Idő 
Értékelés 
Értékelés Felettem ég a déli perzselő nap,r>Köröttem mély csend, lélek nincs sehol.r>A szemhatáron ég, föld egybeolvadr>És elmosódik, lassan összefoly.r>r>Oly mozdulatlan, hangtalan a róna!r>El-elrepül felette egy madárr>És a magasban egyet-kettőt szólva,r>Alább ereszkedik - és tovaszáll.r>r>Ki-kicsillan a távol falu tornyar>Szeliden kéklő lombsátor megett,r>Ide hallatszik halkan, elmosódva,r>Amint konditják hosszan a delet.r>r>Toronyirányból tart felém egy ember,r>Vállán kapája, - csendesen haladr>S mig szembe néz a néma végtelennel,r>Tekintetében biztos öntudat.r>r>A homloka sürün barázda-hintett,r>Napbarnitott, de büszke és merész,r>Arczán verejték ül, - de a tekintet,r>Az a szabad, nagy végtelenbe vész.r>r>Járása lassu, mozdulata ritka,r>Körötte, benne, nyugalom honol,r>Puszta nevelte, rónaság tanítjar>S az a tanitó fenséges, komolyr>r>S hogy elhalad a déli verőfényben,r>Kalapot billent - köszön csendesen,r>Tovamegy szótlan, - én csak nézem, nézemr>S egy gondolat fut által lelkemen;r>r>Te vagy a nemzet, rónaság lakója,r>Te vagy a mult, ki jövendőnk marad;r>Olyan vagy népem, mint hazád, a róna:r>Komoly és méltóságos, hallgatagr>r>S amint az ember ment a pusztán végig,r>Népek nagy utján igy mégy nemzetem;r>Haladsz - szemünknek láthatatlan czéligr>Nyugodtan, büszkén és fenségesen!
Sétáló, nyüzsgő utcza néptömegbe'r>Egy ifjú pár megy - furcsa öltözetbe;r>Falusi legény, falusi leány,r>Egynek se kél egy szó sem ajakán;r>Kéz-kézbe fogva meg-megállanak,r>Mig kavarog a nyüzsgő áradat.r>r>A lányka haja majd leér a földre,r>A vége piros pántlikába kötve.r>Széles szoknyája sokszor útba van,r>Igazgatja is mindig - hasztalan!r>Büszkén tekintget a legény körül,r>Csakugy ragyog az arcza - ugy örül.r>r>Hogy egy virágos bolt elébe érnek,r>A lány szeme a kirakatra téved.r>Odahúzódik, nézi csendesen;r>Milyen virágok, - édes istenem!r>Milyen szép rózsák! Száz is van talán!r>S könnyü sóhaj kél csókos ajakán.r>r>Nézi a legény, aztán félreállvar>Pénzt vesz elő és csendesen számlálja;r>Szeretőjére pajkosan kacsint:r>Hát kellene-é egy szál rozmaring?r>Gyere be vélem, válaszsz majd veszek:r>Egy rozmaringszál illenék neked!r>r>Sa amint belemennek, feszesen megállvar>Néz a legény a piruló leányra,r>Mosolygó nőkre s illedelmesenr>Egy rozmaringszálat kér csendesen.r>'A mátkám' - szól és nagy zavarba jő,r>Hogy mosolyog rá egy-két úri nő.r>r>Az egyik igy szól: Nem tartunk! Minek?r>A rozmaring itt nem kell senkinek!r>- Nem szép virág! A másik igy felelr>- A nagy városban rózsa, szegfű kell! . .r>. . . Az ifju pár zavartan elsiet;r>A rozmaring itt nem kell senkinek! . . .r>r>S hogy elvegyülnek ujra a tomegben,r>Szomoruan haladnak mindaketten,r>De a zsivaj közt lelkük ott mulatr>Egy egyszerű fehér falu alatt,r>Hol napsugaras kertben valaholr>Most rozmaring nyit és madár dalol . . .
Lángot raboltam gőgös istenektől,r>Öröktől égő, isteni tüzet;r>Lobogó fénye felcsap az egekrer>És elvakitja sápadt fényüket.r>Lángot raboltam, - bennem ég örökké,r>Hiába sujttok irigy istenek,r>A mulandóság gyáva keselyüir>Hiába tépik, marják testemet.r>r>Hiába élek zord, magános sziklán,r>Hatalmatok kicsinyes és kevés,r>Amit rám mérhet tehetetlen dühhelr>A megrabolt ég, - múló szenvedés.r>r>De ég a láng! Öröktől fogva égett,r>Mi tőletek fogantatott e földre,r>Ti sem birjátok az elvesztni!r>r>Oh, ez leszen a sorsuk mindazoknak,r>Akik szivükben lángot hordanak;r>Lelánczoljátok irigy dühötökben,r>Hogy sulya alatt roskadozzanakr>S amig ez árva, kétkedő világrar>Ők árasztják a hajnalfényt, derüt,r>A testüket öröktől fogva marjákr>A keselyük, az éhes keselyük . . .
Ne még! Csak egyszer átölellek,r>Szemedbe nézek csendesenr>És hagyj el aztán búcsu nélkül,r>Egy sóhaj nélkül, nesztelen.r>r>Ameddig csókod itt fog égnir>Remegő, szomjas ajkamon,r>Ameddig érezem varázsodr>S a szived verését hallgatom.r>r>Bübájos álmot hints előbb rámr>És részegitsd meg lelkemet;r>Ne tudjam azt a szörnyü perczetr>Amikor elveszitelek.r>r>Ne kisérjen a feledésber>Se bús emlék, se fájdalom,r>Mindössze annyi, hogy örökrer>Egy édes csókról álmodom.
Itt állok a pusztán. Fürteimetr>Simogatja az esti szellő.r>Ah, alkonyodik. Az este hidegr>S az álmok hajnala nem jő!r>r>Ah, alkonyodik. Hiába a vágy!r>Leáldozik egy nap, egy élet,r>Már vár a hideg temetőben az ágy,r>Vár kezdete az örök éjnekr>r>És sirba viszem mind vágyaimat,r>Mik még a szivembe lobognak,r>Több lelket e lélek már sohsem adr>Az édes, drága daloknak.r>r>Itt állok a pusztán. Alkonyodikr>Bevonúl szivembe a béker>S mig napsugarakról álmodozik,r>Beleolvad lelkem az éjber>r>S im fátyla az éjnek megrepedez,r>Fáklyái kigyulnak az égnek;r>- Csak bátran a sirba! Ne félj sohse leszr>Hatalma feletted az éjnek!
