Idő 
Értékelés 
Értékelés Csillag futott le im az égrőlr>Suhanva halkan, zajtalanr>S elenyészett az éjszakábar>Kilobbant fénynyel, hangtalan.r>r>Fenséges ivet irt le utjánr>A végtelenbe vágtató,r>Döbbenve nézi a homálybólr>Tündöklését a földlakó.r>r>Amig fennen ragyogva égett,r>Nem vette észre földi szem;r>Bámulja most, hogy lehanyatlottr>Nagy pályáján, az égiven.r>r>Amig pompázott tündökölver>Egyetlen pont volt, semmi más,r>Csak akkor tudják, mily dicső volt,r>Mikor letünt egy óriás!
Egy kutya mellett nőtt fel lánczra kötve,r>Kedvencze volt a gazdának szegény,r>Aki feltette róla, hogy örökrer>Kutyává tette a kutya-erény.r>r>Ha néha-néha csettentett a gazda,r>Ugrált a farkas és hizelkedett,r>De a csörgő láncz arra tanitotta,r>Hogy ő kutyának még se született.r>r>Csillagváros, néma éjszakákon,r>Amig aludt a kutya csendesen,r>Ő ébren ült a zörgő szalma-ágyon;r>Fülét hegyezve, várt figyelmesenr>r>S átsivitott néha vad haraggalr>Egy ismert hang az erdő mélyibűl,r>Ameddig érte láncza, bús panaszszalr>Vonitva járt a kutya-ól körül.r>r>Ilyenkor titkos vágy lobogott benne,r>Vad fényében égett haragos szeme,r>De megcsörrent a láncza és leverve,r>Szűkölve ment a csendes ól fele.r>r>Egy éjszakán, vad, kitörő örömbűlr>Üvöltés verte fel az éjszakát;r>Letépett lánczczal vágtatott keresztülr>Az udvaron, a kert sövényén át.r>r>A csillagos, a néma éjszakábar>Jeges, fehér szikrákat hányt a hó,r>Csörgött a lábán elszakított láncza.r>Rohant a hideg éjbe vágtató.r>r>Nem is érezte végtelen magányát,r>Csak azt érezte, hogy rohanni kell,r>Távolba látta erdők kék homályát,r>Azt tudta csak, hogy ott hazára lel.r>r>Felette fényes, végtelen magasság,r>Sehol elébe nem szakad határ,r>Amit beszív az élet, az szabadság,r>Mit elhagyott a kényszer, a halál.r>r>Még egy üvöltés hangzik át az éjen,r>Hogy megremeg a némaság bele,r>Lehempereg a hóba örömében,r>Aztán rohan az uj világ fele.r>r>Hajnalodott. A hosszu, hideg éjenr>Porrá fagyott a hó a föld felettr>S a farkas - mint a gazdájánál régenr>Kaparni kezdett, - csontot keresett.r>r>A falka várta. Bátor, büszke ficzkók,r>Kiket a küzdés bátrakká nevelt,r>Zsákmányadó hazája mindnek itt volt,r>Zsákmánya mindnek az, mit küzdve ejt.r>r>Fagyot, éhséget elviselt a falka,r>Az abba nőtt fel, - hozzá szokhatott,r>De farkas-módra fázni, napról napra,r>Ki kutya volt, - az nem tanulhatott.r>r>És ténferegve vékony horpaszával,r>Gondolt a kutya-társra és haza,r>S jóllakva a szabadság nyomorával,r>Odébb állott az első éjszaka.r>r>És átugorva ujra a sövényen,r>Tánczolt a farkas otthon nagy vígan,r>Csóválta farkát és csaholt serényen:r>- Haza jöttem - kutyának gazd'uram!
A kertbe voltunk. Halkan és szelidenr>Susogtak még a nyárfalevelekr>S mi elmerengve szedtünk bokrétábar>Ábrándot, álmot, bus emlékeket.r>r>Ledőlt a nap a nyárfák tetejérer>Szomorun szórta rájuk sugarátr>Mint egy király, ki haldokolva szórjar>Jobbágyi közé minden aranyát.r>r>Miről beszéltünk? Tudja a jó Istenr>Egyszer csak ajkunk szótlan, néma lettr>S kigyulladt szivünk csendes lobogással,r>Mint hunyó nap - ott a fák felett!
A felséges nép szent nevébenr>Iszik és ordit a tömeg,r>Aki legjobban győzi borral,r>Az lesz a szeretett követ.r>r>A felséges nép büszke elve,r>Meggyőződése eladó,r>Aki legjobban győzi pénzzel,r>Azé a legtöbb szavazó.r>r>Mi bánja azt Nép ő felsége,r>Ki mit beszél, ki mit igér?r>Üres beszédnél, jelszavaknálr>A csengő tallér többet ér!r>r>A felséges nép igy is, ugy isr>Tovább is huzza az igát,r>Ez egy napon, mig megbecsülik,r>Leissza legalább magát.r>r>... Ki elveket vesz, okos ember,r>De, aki elád, az buta;r>Óh, nem való még jog e népnek,r>Hanem rabszij és kancsuka!
Száll, száll az ifjuság felettem,r>Az én világom romba dülr>S a mérhetetlen pusztaságon,r>Hol nincsen ösvény, csak halálnyom,r>Emléked áll még egyedül.r>r>Köröskörül romok hevernek,r>Lassan a nap is búcsuzik,r>Nyugodt lelkemnek semmi vágya,r>De míg csak lesz egy lobbanása,r>Terólad mindig álmodik.r>r>Hajó, ha elmerült a mélybe,r>Az ár felette összecsap,r>De lelke, a tű mozdulatlan,r>A mélységben változatlanr>Egyetlen pont felé mutat . . .
