Idő 
Értékelés 
Értékelés Még alig volt reggel, már megint este van. r>Még alig volt tavasz, már megint itt a tél. r>Még alig, Juliskám, hogy megösmerkedtünk, r>S már feleségem vagy, már rég azzá lettél. r>r>Még alig, hogy játszánk apáink térdén, s már r>Maholnap ott alszunk nagyapáink mellett... r>Csak annyi az élet, mint futó felhőnek r>Árnya a folyón, mint tükrön a lehellet.
Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjel, r>egyszer fölébredsz és aztán sokáig r>nem bírsz aludni. Nézed a szobádat r>ott a sötétben. Lassan eltünődöl r>ezen-azon. Fekszel, nyitott szemekkel, r>mint majd a sírban. Ez a forduló az, r>mikor az életed új útra tér. r>Csodálkozol, hogy föld és csillagok közt r>éltél. Eszedbe jut egy semmiség is. r>Babrálsz vele. Megúnod és elejted. r>Olykor egy-egy zajt hallasz künn az utcán. r>Minden zajról tudod, hogy mit jelent. r>Még bús se vagy. Csak józan és figyelmes. r>Majdnem nyugodt. Egyszerre fölsóhajtasz. r>A fal felé fordulsz. Megint elalszol.
Mint hajnal börtön ablakára, r>Ugy jössz komor, bus életembe. r>Mint hajnal börtön ablakára, r>r>Ki nagy kedvvel jön, vígan zengve, r>Rigók harsannak torkából ki r>S a vén, öreg Föld lelkesedve, r>r>Bokrétásan borúl bókolni r>A friss, csöpp harmat-láb elébe. r>S ő menyasszonyként csókol holmi r>r>Hitvány gazt is - jaj - bő a fénye. r>A rabnak mégis bekacag csak r>S tovább suhan a messzeségbe. r>r>És szívemet, szívét a rabnak r>Letaglózza a keserűség: r>Nem várta senki úgy a Napnak r>r>Nagy, kacagásos élet-hűsét, r>Nem vár úgy céda szeretőre r>Az elrugott, jó, balga hűség - r>r>S csak bekacagott: hadd gyötörje r>Útált vágyával Éjfél-asszony, r>Csak másszon nyögve körbe, körbe, r>r>Minden téglát megtapogasson r>S kacajom ujra sírva várja! r>r>S én várlak, várlak, sírva várlak - r>Hajnalt a börtön ablakára.
Vége van a nyárnak, r>hűvös szelek járnak, r>nagy bánata van a r>cinegemadárnak. r>r>Szeretne elmenni, r>ő is útra kelni. r>De cipőt az árva r>sehol se tud venni. r>r>Kapkod fűhöz-fához, r>szalad a vargához, r>fűzfahegyen lakó r>Varjú Varga Pálhoz. r>r>Azt mondja a varga, r>nem ér ő most arra, r>mert ő most a csizmát r>nagyuraknak varrja. r>r>Darunak, gólyának, r>a bölömbikának, r>kár, kár, kár, nem ilyen r>akárki fiának! r>r>Daru is, gólya is, r>a bölömbika is, r>útra kelt azóta r>a búbos banka is. r>r>Csak a cingének r>szomorú az ének: r>nincsen cipőcskéje r>máig se szegénynek. r>r>Keresi-kutatja, r>repül gallyrul gallyra: r>"Kis cipőt, kis cipőt!" - r>egyre csak azt hajtja.
Meggyógyít az üdő, jobb orvos nincs az üdőnél: r>Az teszi lassúvá sziveinknek gyors dobogását, r>S a feledékenység hártyáját hozza sebünkre; r>Vagy ha nem úgy, gyógyít mint tett a durva csomóval r>Nagy macedo Sándor: ketté ront, s elmegy előlünk. r>S mely kebel égett és panaszit hallatta világgal, r>Nem dobog a földben, nem vár, nem retteg azontúl, r>S némább a pornál, hidegebb lesz az éjszaki jégnél. r>
