Idő 
Értékelés 
Értékelés A vágyódás hétköznapi pszichológiája…
r>
r>Ahogy este lefekszek, nincs velem ott senki,
r>Magamban vergődők, vágyódok, mint egy senki…
r>Ahogy este lefekszek, nincs velem ott senki.
r>
r>Már a vacsorámnál alig bírok a vágyó lelkemmel,
r>Hogy nem lelek rád, bíz' rossz, érzem heves veszedelemmel…
r>Már a vacsorámnál alig bírok a vágyó lelkemmel.
r>
r>Van, hogy felkelek, ablakon át nézem az üres utcát,
r>Szememmel kereslek, érezem lelkem vadult mámorát…
r>Van, hogy felkelek, ablakon át nézem az üres utcát.
r>
r>Mire elfáradok, betakar az álom és visszafeszek,
r>Egyezkedek izzó lelkemmel, látom, néznek ablakszemek…
r>Mire elfáradok, betakar az álom és visszafeszek.
r>
r>Képzeld, csókom rád vár a számon,
r>Képzeld, csókom csak vár rád vágyón…
r>Képzeld, csókom rád vár a számon.
r>
r>Vecsés, 2018. január 3 – Kustra Ferenc József – 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem!)
r>
Élet tengerén
r>A létem legmélyén,
r>Partra érés szépségén?
r>A rossz... kikötője szélén,
r>Majd estefelé a nap végén...
r>Mi lesz este a létem kék egén?
r>Bizony, a szép lelkem abszolút mélyén,
r>Állandó viharok dúlnak... a legszélén,
r>Tolakodót be nem fogadó csík mezsgyéjén.
r>Biz' így élek én, a végső elmúlás mezsgyéjén,
r>Még kicsit tengetem az életem, létem tengerén...
r>Jégviharos létem, ma már látom... messze nem fenomén.
r>
r>Vecsés, 2018. július 31. – Kustra Ferenc József - A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! Rímképlet "A".
r>
Búcsúzni csak elegánsan szabad.
r>Az élet rövid, úgyis elszalad.
r>Minek a sírás, minek a zokszó,
r>Itt mindenki csak földi halandó.
r>
r>Élet olyan, mint egy nagy színjáték,
r>Ne legyen könny arcunkon, nem játék.
r>Hiába bár sok öröm vagy a könny,
r>Felvonás után lemegy a függöny.
r>
r>Élet igen sok felvonásból áll,
r>Történjék bármi, soha meg nem áll.
r>Naponta kell búcsúzni, elválni,
r>Élet megy tovább, nem tudsz megállni.
r>
r>Ember kevesebb minden búcsúzásnál,
r>Mindig ott hagy magából búcsúzónál.
r>Könny és zokszó, bár őszinte, nem segít,
r>Könny és zokszó csak elválást nehezít.
r>
r>Vecsés, 1998. október 28. – Kustra Ferenc József
r>
senrjú stílusú haikuban
r>
r>Falevél hullik,
r>Elfáradt nyári világ.
r>Öregedő nyár.
r>*
r>Évszakok váltják
r>Egymást, szépen, sorrendben.
r>Mind elvonulnak.
r>*
r>Csodálni való,
r>Varázslatos természet.
r>Én természetem?
r>*
r>Édes-keserű
r>A múltba visszamenni.
r>Gondolat szárnyán…
r>*
r>Hatvanhét év sok!
r>Innen kell visszanézni.
r>Homokóra jár!
r>*
r>Távolba vész, a
r>Hosszú gondolatsorom.
r>Minden, múlt messze.
r>*
r>Kis béke puszi
r>Cuppantás, szélviharba…
r>Lebontja tetőm.
r>*
r>Őszöm játszik,
r>Megtréfálja a nyaram.
r>Úton, mint vándor.
r>*
r>Nap hunyja szemét.
r>Lemond az ősz javára!
r>Ősz nem virradat.
r>*
r>Tudom, eljött ősz,
r>Keserű emlékezni…
r>A tél kezdődik…
r>*
r>Majd, dacolok én
r>Hosszú ősszel és téllel.
r>Ez tán’ életcél.
r>*
r>Alagút, vak út,
r>Nem látni benne semmit...
r>Lehet, nincs vége?
r>
r>Vecsés, 2014. augusztus 30. – Kustra Ferenc József
r>
Poéta vagyok
r>
r>Éjjeli álarcom, ha felveszem a vaksötét éjszakát
r>És elcsendesedve, csukott szemmel álmodok, nyáréjszakát…
r>Megidézem én, mint sámán, vad dobokkal a múlt vonalát.
r>
r>Ha tél lenne, lángomra csendben hullna a hó,
r>De most jó idő van, halkan kiáltom: hahó!
r>*
r>Csak írni folyvást,
r>Tentával ecsetelni.
r>Szórakoztatás.
r>*
r>Toll szánt papíron,
r>Új gondolatfelhő lesz.
r>Odakint esik.
r>*
r>Fátyolfelhők csak
r>A napot takarják el.
r>Nem inspirálók.
r>*
r>Bárányfelhőcskék
r>Jó gondolatébresztők.
r>Karcol a lúdtoll.
r>*
r>Falba, beégnek a gyertyacsonk fények,
r>Amorfak a fény-árnyék jelenségek.
r>Kezdődő sötétben, már a betűket is böngésznem kell,
r>Vaksizok már, de nagyon érzem, hogy még sokat írnom kell…
r>
r>Vecsés, 2015. december 16. – Kustra Ferenc József – íródott; - versben és európai stílusú haikuban…
r>
