Szófelhő » R » 8. oldal
Idő    Értékelés
Idő van! Ébredj! r>Az idő, halad, pereg… r>Feleszmélés kell. r>* r>Jó r>Magyar r>Hazafi! r>Mondj le erről: r>Végtelen közöny! r> * r>Lét, mesebeli? r>Akkor minek a remény? r>Ó! Mily’ a világ… r>* r>Álomvilágban r>Élni: az önbecsapás! r>A nagy rossz közelg… r>* r>Te még várod jót? r>Napocskát… felhő takar! r>Ébredj már ember! r>* r>Most r>Tegyél r>Hazafi! r>Mosd meg arcod, r>Ébredj és figyelj! r>* r>Vérben úszikál r>Világ, mohóságában. r>Csak, pénz boldogít! r>* r>A fejünk felett r>A tető… csillagos ég! r>Lét… földön folyik! r>* r>Egy r>Vagy több r>Nap, tán’ év… r>Ott kell lenni r>Tettek mezején! r>* r>Deres hajnalon r>Is életben maradni! r>Ébredj! Világ él! r> r>Vecsés, 2016. július 24. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjúban és apevában. [Az apeva öt soros „vers”. Az első sor egy, a 2. két, a 3. három, a 4. négy, az 5., öt szótagot tartalmaz. Nem rímes. Tilos a szavak tördelése.] r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 16
Csillagokat szórt felettem az éj,r>s szívembe égett a torz magány,r>bíborban izzott a holdkaréj,r>egy álomba-sírt könnyes éjszakán.r>r>Feledni vágytam minden álmot,r>ködbe merítve az éjszakát,r>hulló könnycseppel téged várni,r>mint Latorrta eljövő angyalát.r>r>Terólad álmodtam végtelen éjen,r>csendesen lépkedtem lábad nyomán,r>közben a vágyam mindent felégetett,r>ahogy csillagok hulltak az éjen át!
Beküldő: Váradi Norbert
Olvasták: 334
Hajnali ködpárában sejtelmes az erdő, r>Dzsinnek alakja jaj, csak úgy, de nagyon megnő… r>Hajnali ködpárában sejtelmes az erdő. r> r>A Holdnak éppen most ért véget a munkaideje, r>Madarak is élednek -sok a dolguk ma- ideje… r>A Holdnak éppen most ért véget a munkaideje. r> r>Mi meg mentünk fölfedezni az erdő mai napját, r>És aközben mind meg találtuk erdőnek harmatát… r>Mi meg mentünk fölfedezni az erdő mai napját. r> r>Annyira vizes volt minden, hogy száraz ruha rajtunk nincsen, r>A nyíló bokrok ruhánknak adják át a nedvet, más nincsen… r>Annyira vizes volt minden, hogy száraz ruha rajtunk nincsen, r> r>Erdei csend sem él már, a madarak kipihenten nótáznak, r>Muti, hogy élnek, újra itt vannak, zengik a kezdődő mának… r>Erdei csend sem él már, a madarak kipihenten nótáznak. r> r>Már a cipőmbe folyt bele a vízzé vált elég hűs harmat, r>Látjuk a Hold is megy haza… mi is választjuk ezen utat. r>Már a cipőmbe folyt bele a vízzé vált elég hűs harmat. r> r>Vecsés, 2024. október 1. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 18
Az őszben és már közelg’ a tél… r> r>(3 soros-zárttükrös) r>Itt a kemény ősz, a rozzant fűzek a folyóparton, leveleket mossa folyó, r>Fűz rázná a leveleit, hogy ne ázzanak el, de az ősz nem alkalmazkodó… r>Itt a kemény ősz, a rozzant fűzek a folyóparton, leveleket mossa folyó. r>* r>(Senrjon trió) r>Régi, rozzant már a ház, r>Ami a falait megóvná. r>Minden öregszik. r>* r>A kerítés is őszben r>Van, kezd széthullani, kidőlő… r>Minden öregszik. r>* r>Beteg, kóbor kutya az r>Udvarban bujkál, látszón éhes. r>Minden öregszik. r>* r>A lassú, kis patak fog elsőnek befagyni, mert ősz uralma véget érend, r>Parti füzeknek nincsen hova menni, vízbe lógóknak léte, véget érend… r>A lassú, kis patak fog elsőnek befagyni, mert ősz uralma véget érend. r>* r>(Senrjú) r>Nemsokára hó r>Fog esni, ősz lesz a táj. r>Minden öregszik. r>* r>(Septolet) r>Elmúlás jelei r>Fűznek mutatni… r>Erre készülni… r> r>Régies elmúlás, r>Változás, megváltozás. r>Nincs megváltás, r>Mást akarás… r>* r>(Sedoka) r>Ősz nagyon fájhat, r>Az elmúlás átható. r>Ráadásul hó támad. r> r>Ősz nagyon fájhat, r>Elmúlás magától jön. r>Hó, majd rohanva támad. r>* r>(10 szavas) r>Öreg ház és kutya leírva, r>Folyócska fűzággal, tavaszig teljesen egybefagyva. r> r>Vecsés, 2022. január 13. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 21
(3 soros-zárttükrös) r>Késő ősszel, még az a felhőtlen égbolt is színkavalkádos, r>Bemutatja a kék színvariációit, ezzel így, sármos… r>Késő ősszel, még az a felhőtlen égbolt is színkavalkádos. r>* r> r>(Senrjon csokor, félhaiku-lánc formátumban) r>Hétvégén kirándultunk, r>Csoszogva letapostuk avart. r>Levél jajongás… r>* r>Sütött még a nap, de biz’ r>Ez már csak lanyha bénáskodás. r>Levél jajongás… r>* r>Néha ránk dőlt levegő r>Levelekkel kecses darabja. r>Levél jajongás… r>*** r> r>(Baso féle haiku csokor) r>Nappalnak, szűkös r>A fénye, köd sötétít. r>Hajnal, hűvöst hoz. r> r>Már napfénytelen r>A viharos alkonyat. r>Reggelre köd jő. r>* r>Fénylő nappalok, r>Erdőkön és mezőkön. r>Deres hajnalok. r>*** r> r>(Epilógus: Baso féle senrjúban) r>Szabadság magány r>Lep el a hűvös szélben. r>Kutyaszőr borzas. r> r>Vecsés, 2020. november 29. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 18