Idő van! Ébredj!
r>Az idő, halad, pereg…
r>Feleszmélés kell.
r>*
r>Jó
r>Magyar
r>Hazafi!
r>Mondj le erről:
r>Végtelen közöny!
r> *
r>Lét, mesebeli?
r>Akkor minek a remény?
r>Ó! Mily’ a világ…
r>*
r>Álomvilágban
r>Élni: az önbecsapás!
r>A nagy rossz közelg…
r>*
r>Te még várod jót?
r>Napocskát… felhő takar!
r>Ébredj már ember!
r>*
r>Most
r>Tegyél
r>Hazafi!
r>Mosd meg arcod,
r>Ébredj és figyelj!
r>*
r>Vérben úszikál
r>Világ, mohóságában.
r>Csak, pénz boldogít!
r>*
r>A fejünk felett
r>A tető… csillagos ég!
r>Lét… földön folyik!
r>*
r>Egy
r>Vagy több
r>Nap, tán’ év…
r>Ott kell lenni
r>Tettek mezején!
r>*
r>Deres hajnalon
r>Is életben maradni!
r>Ébredj! Világ él!
r>
r>Vecsés, 2016. július 24. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjúban és apevában. [Az apeva öt soros „vers”. Az első sor egy, a 2. két, a 3. három, a 4. négy, az 5., öt szótagot tartalmaz. Nem rímes. Tilos a szavak tördelése.]
r>
Csillagokat szórt felettem az éj,r>s szívembe égett a torz magány,r>bíborban izzott a holdkaréj,r>egy álomba-sírt könnyes éjszakán.r>r>Feledni vágytam minden álmot,r>ködbe merítve az éjszakát,r>hulló könnycseppel téged várni,r>mint Lator várta eljövő angyalát.r>r>Terólad álmodtam végtelen éjen,r>csendesen lépkedtem lábad nyomán,r>közben a vágyam mindent felégetett,r>ahogy csillagok hulltak az éjen át!
Hajnali ködpárában sejtelmes az erdő,
r>Dzsinnek alakja jaj, csak úgy, de nagyon megnő…
r>Hajnali ködpárában sejtelmes az erdő.
r>
r>A Holdnak éppen most ért véget a munkaideje,
r>Madarak is élednek -sok a dolguk ma- ideje…
r>A Holdnak éppen most ért véget a munkaideje.
r>
r>Mi meg mentünk fölfedezni az erdő mai napját,
r>És aközben mind meg találtuk erdőnek harmatát…
r>Mi meg mentünk fölfedezni az erdő mai napját.
r>
r>Annyira vizes volt minden, hogy száraz ruha rajtunk nincsen,
r>A nyíló bokrok ruhánknak adják át a nedvet, más nincsen…
r>Annyira vizes volt minden, hogy száraz ruha rajtunk nincsen,
r>
r>Erdei csend sem él már, a madarak kipihenten nótáznak,
r>Muti, hogy élnek, újra itt vannak, zengik a kezdődő mának…
r>Erdei csend sem él már, a madarak kipihenten nótáznak.
r>
r>Már a cipőmbe folyt bele a vízzé vált elég hűs harmat,
r>Látjuk a Hold is megy haza… mi is választjuk ezen utat.
r>Már a cipőmbe folyt bele a vízzé vált elég hűs harmat.
r>
r>Vecsés, 2024. október 1. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Az őszben és már közelg’ a tél…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Itt a kemény ősz, a rozzant fűzek a folyóparton, leveleket mossa folyó,
r>Fűz rázná a leveleit, hogy ne ázzanak el, de az ősz nem alkalmazkodó…
r>Itt a kemény ősz, a rozzant fűzek a folyóparton, leveleket mossa folyó.
r>*
r>(Senrjon trió)
r>Régi, rozzant már a ház,
r>Ami a falait megóvná.
r>Minden öregszik.
r>*
r>A kerítés is őszben
r>Van, kezd széthullani, kidőlő…
r>Minden öregszik.
r>*
r>Beteg, kóbor kutya az
r>Udvarban bujkál, látszón éhes.
r>Minden öregszik.
r>*
r>A lassú, kis patak fog elsőnek befagyni, mert ősz uralma véget érend,
r>Parti füzeknek nincsen hova menni, vízbe lógóknak léte, véget érend…
r>A lassú, kis patak fog elsőnek befagyni, mert ősz uralma véget érend.
r>*
r>(Senrjú)
r>Nemsokára hó
r>Fog esni, ősz lesz a táj.
r>Minden öregszik.
r>*
r>(Septolet)
r>Elmúlás jelei
r>Fűznek mutatni…
r>Erre készülni…
r>
r>Régies elmúlás,
r>Változás, megváltozás.
r>Nincs megváltás,
r>Mást akarás…
r>*
r>(Sedoka)
r>Ősz nagyon fájhat,
r>Az elmúlás átható.
r>Ráadásul hó támad.
r>
r>Ősz nagyon fájhat,
r>Elmúlás magától jön.
r>Hó, majd rohanva támad.
r>*
r>(10 szavas)
r>Öreg ház és kutya leírva,
r>Folyócska fűzággal, tavaszig teljesen egybefagyva.
r>
r>Vecsés, 2022. január 13. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
(3 soros-zárttükrös)
r>Késő ősszel, még az a felhőtlen égbolt is színkavalkádos,
r>Bemutatja a kék színvariációit, ezzel így, sármos…
r>Késő ősszel, még az a felhőtlen égbolt is színkavalkádos.
r>*
r>
r>(Senrjon csokor, félhaiku-lánc formátumban)
r>Hétvégén kirándultunk,
r>Csoszogva letapostuk avart.
r>Levél jajongás…
r>*
r>Sütött még a nap, de biz’
r>Ez már csak lanyha bénáskodás.
r>Levél jajongás…
r>*
r>Néha ránk dőlt levegő
r>Levelekkel kecses darabja.
r>Levél jajongás…
r>***
r>
r>(Baso féle haiku csokor)
r>Nappalnak, szűkös
r>A fénye, köd sötétít.
r>Hajnal, hűvöst hoz.
r>
r>Már napfénytelen
r>A viharos alkonyat.
r>Reggelre köd jő.
r>*
r>Fénylő nappalok,
r>Erdőkön és mezőkön.
r>Deres hajnalok.
r>***
r>
r>(Epilógus: Baso féle senrjúban)
r>Szabadság magány
r>Lep el a hűvös szélben.
r>Kutyaszőr borzas.
r>
r>Vecsés, 2020. november 29. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
r>

Értékelés 

