Idő 
Értékelés 
Értékelés Meghurcolt a Vér, ez a Pokolba r>Bomolva, romolva r>Vágtató, tüzes fogat r>S most lenget utánam jelt r>A Patyolat. r>Most, most szeretnék lenni bátran r>Élet-tagadó, szűz, makulátlan, r>Vágytalan és tiszta. r>r>Most, mikor már nem térhetek vissza, r>Átkozom gerjedelmem, r>Az elsőt, amely vágyat adott, r>Az első, szennyes gondolatot. r>Szerelmem, r>Ki olyan hamar ébredt, r>Óh, emlékek, emlékek, r>Csak egy kicsit ne bántanátok. r>r>Minden volt dolgom egy-egy átok, r>Szégyen: r>Boldog, ki Isten kegyelmében r>Fehérre aszatja magát. r>Tíz-húsz, szent bőjtü, kámzsás barát r>Szép árnyéka táncol körül: r>Be boldog, aki nem örül: r>Jaj, be piszkos ruha az Élet r>S a Vér be nyomorult, be ronda. r>r>Harmincnégy esztendős, vén koromba, r>Mindenek túlján, r>Undorodván s szépen butulván, r>De, jaj, mégis tudván sokat, r>Sírva nézem, hogy kendőt lenget r>Késetten az én bűnös lelkem r>S egyetlen, igazi szerelmem: r>A Patyolat.
A gót s latin betűk sivatagában, r>Fáradt diák, virágot keresek. r>Oly szürke vagyok multban és a mában r>S szeretnék élni én is keveset! r>Tavasz van, rajtam bágyadt barnaság van, r>Az utakon vidám szerelmesek r>S amíg viaskodom a Bánat-ölyvvel, r>Az út, a fák, a rét - és minden zöldel. r>r>Az ó betűkre friss könnyűket ejtek, r>Nem hat reám vitéz lovagkora r>És jaj nekem, hogy mindent elfelejtek, r>Ha nevet alabástrom fogsora, r>Mert bennem is lassan, szépen megerjedt r>S kiforrt a szerelem részeg bora; r>De ajkaimra gyöngyei se jutnak r>S én nem lehetek társa mámoruknak. r>r>Igy lassan vérzem el a tűnt igéken r>És nem csókolhatom meg a kezét. r>Fejem sokszor töröm sok semmiségen r>S áhítom közben léptei neszét. r>És úgy szeretem, mint szerettek régen: r>Hektor szerette így Andromachét. r>Erősszivű volt Andromache férje, r>És gyönge szívem párját hát ne kérje. r>r>Szeretném bátran becsukni egyszer r>A kopott könyvek ócska födelét r>És csókolózni illatozó esttel, r>Mikor reám vár és reá a rét. r>De jaj, vigyáz rám sok szigorú mester, r>Csak vágyam kóborolhat szerteszét, r>Míg én magam süket betűkben élek, r>Mint Cháron hídjáról leszédült lélek.
Valami nagy, mély szerelem hiányzik, r>Valami sírás, valami öröm, r>Valami harc, valami csönd, r>Valami nagy, mély szerelem hiányzik! r>r>És így marad ez mindig, mindhalálig? r>Mindig bús, csipkerózsa szívvel r>A várás várában sejtem a sorsot r>És így marad ez mindig, mindhalálig? r>r>Szőke csodák, barna csodák, r>Meddig csodálkozom csak rajtatok? r>Ó, adjatok valami szépet, r>Valami életet, halált, r>Szőke csodák, barna csodák!
Láthattál álmaidban gyakran: r>oltár elé veled haladtam, r>te asszony voltál, én urad, r>míg én ébredve, őrizetlen r>órákon szádról gyűjtögettem r>a számlálatlan csókokat. r>r>A tiszta öröm hordozója, r>mit átéltünk, pár gazdag óra, r>tűnő gyönyörként száll tova. r>Mit ér az élvezet, ha szádon r>a legforróbb csók is csak álom, r>s minden öröm a csók maga?
Feleségek felesége, r>Lelkemadta kicsikéje! r>Jer ide már az ölembe, r>Mulassak veled kedvemre. r>r>Szerettelek lyánykorodban, r>Szeretlek most százszor jobban, r>Nem százszor, de ezerszerte, r>Ha meg nem haragszol érte. r>r>Nem is tudja a nőtelen, r>Mi az igazi szerelem; r>Hogy tudná az istenadta? r>Mégcsak akkor tanulgatja. r>r>Nőtelen ember szerelme r>Csak virág a kalap mellett; r>S most a szerelem énnékem r>Lélekzetem, szivverésem. r>r>De boldogok is vagyunk ám, r>Ugye, lelkem kis Juliskám? r>Meg se' várjuk a halálunk, r>Elevenen égbe szállunk!
