Idő 
Értékelés 
Értékelés Vége van. A függöny legördült, r>Komisz darab volt, megbukott, r>Rám tán halálos volt a játék, r>Magának érte taps jutott. r>Így osztják a babért a földön, r>Hol a szív sorsa siralom... r>...Hány ily darab játszódott már le r>Ezen a monstre-színpadon?!
Te vagy ma mámnak legjobb kedve r>És olyan gazdag ez a ma, r>Hogy, ha egy életet akarsz, r>Ma nézz jól a szemembe. r>r>Végig-nézhetsz a vágyak boltján, r>Láthatsz ezer kirakatot, r>Neked én vagyok egyedül r>Gazdagon és mogorván. r>r>Neked én vagyok neked-szántan r>És hogyha nincsen örömöd r>És hogyha nem érted a mát, r>Mindegy: én meg nem bántam. r>r>Az adhatás gyönyörüsége r>És a ma öröme telít r>És hogyha véget mondanál, r>Hát - akkor sincsen vége.
Ó messzi, messzi két szép Asszonyok! r>Egy asszony s egy leány szivembe verten. r>Mig értük tornáz ifju, büszke lelkem, r>Vágyam közöttük gyáván kóborog. r>r>És jaj a Végzet átkozott-konok, r>Duhaj mámort csihol sötét szememben r>S dús, ölelő-nagy ágyu véreremben r>Értük lihegnek megváltó borok. r>r>A lány: Ős, termő, naphajú mező, r>Az Élet vár szent méhében magokra r>S úgy szól szava, mint hallgatag habokra r>Ha lágyan símul esti evező. r>r>Az asszony: Város, bűnös elveszés, r>Rejtelmes és meleg homály, hol bongva r>Búg esteórát vágyak titka, tornya r>S forró polippá ájul át a kéz. r>r>Két tulsó part. Közöttük égtem annyit r>S csókolja most is nagy szivem a Bor. r>Mint szép, tünő nap bánata mikor r>Fáradt folyón sötéten átaranylik.
Előtte sívár halom mered, r>Két szemében a szíve remeg. r>- Szegény diák. r>r>Illatos és csókos az éjjel, r>Piros szirmok szállanak széjjel r>Rózsatövön. r>r>Nagyon szeretne kisuhanni, r>Mámoros csókban együtthalni r>Valakivel. r>r>Hanyatt feküdni uccakövön r>S úgy várni, ha már nincs más öröm, r>Naptalanul. r>r>Száguldani egy örök éjen r>S az éji széllel friss fehéren r>Titkolózni. r>r>Vágyva vár kint az Élet-asszony r>Egy új sebet, hogy fölfakasszon r>Ifjú ajkon. r>r>De hiába, ő nem csókolhat, r>A diák nem megy, int a Holnap. r>(Elhal a Vágy.) r>r>S előtte sívár halom mered, r>Két szeméből a bánat ered. r>- Szegény diák.
A hangok ömlenek a zongorából, r>Mint illatos teából száll a gőz. r>Lassan simítja arcomat a mámor r>És bennem most száz élet kergetőz. r>r>Mártának hangja jut eszembe mostan, r>Oly bársonyos volt s ez nem az övé. r>Szegény, talizmánt tőle nem is hoztam. r>Szemem mered a zongora fölé. r>r>A csókos ajka itt remeg előttem, r>Ó jaj, hogy tőle messze elvetődtem, r>Ó jaj, emléke mért olyan erős? r>r>Hová kell mennem? Nem enyhít a Távol. r>És hangok ömlenek a zongorából, r>Mint illatos teából száll a gőz.
