Idő 
Értékelés 
Értékelés Poshadt emberi törmelék irritálja elgyötört talpamat,r>r>Roncsolja a már megnyűtt bőröm, ami csontomon maradt.r>r>Tüdőmet vadul nyesi a csípős levegő, csonkolja a testemet,r>r>Saját lényem, sötét fényem, ami önmagamba eltemet.r>r> r>r>Koplal a lelkem, az üres holnap asztalánál várja csak eledel,r>r>Dézsmálja a semmit, miközben testem egy üregbe süllyed el.r>r>Üt a dühödt tegnap, ami a szenny csatornájából kel útra,r>r>Műanyag lovon érkezik a bosszúja és büntet újra és újra!r>r> r>r>Hazudok, ha hitem van, és akkor is, ha nincsen másom,r>r>Tagadok, ha vallatnak, de közben mások sírját ásom.r>r>Ítélek, ha hibát látok, pedig én magam vagyok a Tévedés,r>r>A természet folyamában a rozsdaszemű ébredés.r>r> r>r>Vak vagyok és veszélyes, elmémet nem látja el ismeret,r>r>Úr vagyok, kit szolgál a világ és szolgálnak az istenek.r>r>Rém vagyok, kitől riadva rettennek meg a néma rabok,r>r>De a múltam kölcsönből építettem, arra kamatot kapok?r>r> r>r>Törmelékbe zuhanok végül, elnyel az emberi hulladék,r>r>Gyalogutam áporodott pusztulásába könnyedén behullanék.r>r>Mint puha párnák közé, úgy esem a semmibe, ahol van a helyem,r>r>Bevontat a vég oda, ahol majd álomba hajthatom a fejem?
Hívogat a hév? rendült romja bús, goromba, durva otthonom,r>r>Bőröm feszíti, szívemben kongat, dörmögő zaját hordozom.r>r>Kitörni készül, a robbanás robaja meg- megrángatja mellkasom,r>r>De elfojtani ezt az érzést nem fogom. Nem? nem fogom!r>r> r>r>Hagyom, míg az élet a kiszabott utamon végig nem rángat,r>r>Rángass csak? rángass végig, mint egy ócska bábot, Bánat!r>r>Nézz rám! Mennyi dráma! Öntudatra ébredt a gyenge játékszer,r>r>És felrobban a hév, utat tör magának százszor vagy ezerszer!r>r> r>r>Sodor a Sors, visz magával a sebes vízfolyam, de el nem merülök,r>r>És mint egy gyáva legyőzött arccal a földnek el nem terülök!r>r>Ha a nyakamig fagyott folyó folyogatja majd a torkomat,r>r>Akkor hátra már csak egyetlen egy dolgom maradt?r>r> r>r>Hívogat a hév, és én szabadon eresztem a börtönömből nyomban,r>r>Mint a vad, aki saját húsára vadászik? az van a nyomomban.r>r>Fuss szabadon erő, tépd szét éles fogaiddal a testemet,r>r>És engedd szabadon az érzést, ami egy világot is eltemet?
(Utóirat)r>Mint a varázsló, ki hisz is, nem is,r>Elhagyták ember is, meg Isten is.r>Súgva, mormogva, ismételve, félver>Felsuttogja vad igéit az égre.r>Így mondhassam el én is titkomat,r>A szó elszáll, a hús meg elrohad.r>De ami szónál, anyagnál erősebb,r>Megérintett s lelkem, testem merő seb,r>Mint a bélpoklos, kin a Jel világít,r>Úgy jelölt meg örökre e világ itt.r>Láttam a titkot, s nem hallgathatok,r>A Bűn füstje elfödte a napot.r>A túlsó partra láttam, a sötét fényr>Igézetébe, hol a láng lobogvar>Kel és elalszik, Sátán csipkebokra.r>A világ messze van már, iszonyúr>Ólomhangon vonít a háború.r>A parázs bűn perzsel mindent ma itt:r>Zsidót, keresztényt, európait.r>A házak ajtaját vérrel jelölték.r>Akiben hinni érdemes, megölték,r>Amiért élni érdemes, gyalázat.r>Ágyadban dög, bűzös barlang a házad,r>Pecérek kezén a hivők s a hit is.r>Megnyíltak kapuid, Apokalipszis,r>A vérvád vijjog a világ felett.r>Aki ma csókol, holnap eltemet,r>Akit ma ölelek, holnap halott,r>Reggel elad, ki este ringatott.r>A világ végén ülök, Babilonr>Partjain, már a halált hallgatom.r>Az ég, a föld, a víz mind zengenek,r>Gyászoljon jól, ki világot temet,r>Sirasson jól, aki mindent sirat,r>Amit ma toll ír, mind sírfelirat.
Ülök a padon, nézem az eget. r>A Central Park nem a Margitsziget.r>Milyen szép az élet,-kapok, amit kérek.r>Milyen furcsa íze van itt a kenyérnek.r>Micsoda házak és micsoda utak!r>Vajon, hogy hívják most a Károly körutat?r>Micsoda nép!-az iramot bírják.r>Vajon ki ápolja szegény Mama sírját?r>Izzik a levegő, a Nap ragyog.r>Szent Isten!-hol vagyok?
