Idő 
Értékelés 
Értékelés Mirtusz homlokomon és hűvös acátialombok r>Fonnak ölelkezvén illatozó koszorút; r>Azt remegő lyánykám keziből, mint égi jutalmat, r>Gyöngéded szerelem géniusza nyújtja felém; r>Ákáclombjaimat deli Cháris fűzte hajamba, r>Hogy szent fája tövén zengjenek égi dalok. r>"Itt ölelék egymást, kiket én kedvellek örökre, r>Láng emelé sziveik, s isteni szimpátia. r>Rezzent lombok alól susogott lágy szárnya zefírnek, r>S felnyílt kedvesimért illatozó kebele." r>r>1811. december 5.r>
Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet, r>S távolléted alatt kedvem miben lelem! r>Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet, r>Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem. r>r>Lefestem szüretem estvéli óráit, r>Ha már cselédimet nyugodni eresztem, r>És csak alig hallom a vígság lármáit, r>Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem. r>r>Leplembe burkolva könyökemre dűlök, r>Kanócom pislogó lángjait szemlélem, r>A képzelet égi álmába merűlök, r>S egy szebb lelki világ szent óráit élem. r>r>Az őszibogárnak búsongó hangjai r>Felköltik lelkemnek minden érzéseit, r>S az emlékezetnek repdező szárnyai r>Visszahozzák éltem eltűnt örömeit. r>r>Életem képe ez. - Már elestvéledtem, r>Béborúlt az élet vidám álorcája! r>Még két mulatótárs van ébren mellettem: r>A szelíd szerelem hamvadó szikrája r>S bús melancholiám szomorgó nótája. r>r>[1804 után]
Napsugarak zúgása, amit hallok, r>Számban nevednek jó ize van, r>Szent mennydörgést néz a két szemem, r>Istenem, istenem, istenem, r>Zavart lelkem tegnap mindent bevallott: r>Te voltál mindig mindenben minden, r>Boldog szimatolásaimban, r>Gyöngéd simogatásaimban r>S éles, szomoru nézéseimben. r>Ma köszönöm, hogy te voltál ott, r>Hol éreztem az életemet r>S hol dőltek, épültek az oltárok., r>Köszönöm az énértem vetett ágyat, r>Köszönöm neked az első sirást, r>Köszönöm tört szivü édes anyámat, r>Fiatalságomat és bűneimet, r>Köszönöm a kétséget, a hitet, r>A csókot és a betegséget. r>Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek r>Másnak, csupán néked, mindenért néked. r>Napsugarak zúgása, amit hallok, r>Számban nevednek jó ize van, r>Szent mennydörgést néz a két szemem, r>Istenem, istenem, istenem, r>Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott, r>Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm r>S hogy te leszel a halál, köszönöm.
Asszony, szépséges és rontó, r>Köszönöm, hogy fölébredtél nekem r>S néhány boldog hetem r>Úgy élhettem, mint egy szerelmes és bölcs. r>r>Hellászi bölcsek és költők r>Nagy életét élhettem egy kicsit, r>Kinek szivét viszik r>Magasba: finom és rózsás hetérák. r>r>Öledbe szent ájulásim, r>Vagy Életről és Szépről dús viták, r>Vagy csók-komédiák? r>Nem tudom ma már, melyik volt több és szebb. r>r>Mintha Hellász küldött volna, r>Hogy hadd beszéljen egyszerre velem r>A Nő, a Szerelem r>S mannás ajkai a bölcseségnek. r>r>Mindenkit el kell temetnem, r>De Téged, az asszony-előkelőt, r>Ha lesznek temetők, r>Nem tudom, hogy kiként temesselek el.r>
A csöndes hajnali égről szeliden száll szét a Holdsugára; r>mintha valami eltévedt, kósza lélek küldené sóhaját ismeretlen r>útja felé. r>r>A rózsásujjú Hajnal istenasszony előbbre lépeget, amerre r>csak feltünik csudálatos nagyszerüsége, daloló kedvvel a r>madarak köszöntik. r>r>Ám Holdsugára a szinek e fönséges fakadásában is némán, r>halványan ballag, mint éjjeli munkás, ki az átvirrasztott r>éjszaka után otthona felé ügyekezik, szerettei körébe. r>r>Az istenes Napfény viruló orcája boldog mosollyal r>üdvözli Holdsugára szőke fürteit; éppen most lépett ki r>hajnali fürdőjéből, mert aranyos alakját még fátyol födi. r>- Ime, fátylát ledobja és pajkos örömmel futkároz a mennyei r>pázsiton meg Földanyánk életreébredt virágos kertjében. r>r>Most összeölelkeznek: Napfény meg Holdsugára. Szerelmük r>boldogsága itt motoz nyugtalan szivem körül - mily furcsa, r>hogy a két égi vándor az élet ébredésén így egymásra talált! r>r>De nézd csak - Holdsugára ajka még vértelenebb lett, r>Napfény meg felölti kápráztató öltözékét, még egyszer r>megcsókolják egymást és búcsút intenek, mert utaik elválnak: r>r>Sorsuk akarta így. r>r>Napfény az aranyló nyárfák dús lombján keresztül a r>diadalmas élet hozsannáját szűri, Holdsugára pedig sápadt r>homlokkal keresi útját, mely néki rendeltetett. r>r>Friss hajnali csók után istenhozzádot mondanak, mert r>ösvényük elágazik. r>r>De ugye kedvesem, mi soha el nem hagyjuk egymást.
