Idő 
Értékelés 
Értékelés Napsugár játszva hinti be a földetr>Pajkos sugara álmodókat döngetr>Rügyeket fakaszt és álmokat űz el.r>Mesélni kezd és igazságokat mond,r>Aranyos termést, boldogságokat ont,r>Rügyeket fakaszt és álmokat űz el.r>r>Emberek halnak, emberek születnek,r>Istenek halnak, s megint újak lesznekr>Örökké forog, változik a világ.r>Házak épülnek, kunyhók beomlonak,r>Rekedt fadobon riadót dobolnakr>Örökké forog, változik a világ.r>r>Aztán köd omlik szürkén le a földre,r>Izzadt vércsepp hull a megáldott rögre.r>És sírva húzzák a ködharangokat.r>Vér, dac háború, mozdul megint a föld,r>Gyermek-simító apa-kéz fegyvert töltr>És írva húzzák a ködharangokat.r>r>Azután vége. Nagy nagy ölelésber>Igaz örömbe, boldog reménységber>Omlik egymásra magyar, német, angol.r>Virrad az élet. Divat, meztelenség,r>Csókos ölelés, bolond fesztelenségr>S a csókok felett a halál barangol.r>r>Elmúlt a vész, és kinyílt minden virág,r>Tobzódik a keserves világ,r>Valóra válnak a lefojtott álmok.r>Csillogás, pompa, bőrze, bank, szerencse,r>Nem kell Istennek fenséges kegyelmer>Valóra válnak a lefojtott álmok.r>r>Napsugár játszva hinti be a földet,r>Pajkos sugara rügyecskéket döngetr>(És mégsem, mégsem, mégsem szállnak imák!)r>Valóra vált az Isten mondás: "Igenr>A gép forog és az alkotó pihen,"r>És süllyed, süllyed, süllyed el a világ.
Halálom után a harmadik naponr>A mennybe mennék, ott állna a trónr>És az Úristennek fensége előttr>Görnyedő háttal szólnék bűnbánón:r>r>Születtem.r>Sorsom világra hozott,r>Parány lettem én, és égi szemekr>Követtek végig földi utamonr>S követnek most is, amerre megyek.r>r>Bűnös voltam én, Istenem, bűnös.r>Nem hulltam térdre senki előtt sem,r>Pedig éreztem minden éjszakánr>Nagy utat szántál Istenem nekem.r>r>Nézz rám Isten, és látsz egy paránytr>Aki a földön élni nem tudott,r>Aki felhők közt viharral játszott,r>S akinek drámai szerep jutott.r>r>És Isten szava kegyelmet adna,r>Igazat, szépet, boldogat, nagyot,r>Mert tudja ő is, és tudja mindenkir>Hogy bűnös voltam, mert:r>Ember vagyok!
A koldús áll, csak áll az utca sarkán,r>Szemének fénye tükrözi a napot,r>Fülében feledett melódia csengr>És sírva dícséri az alkonyatot.r>A koldús áll, csak áll az utcasarkán.r>r>Áll. Vár. Autó, nők, emberek sietnek,r>Áll. Éhes, tátongó száj a kalapjar>Üres, elhagyott, árva mint az életr>S előtte áll a jólét kirakatja.r>Áll. Vár, Autó, nők, emberek sietnek.r>r>Minden pillantása egy éhes nyelés,r>Csak néz, csak vár két boldogtalan szemer>S amíg mellette megyek eszembe jutr>Hány éhező száj néz így az ég fele . . .r>A koldús áll, csak áll az utca sarkán.
És jött valahonnan napnyugatrólr>És szárnyán harangot hozott.r>Megpaskolta a kék egetr>S harangozott, harangozott.r>r>A nap felriadva, nagy ijedtenr>Lebukott az ég távolán,r>S az emberek ámuldoztakr>Ezen a repülő csodán.r>r>Aztán eltűnt, senki sem tudja holr>S nem jött elő többé sohar>S hideg szélként végig vágottr>A földön Isten ostora.
Kis templom, zsámoly, eldugott sarok,r>Máma, úgy érzem, sírni akarok,r>Elindultam, mert bánt a durva harc,r>Előttem síró, szent krisztusi arc.r>Imádsággal űzném el a csöndet,r>De szemeimből hullnak a könnyekr>És én nem vártam tudom hiába:r>r>Nap simította aranyos mezőnr>Jött, és kezében kenyeret hozott.r>Lépésén titkos rózsák fakadtak,r>Lelkének harangja harangozott.r>Olyan volt mint királyok királyar>Pedig korona nem volt a fején,r>Szeretet lámpása volt kezébenr>Harangzúgás közt jött, csak jött felém.r>r>Keresni jött egy bús álmot ittenr>Avagy talán inkább az életet?r>Mert hiszen mi az élet valóban?r>. . . Álom, mely sohase teljesedett.r>Egy vágy, amit megálmodunk egyszerr>S aminek azt a nevet adjuk: "cél" . . .r>Ami után fújva rohanunk elr>Amíg az utunk végére nem ér.r>r>Amíg a karunk, kérges két kezünkr>Harcol, és kínlódik, az élet csatán,r>S amíg a végszót el nem sóhajtjukr>Lecsukódó szemmel: "Édesanyám . . ."r>Kis templom, zsámoly, eldugott sarokr>Ma és örökké sírni akarok,r>És hogyha bánt majd a durva harcr>Eljön értem a Krisztusi arc . . .
