Idő 
Értékelés 
Értékelés Magasra csapkodnak a szilaj hullámokr>Genezáreth taván, Genezáreth tavánr>Álmomban egy hajón, rozzant bárkán járok.r>r>Alattam hullámzik, sikolt, kacag a tór>Genezáreth taván engem egy rév felér>Egy boldog rév felé viszen most a hajó.r>r>Hej, a hullámokat csak elcsitíthatnám,r>Hogy jöhetne végre boldogan utánamr>Egy másik nagy hajón az én Édesanyám.r>r>Én hívtam magamhoz, és ő jönne, jönne,r>Ha az a sok hullám Genezáreth tavánr>Köztünk nem csapkodna, közöttünk nem lenne.r>r>Pedig vele élni én nagyon szeretnék,r>De hullámok zúgnak, és én reszketek még,r>Vágyó, hívó szómba belesüvít az ég:r>r>"Romlatlan ősi-lelket leheltem én beléd,r>Neked adtam Ádám jobbik természetét,r>De elfordulsz tőlem: álmodozva, sírva.r>Mondod, hogy így van már a sorsod megírva,r>Izzadás, szenvedés, az nem kell már neked,r>Genezáreth taván hozzád hát nem megyek.r>r>A valóság nem kell, csábítanak az álmok,r>Csengések, sikolyok, vad bíborhullámok,r>Kell-e hát a kék ég? Madárdal? Természet)r>Kell-e a gyötrelem? Nesze a költészet . . .r>r>Ne lépd át hát többé Genezáreth tavát,r>Ne lásd sose többé a te Édesanyád,r>Sose legyen sehol szava reményednek,r>Dalolj csak, dalolj csak meg úgysem értenekr>És vigyázz, megfogan rajtad ez az átok,r>Mert álmokért dobtad el az ifjúságod . . ."r>r>Csend lett. Dühhel csaptak tovább a hullámok,r>Hiába lázadok, megfogant az átok,r>És ennek útjából én ki nem térhetek,r>Nyugalmat, pihenést nem remélhetek.r>Itt zúg, sír mellettem örökké az átkom:r>Álmokért dobtam el az én ifjúságom . . .
Az éjjel suhan szelíden,r>Az árnyban egy gyermek pihen.r>Távol kék hegyek, bólintó fákr>Nyögik az éjjel panaszát.r>r>A kert alatt egy dal kél csendben,r>Felszáll, és elhull megdermedten,r>Majd felsír. A gyermek hallgatagr>És a dal szökik a kert alatt.r>r>Márciusi estén,r>Ha fakadnak hívó, hívó nóták,r>S téged keresvénr>A vér, a nász himnuszát zokogják.r>Gyermekem pihenj,r>Itt tiszta éjjel fed el csendbenr>Ott sírokkal teli a földr>Itt tiszta víz foly hűs erekben,r>Ott beteg múzsa lantja költ.r>r>A nóta száll az éj során.r>A gyermek indul tétovánr>S távol kék hegyek, bólintó fákr>Nyögik el az éjjel panaszát.
Ahol senki sem látja itt a földön,r>Bizarr szobormű áll. Pedig nem is hittem,r>Talpazatja rengő fekete göröngyönr>Örök mementónak állította Isten.r>r>A szobor műve gyermeki, egyszerű,r>Sárból van gyúrva és nem szép márvány kőből,r>Gyermeket ábrázol, amint anyatejetr>akar szívni száraz, nedvtelen emlőből,r>r>Anyja takarja ruhájával szegényt,r>És a gyermek sírva néz rá: kérve, vágyva . . .r>Maga szenvedését is érzi az asszonyr>És kis gyermekéét kétszeresen látja.r>r>Az anya szemében lángok gyúlnak kir>Egy rózsa lugasra emlékszik bomoltan,r>Kendőjével könnyét törli gyermekének,r>És az rámosolyog könnyei közt holtan.
Arany sugárt hint bíborlón reámr>Egy nagy lobbanás, a búcsúzó nap.r>Arany sugara mindent telehintr>S én várok, várok egy zöld fa alatt.r>r>Mit várok? Talán egy nagy pirkadást,r>Mely az egeknek lesz majd a fénye?r>Vagy mely az élet, a tiszta életr>A való élet hőskölteménye?r>r>Mit várok? Néha illattal, lázzalr>Parfőmös asszony megy el mellettem.r>Reám néz, aztán egy perc, s eltűnik,r>S én összetörném álmodó fejem.r>r>Várok. És eljön rózsanyíláskor,r>Tavasszal, ahogy hajdan én jöttem.r>Hurrá, az élet, az élet közelegr>S tarka fellegek játszanak fölöttem.r>r>S dalt fog dúdolni a rózsa, az ág,r>Gazdag lesz szívben a lelki szegény,r>Csodás világ lesz. Ó várom, váromr>Régóta várom, s talán jön felém.r>r>Nem jön. Csak várom, így rendeltetett.r>Éltem lobbanás. A búcsúzú napr>Bíbort hint le rám, s én piros vérbenr>Omlok le búsan egy zöld fa alatt.r>r>
A kép, a kép, mely ott lógott a falon,r>Mint szőlőgerezd, mely dús nyárban érett,r>Midőn szél zúgott be nyitott ablakonr>Nekiesett a fehér ajtószélnek,r>S eltört.r>Öreg kép, de sajnállak téged.r>r>Ott feküdt romban valamelyik ősöm,r>Akit próbára tett sokszor az élet,r>Pedig háborús, halálszálkás őszönr>Fittyet hányt a zord, metsző, havas szélnek,r>bátran.r>Öreg kép, de sajnállak téged.r>r>Helyét egy csúf pók szőtte be fehérre,r>De az emléke néha vissza téved,r>Eltűnt utolsó, hűséges emléke,r>S őt is elsodorta, mint mást, az élet,r>messze.r>Öreg kép de sajnállak téged.r>r>Itt vagyok én is. Vígálmú titkokatr>Hordtam a szívembe, s belőle kép lett.r>Jött egy szélvihar, üvöltött nagyokatr>S szívemben helye egészen fehér lettr>szívem,r>Rossz szívem de sajnállak téged . . .
