Mámormezőkön bolyongokr>Nagybánatú fáradt fejjel,r>Kinzó kín között szorongokr>Roncsolt, véres, tépett mellel.r>r>Elönt a Tavasz symphoniájar>Színes és pazar cifra ruhája,r>Színek kacagnak a levegőbenr>S én nézem fájva, elmenőben.r>r>Vérsen fáj elhagyni a Tavaszt,r>Elhagyni a tarka Életrétet,r>A szerelmet, mely könnyeket fakasztr>Elhagyni mindent, minden szépet.r>r>Elhagyni a sok pompázó kertet,r>Mert a hóhérhalál űz és kerget,r>Fáj szaggatva, kínozva fájr>Véres könnyet sír a tavaszi vágy.r>r>Hiába minden sírás, minden könny,r>Hiába szeretnék úszni lágyanr>Csillogó kékes bárányfelhőkönr>S égni tavaszi mámoros vágyban.r>r>Mennem kell, a halál hív, vonszolr>Kacagva köröttem kóborolr>Búsan járok a Mámormezőnr>Gondolkodva Halálon s Temetőn.
Uram, uram én senki se vagyokr>Csak bús, bánatos vagyokr>A földnek apró porszeme.r>r>Uram én alázatban élekr>Megalázkodom minden előttr>Mi nálamnál hatalmasabbr>Megalázkodom mindenki előtt,r>Ki nálam bölcsebb, igazabb.r>Megalázom magam a szenvedőkr>Az üldözöttek, nyomorultak előtt.r>De nem hajtom porba fáradt fejem,r>De nem kulcsolom össze két kezem,r>Nem meresztem áhítattal a szemem.r>Ha látok cifra, dölyfös komédiát,r>Ha senki gőgös embert zeng a zsoltár,r>Ha pénztől szennyes a szentség, az oltár.r>Nem alázkodom meg a Pénz előttr>Nem imádom az aranyhasú istentr>Nem csodálom fényes gyilkos fényétr>Inkább ömöljön testemből a vérr>Inkább pusztuljak halottan énr>Inkább boruljon sír testem fölér>De meg nem hajtom a vállamat,r>De nem görbítem a lábamat,r>De nem térdepelek a földre én,r>Az alázat templomának kövén.r>r>Uram, Uram én senki se vagyokr>Csak bús bánatos vagyokr>A földnek apró porszeme.
"Néhai Horváth György barátom emlékének."r>r>Ma visszajöttél újra régi jó barátr>Visszaszállott halvány, sápadt szellem-arcod.r>Láttalak, mint egykor régen, ma már régenr>Ifjan kacagva pompás búja rétenr>Láttalak vágyva nézni szőke nők utánr>Mint oly sokszor, oly sok tavaszi délután,r>Láttalak mosolyogni sötét szemeddel.r>Ma visszajöttél újra régi jó barát.
Uram ne hívj, én nem jöhetekr>Nem jöhetek a kínban hozzádr>Ki kacagva elkerültelek,r>Uram ne hívj, én nem jöhetek.r>Más utakon jártam mindig énr>Nem tapostam soha ösvényedetr>És most Uram, hogy összerogytamr>Hajtsam meg fáradott fejemr>És most, hogy erőmből kifogytam,r>Nedvesítse könny a szemem.r>Nem Uram, nem, pedig fáradt vagyokr>Törékeny, mint a száradt kórór>És előttem ragyog a fényes útr>De nem, inkább töviskoszorút,r>De nem megyek hozzád én Uramr>Hisz mindig más volt az én Uramr>Más úton jártam, más házban háltam,r>Elkerültem a te házadatr>Fényben pompázó oltáradat.r>Én hát nem jöhetek Uram,r>Ne hívj, hagyj menni csak továbbr>Előre meddig a szemem ellát,r>Haggj menni engem jó Uram.
Miért rohansz Te görcsös Életr>Vágtatva, mint a téli szél?r>Miért szívod a vért erembőlr>Fröccsenő, dús mély patakban?r>Miért ölöd a fényt szemembenr>Ólmos bágyadt sötétséggé?r>Miért hasítod fel a mellemr>Téped ki vérző vert szívem?r>Miért horpasztod be a mellemr>S vakítod fáradt bús szemem?r>Hóhér miért? miért? öldökölszr>S ha vérbefagyva heverek, miért röhögsz?r>Miért szakad minden kín én rámr>Miért habos kíntól, vértől a szám?r>Miért, miért? hóhér? miért?