Idő 
Értékelés 
Értékelés A boldogságunk némán meghúzódott r>És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben. r>Kályhánk lángja is örömmel lobogott r>S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte. r>A komoly falióra se mormogott r>S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak... r>r>Álomban mindig egészen enyém vagy. r>S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.
Előttünk már hamvassá vált az út, r>És árnyak teste zuhant át a parkon, r>De még finom, halk sugárkoszorút r>Font hajad sötét lombjába az alkony: r>Halvány, szelíd és komoly ragyogást, r>Mely már alig volt fények földi mása, r>S félig illattá s csenddé szűrte át r>A dolgok esti lélekvándorlása. r>r>Illattá s csenddé. Titkok illata r>Fénylett hajadban s béke égi csendje, r>És jó volt élni, mint ahogy soha, r>S a fényt szemem beitta a szivembe: r>Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te, r>Vagy áldott csipkebokor drága tested, r>Melyben egy isten szállt a földre le, r>S lombjából felém az ő lelke reszket? r>r>Igézve álltam, soká, csöndesen, r>És percek mentek, ezredévek jöttek - r>Egyszerre csak megfogtad a kezem, r>S alélt pilláim lassan felvetődtek, r>És éreztem: szivembe visszatér r>És zuhogó, mély zenével ered meg, r>Mint zsibbadt erek útjain a vér, r>A földi érzés: mennyire szeretlek! r>
Hervadsz, hervadsz r>Szerelem rózsája, r>Isten hozzád r>Keblem hű lyánykája! r>Omlik a hab, r>Omlik könyhullásom; r>Kél a szellő, r>S költi sohajtásom. r>r>Partot a hab, r>Bút mos könyhullásod; r>Enyh a szellő, r>S enyhűl sohajtásod; r>Hagyd hervadjon r>Szerelem rózsája, r>Nyíl hajnalkor r>Remény violája. r>r>Hervadsz, hervadsz. r>Szerelem rózsája! r>Nem kell nékem r>Remény violája; r>Újjaim csak r>Nefelejcset szednek r>Bús estvéjén r>Bús emlékezetnek. r>r>1825
Szerelem, szerelem, r>Keserű szerelem! r>Miért bántál olyan r>Kegyetlenül velem? r>Te voltál szivemben r>Első és utósó, r>Nemsokára készül r>Számomra koporsó. r>r>Elmegyek az ácshoz, r>Fejfát csináltatok, r>Egyszerű fejfámra r>Csak egy sort íratok; r>Fekete betűkkel r>Ez lesz írva rája: r>"Itt hervad a hűség r>Eltépett rózsája."
Oly messze, messze, messze már, r>Hol az öröm s madár se jár, r>Hová a vágy is elhervadva ér el, r>Oly messze, messze, messze vár. r>r>Szerelem volt a neve régen, r>Tavaszban, éjben vagy mesében, r>Tegnap még szenvedés volt, kínos, kedves, r>Ma emlék, holnap síromon kereszt lesz.
