Idő 
Értékelés 
Értékelés Amerre én járok, összesúgnak a fák,r>Nem dalolnak tovább a dalos madarakr>És én mégis érzem, van kinek szívéber>Én hozom meg ősszel az új napsugarat.r>r>Amerre én járok, elhervad a rózsar>Elfordul tőlem a lomb, a fa, a virágr>Mégis érzem, tudom egy élő embernekr>Szemében én vagyok az élet, a világ.r>r>Amerre én járok, mindig sugdolódznakr>És elfut előlem az állat is félve,r>Mégis van valaki, akinek én vagyok,r>Az öröm, a bánat, a fény a szemébe.r>r>Amerre én járok, terhes a levegő,r>Elhallgat az ének, a beszéd a zene,r>Mégis itt a földön, örzőangyalomkéntr>Valaki rám vigyáz, én vagyok mindene.r>r>Ha hozzá elmegyek tavasz lesz az őszből,r>Sötétbe fényt hoznak vidám napsugarak,r>Szívébe néki én vígalmat teremtek.r>Lelkének kínjában én hozom a nyarat.r>r>Otthon melegében megcsókol, melenget,r>Táplál minden jóval, vigyáz rám gondosanr>Fekete szememben sugarakat talál,r>S mesél nekem arról, aki egyszer voltam.r>r>Az ő szeretete mindenre leplet tesz:r>Bűnre, csábításra, bajra szenvedésre,r>Mégis tudom, hogy én vagyok a büszkeségr>Anyámnak gyönyörű, ragyogó szemébe.
Fekete éjszaka. Mélységes, babonás.r>Fáfdalmas szikrákkal telisded tele vanr>Most ébren hányódom felleges ágyambanr>S nem tudok aludni többé soha soha:r>A Kárpátok alja mért olyan mostoha?r>r>Minő panaszoknak árja zúdul felém?r>Micsoda könnyezés, sírás, rívás onnan:r>"A nagy háborúban szememre vakultam!"r>"Elesett a férjem, épp várandós voltam!"r>Nem tudok aludni többé soha sohar>A Kárpátok orma mért olyan mostoha?r>r>Ha megyek, bolyongok az Andrássy-úton,r>Jobbra ballra tőlem emberroncsok állnak,r>Mint tilalomfái a nagy utca-árnak.r>r>Kenyeret! Kenyeret ordítják sírósan,r>Mellettük tábla áll, nézem szomorúan,r>"Galícia földjén szememre vakultam!"r>Nem tudok aludni többé soha sohar>A Kárpátok alja mért olyan mostoha?r>r>De az emberár csak hömpölyög az úton,r>És ott áll a harcos megrokkanva, rúton,r>Segítsetek nekik, gyertek segítsetekr>Voltak hajdanában még ők is emberek!r>r>Talán megszánják, de megy a tömeg tovább,r>Minek is hallgassa a béna panaszát,r>És ő tovább áll ott, kopottan fakultan,r>Egy élő mementó: háborúban voltam . . .r>r>S nem tudok aludni többé soha soha:r>Az én magyar földem mért olyan mostoha?
Hogy miért, azt én nem tudom,r>De néha nyári éjjelenr>Felébredek, és ilyenkorr>Valamire emlékezem.r>Akkor mikor fel fel csendülr>A nagy templom harangszava,r>Elgondolom a rég múltat:r>Milyen jó volt akkoron még . . .r>És ilyenkor lep meg annyir>Régi-régi nyári emlékr>Alig alig emlékszem márr>De van még egy kis fényképem,r>S mikor nagyon elbúsulok r>Soká sírva nézdegélem.r>És én tudom, hogy ilyenkorr>Sok sok ember zokog velem,r>S van kinek tán fényképe sincs:r>Nyár volt . . . Szép volt . . . Emlékezem . . .
Alkonyodott . . .r>Óriási bíbor felleg ragyogott a vörös égen,r>Alkonyodott és reám szállt az egyik kis, bús emlékem,r>Bíbor szikrák, bíbor tüzek takarták az arany napotr>Lelkem testem szép dalt érzett, új dalt érzett, sugallatot.r>r>Szent nagy órák bátor tüze, gyáva percek fergetegjer>Lángolt bele csillogóan két nagy fekete szemembe,r>Lelkem titkos mély sugara ezer rhapsódiát érzett,r>És a bíbor alkonyatnál megáldtam a mindenséget.r>r>Éjszaka lett . . .r>Az óriási bíbor felleg eltűnt már a vörös égrőlr>De az éji sötétben is álmodik a lelkem szépről,r>Búban bajban, szennyben vágyban, elkísérnek a szép dalok,r>Boldogságban, fájdalomban kísérnek a sugallatok.
Valamelyik holdas éjszakán,r>Karjára vett Édesanyámr>Csitított, csókolt csendben,r>r>És messze térben, időbenr>Őt kerestem minden nőben,r>És minden szerelemben.r>r>Valamelyik holdas éjszakánr>Leány asszony vagy angyal tánr>Felemelte kezem,r>r>S a kis rózsaszirmok fekhelyénr>Valahol szívem rejtekénr>Azóta emlékezem.r>r>Valamelyik holdas éjszakánr>Egy asszony ajka omlott rámr>Mikor még gyermek voltam,r>r>S eljövendő végórámonr>Asszony ajka lesz a számonr>Ha összeomlok holtan.
