Idő 
Értékelés 
Értékelés Arany sugárt hint bíborlón reámr>Egy nagy lobbanás, a búcsúzó nap.r>Arany sugara mindent telehintr>S én várok, várok egy zöld fa alatt.r>r>Mit várok? Talán egy nagy pirkadást,r>Mely az egeknek lesz majd a fénye?r>Vagy mely az élet, a tiszta életr>A való élet hőskölteménye?r>r>Mit várok? Néha illattal, lázzalr>Parfőmös asszony megy el mellettem.r>Reám néz, aztán egy perc, s eltűnik,r>S én összetörném álmodó fejem.r>r>Várok. És eljön rózsanyíláskor,r>Tavasszal, ahogy hajdan én jöttem.r>Hurrá, az élet, az élet közelegr>S tarka fellegek játszanak fölöttem.r>r>S dalt fog dúdolni a rózsa, az ág,r>Gazdag lesz szívben a lelki szegény,r>Csodás világ lesz. Ó várom, váromr>Régóta várom, s talán jön felém.r>r>Nem jön. Csak várom, így rendeltetett.r>Éltem lobbanás. A búcsúzú napr>Bíbort hint le rám, s én piros vérbenr>Omlok le búsan egy zöld fa alatt.r>r>
A kép, a kép, mely ott lógott a falon,r>Mint szőlőgerezd, mely dús nyárban érett,r>Midőn szél zúgott be nyitott ablakonr>Nekiesett a fehér ajtószélnek,r>S eltört.r>Öreg kép, de sajnállak téged.r>r>Ott feküdt romban valamelyik ősöm,r>Akit próbára tett sokszor az élet,r>Pedig háborús, halálszálkás őszönr>Fittyet hányt a zord, metsző, havas szélnek,r>bátran.r>Öreg kép, de sajnállak téged.r>r>Helyét egy csúf pók szőtte be fehérre,r>De az emléke néha vissza téved,r>Eltűnt utolsó, hűséges emléke,r>S őt is elsodorta, mint mást, az élet,r>messze.r>Öreg kép de sajnállak téged.r>r>Itt vagyok én is. Vígálmú titkokatr>Hordtam a szívembe, s belőle kép lett.r>Jött egy szélvihar, üvöltött nagyokatr>S szívemben helye egészen fehér lettr>szívem,r>Rossz szívem de sajnállak téged . . .
A vén Tisza vallott nekemr>Egy csendes holdas éjjen,r>Hangot hozott a lágy szellőr>S én ott álltam kevélyenr>Egy csendes holdas éjjen.r>r>Horkant a város messzirőlr>Mordult a sok vak ablakr>S a Tisza lágyan suttogottr>Dala kélt minden habnak,r>S mordult a sok vakablakr>r>" Két karom lágyan átölelr>Aludj, aludj el keblemen,r>Sehol nem lesz ilyen álmodr>Én eltakarlak csendesen,r>Aludj, aludj el keblemen."r>r>De aztán hajnal pirkadt fel,r>És megkondult egy vén harang,r>S én ott álltam Isten előtt.r>Lekopva rólam pénz és rang,r>És kongott a lélekharang.
A kertünkben eldugvar>Isten tudja, hogy mióta,r>Állt egy öreg, kedves, lombos,r>Évszázados nagy diófar>r>E vén fának árnyékábanr>Ringott bölcsőm reggel este,r>És e vén fa hűs árnyékátr>Lelkem sokszor felkereste.r>r>Egyik reggel felébredtemr>Fejszecsapások zajára,r>Felébredtem az öreg far>Búcsúztató jajj szavára,r>r>Az én öreg diófámatr>Vágták, vágták fejszékkel,r>S én ott álltam a sírjánálr>Összetörve, sok emlékkel.r>r>Másodéve arra jártam,r>S láttam, hogy a vén fa sírjánr>Egy csemete nőtt ki újbólr>Kis levél is volt az ágán:r>r>Mert az élőt, mert a nagyotr>Kidönteni sosem lehetr>Újra lesznek, újra nőnekr>Élet adó zöld levelek,r>r>Előbbinek sírhalmánr>Újra fakad, újra éled,r>Az a titkos szent valamir>Amit úgy hívnak, hogy: "Élet" . . .
Egyszer alkonyatkor tudom, szembe jött a rögös útonr>Szembe jött a rögös úton lépegetve kevélyen,r>Egy vén ember egy kabátban, semmiféle más ruhában,r>Hangja mint az orgonáé szépen szólott és mélyenr>Fátyol takarta az arcát:r>Hol van, kérdé, a mennyország?r>r>Elmenőben voltam éppen, álltam a temetőszélen,r>Álltam a temetőszélen, furcsa, meglepett voltam.r>Aztán bátran reá néztem, temetőbe vitt a léptem,r>Megálltam egy sírhalomnál, és azután így szóltam:r>Látja e sírt? Látja ember?r>Látom, mondta, itt a szender.r>r>Mennyországba nem tud jutni, oly messze van nem is tudnir>Oly messze van van nem is tudni létezik egyáltalán?r>De itt fekete rögökön elaludhat mindörökkönr>Nyugalma lesz örökké itt. Nem ezt keresi talán?r>Reá néztem, álltam, vártam,r>Szólt az öreg: "megtaláltam" . . .r>
