Idő 
Értékelés 
Értékelés Mosolyogj rám, édes feleségem! r>Nincs virág a földön és az égen r>Csillag, amely képviselhetné a r>Kedvességben mosolygásodat. r>r>Már ha rajta arcodon a felhő, r>S fúvalom, mely elröpítse, nem jő: r>Tedd szelíddé, aranyozd meg, kérlek, r>Mosolyodnak hajnalával azt. - r>r>Puszta télben a kert puszta fája r>Milyen vággyal, mily ohajtva várja r>A tavaszt, mely néki majd virító r>Lombot ád és zengő madarat! r>r>A vándor, ki messze-földön jára, r>S éjjel ér be falva határára, r>Várja, várja: mikor csillog rá már r>Házából a nyájas mécsvilág? r>r>S a beteg, ki bús ágyán az éji r>Sötétséget hosszan, hosszan nézi r>S egyedűl: mint várja epedőn a r>Támadó nap első sugarát! r>r>S a halottak, koporsóba zárva, r>Miként várnak a föltámadásra!... r>Oh, de hát én, én még mindezeknél r>Jobban várom mosolygásodat. r>r>Mosolyogj hát, én kérlek, hű férjed, r>Akinek ha szíve könyvét érted, r>Tudhatod, hogy benne mindenik sor r>Egy élet, mely érted halni kész. r>r>Tudhatod, hogy arcod tükre lelkem, r>Éspedig nagyító tükre, melyben r>Hosszu és mély tőrdöfés az, ami r>Kis redő csak homlokod fölött. r>r>Mosolyogj hát, üdvem alkotója!... r>Ajkad, kezed, térded csókolója, r>Álmaid hiven-virasztó őre, r>Életednek árnya, férjed, kér.
Estre váró, régi tar kert, r>Szonja kéklő, tiszta csendje. r>Vadmadárraj száll, viharvert. r>Lombtalan fa őszi csendje. r>r>Szonja hószín életére r>napraforgó szirma lankad. r>Bíbor sebnek hull a vére, r>mord szobákban egyre lankad, r>r>ahol halkan kék harang szól, r>Szonja lépte, lanyha csendje. r>Vad halódik, elbarangol. r>Lombtalan fa őszi csendje. r>r>Vén nap fényét rávetíti r>Szonja ősz szemöldökére. r>Orcáját hó nedvesíti r>s hull vadon szemöldökére.
A földbenyelte Kondé r>Dézsmálta jó boromból r>Van még vagy egy csebernyi. r>De héj! kevés a hordóm, r>Ezt is ki kén ürítnünk. r>Hogy a nagy Úr megáldjon, r>Segíts kiöblögetni. r>Úgyis Kabán kiszáradt r>A porhanyó garádján r>Tán a köhécselőd is, r>Vagy a kotús vizektől r>Nád nőtte bé az órod. r>De hátha tarka békát r>Találhatál meginni, r>Gyanús az a veszett víz. r>Eredj le csak te Szári, r>Hozz a szegény fiúknak r>Egy kis - hiszen tudod már, r>Héj, jó fiuk vagyunk mi. r>Szerus druszám! igyunk no! r>Hiszen bohó csak így foly r>Emphatice az élet. r>Rövid egy nap életünkbe, r>Nohát örömbe töltsük. r>Rövid egy nap éjtszakája, r>Nohát igyuk keresztül. r>Rövid a piroska hajnal, r>Nohát aludjuk által. r>Rövid életünk. Nohát egy r>Lagzit tegyünk belölle.
1 r>r>"A kárhozat örök tüzére! r>Ez iszonyú, ez ördögi; r>Tegnap mondá a lány az esküt, r>S ma csapodáron megszegi. r>r>Inkább hivém, hogy ... eh pokolba r>Veled, gyötrő emlékezet! r>Mely véremnek minden cseppjét r>Kígyófulánkkal mérgezed! r>r>Kiirtva lészen mindenestől r>A mult, s további életem r>Vad szenvedélyek tengerének r>Hullámzajába temetem. r>r>Lerontom a hűség oltárát, r>A vestaláng hamvadjon el, r>Melyet szívem meleg vérével r>Dőrén táplála e kebel. r>r>Egyhez lekötni éltet, üdvet, r>Ah balga ábránd, balga hit! r>Ezer a lány, ezerrel osztom, r>Jövőmnek lepkenapjait." r>r>S mit a kétség setét betűkkel r>Jenő szilaj lelkébe írt, r>Rohant követni, hogy itt találjon r>Égő sebére egy kis írt. r>r>Rejtett zugolynak éjjelében, r>Miként rém áll a bűntanya, r>Zord réme a szelíd erénynek, r>Nemesb érzelmek zátonya. r>r>Az éjtakarta bűntanyának r>Maszlagvirági, bor s leány: r>Jenőnek ajkán függ a kancsó, r>Jenő függ lánynak ajakán. r>r>"Leány, szép Ida! csókod édes r>És részegítő s lángmeleg, r>S mi csillagtűz az éjszemekben! r>Idám, én megszerettelek. r>r>Az üdvre! melynek édenéből r>A hűtelenség kilöke, r>Te vagy a szépségek szépsége, r>Te vagy az isten remeke! r>r>S te itt e barlang zordonában r>Lappangva élj, mint éjmadár! r>Nem úgy leány, rád kincs halmai r>És csillogó palota vár. r>r>Ne add nekem hűséged eskét, r>Nem kell az eskü énnekem, r>Én minden csókod, ölelésed r>Arannyal dúsan fizetem. r>r>Kincsért szerelmet, s így egymásnak r>Nem tartozandunk semmivel, r>Egy csókot még, egy hosszut, édest r>És most ha tetszik, ám jövel!" r>r>2 r>r>Szép Ida, kincsek gazdag asszonya, r>Szép Ida lakja, tündöklő terem, r>S Jenőnél aki volna boldogabb r>Nincsen halandó a földkereken. r>r>Ott szívja ő az élet gyönyörét r>A legszebb lánynak édes ajkiról, r>S gyakran, midőn megtelt a kéjpohár, r>Igy fél-enyelegve fél-epedve szól: r>r>"Szeretsz-e lányka?" 'Nem úgy úrfi, nem, r>Mi arra jól tudod nem alkudánk r>- Mond a leány pajkos negédesen - r>Irántad szűmben nincsen semmi láng. r>r>Én és szeretni - balga gondolat! r>Hát olvadozott e szív valaha? r>Ne álmodozzál, álmod hasztalan, r>Szeretni, hidd, én nem foglak soha!' r>r>"Az ördögökbe - el tehát veled!" r>- E gondolat ragadja meg Jenőt, - r>De szól szivében a mély szerelem: r>Nem, én nem tudnám nélkülözni őt. r>r>És újra nyájas és újra veszteget, r>Reá halmozza roppant kincseit, r>Talán idő, talán újabb arany, r>Márvány-leány, te, mégis, fölhevít! r>r>Szegény fiú! eljártak az idők, r>De szép reménye mind hiába van, r>A lány mint éjszak szüntlen oly hideg r>S az ifju birtok- és vagyontalan. r>r>3 r>r>"Bucsúzni jöttem, Ida! r>Bucsúzni kedvesem, r>Hagyj szép szemedbe még ez r>Egyszer tekintenem. r>r>Gyúlaszd még egyszer e szűt r>Csókodnak lángival, r>Mely nemsokára úgyis r>Bánat között kihal. r>r>Kihal s miattad Ida r>Fog elhamvadni majd, r>Az üldözött nem bírja már r>E nagy szerelmi bajt, r>r>Te drága érzéketlen, r>Te most is szeretett, r>Isten veled örökre, r>Idám, isten veled. r>r>Hosszú lesz bujdosásom, r>Hosszú és sivatag, r>Mig lábaim elvégre r>A sírba botlanak." r>r>És szólna még tovább is r>A búcsuzó talán; r>De hévvel megszakasztja r>Bucsúját a leány. r>r>'Nem ifju, menni nem fogsz, r>Neked maradni kell, r>Igen, te fogsz maradni, r>Én, én... én megyek el. r>r>És most a búcsuóra r>Végpillantásiban, r>Szabad legyen kimondanom, r>Mi szűmben rejtve van: r>r>Szerettelek s szeretlek, r>Égőn szeretlek én, r>Egy Aetna lángol érted r>Szivemnek fenekén. r>r>Tudom, szived lángola, r>De én a kéjleány, r>Mint vágyakodhatnám a r>Legtisztább szív után? r>r>Eloltani ohajtám r>Emésztő lángodat, r>S elzártam oh előled r>Érzett világomat. r>r>Im, kincsed, gazdagságod, r>Amellyel halmozál, r>Fogadd, fogadd oh vissza, r>Még érintetlen áll. r>r>S vedd még ez egypár könnyet r>Szelíd emlék gyanánt, r>Vagy jobb felejtsd örökre r>A bűnös kéjleányt.' r>r>S tovább nem szólhat Ida - r>Ellágyult érzete, r>Éjfél-sötét szemébe r>Könyűket szöktete. r>r>4 r>r>És mindkettő maradott r>S rövid idő után r>Oltár előtt az ifju, r>Oltár előtt a lány. r>r>S tán mondanom nem is kell r>Hogy ifju és leány r>Hűséget esküvének r>Oltárnak zsámolyán. r>r>S az esküt nem zavarja r>A bús emlékezet. r>A megtisztult kebelnek r>Díja: hű érezet. r>
Állj meg, feleségem, r>Mondok valamit, r>Játsszuk el a multnak r>Jelenéseit, r>Mert illik dologhoz r>Fogni végre már, r>Isten drága napját r>Egyre lopni kár. r>r>Eddig csak henyéltünk, r>Ennek vége lesz, r>Mert ez a léleknek r>Fásulást szerez. r>Munka, tett az élet, r>Tegyünk valamit, r>Játsszuk el a multnak r>Jelenéseit. r>r>Képzeld, hogy leány vagy r>Az a lyányka még, r>Kivel ott a csendes r>Kertben mulaték. r>Itt a kályha lesz a r>Nagy fa, mely alatt r>Elmondám szerelmi r>Vallomásomat. r>r>Támaszkodjál hozzá, r>S addsza kezedet, r>És figyelj, elmondom r>Szép beszédemet: - r>"Nagysám, én nagysádat r>Sze... sze... szeretem! r>Nagysádé szerelmem, r>Lelkem, életem! r>r>Oh feleljen, nagysám, r>Hogy viszontszeret!" r>"Szeretlek, Sándorkám, r>Bírod szívemet..." r>Persze, hát hogy is ne, r>Mondtad is te ezt! r>Mily anakronizmus! r>Mondd, hogy nem szeretsz, r>r>Mint akkor mondád... "Én r>Nem szeretem önt." r>Nem szeretsz, galambom? r>Szépen köszönöm. r>Pár hónapja csak, hogy r>Feleségem lett, r>S ím nyiltan bevallja r>Már, hogy nem szeret. r>r>Hahh! - vagy úgy... ni most meg r>Én feledtem el, r>Hogy csak játszunk, hogy a r>Multat játsszuk el. r>Mennyi galibával r>Jár ez a dolog! r>Hagyjuk abba, jobb lesz, r>Már fáradt vagyok. r>r>Elfáradtam. Most már r>Csak pihenhetek. r>Űlj le itten, majd én r>Melléd heverek, r>S rád hajlok fejemmel, r>Igy, kis angyalom... r>Munka után milyen r>Jó a nyugalom!
