Idő 
Értékelés 
Értékelés Szép, szép az élet, Eszti! r>A myrtus-illatokban r>Ámor s Dióne karján r>Be édes élni, Eszti! r>Más félje a szerencsét r>S a tengerek haragját; r>Golkonda drága kincsét r>Rakásra gyüjtse öszve, r>Villogjon a dicsőség r>Polcán Napóleonnal; r>Hirdesse győzedelmét r>Száz diadalmi paeán: r>Én véled, édes Esztim, r>Véled kivánok élni, r>Elrejtve a világtól, r>Hol senki nem vigyáz ránk, r>Hol semmit én ne látnék, r>Csak édes angyalorcád, r>Csak téged, édes Eggyem! r>Hol mást ne hallanék én, r>Csak szád kegyes sugását r>S hív szíveink verését. r>r>[1800-1804 között]
Megvonom szépen büszke vállam r>És lehull rólam minden, ami volt r>S feléd sikolt r>Minden nagy megujhodottságom. r>r>Minden asszonyom visszahoztad r>És te vagy a szép, fényes ráadás r>S az áradás r>Kicsap a virágos rétekre. r>r>Kis csillagom, be jól szeretlek, r>Be megszerettem érted a Jövőt, r>Nagyra-törőt, r>Úgy szeretem most már magunkat. r>r>Úgy szeretem, hogy benned élek r>S hogy te bennem vagy, úgy szeretem: r>Óh, szerelem, r>Be virágos vagy s véghetetlen. r>r>Óh, szerelem, voltam és multam, r>Óh, szerelem, óh, jövendő idők, r>Kényszeritők, r>Hálát bókol ős ifjuságom.r>
Gyász pecsétje kedvesemnek! r>Fejtsd ki végre, mit hozál? r>Mit jelentesz bús fejemnek? r>Élet-é ez, vagy halál? r>Óh egek, r>Rettegek! r>r>Rettegek - tán rózsaszálát r>Gyötri nagy szívbéli kín - r>Tán keservét - tán halálát r>Jegyzi e halotti szín - r>Tán ma már r>Sírba vár. r>r>Sírba vár! vagy mást szeretvén, r>Szíviből engem kivét, r>S engem így halálra vetvén, r>Azt jelenti e pecsét. r>Helyes ok, r>Meghalok. r>r>Meg - de míg a sírba szállok, r>Nyílj meg, óh gyászos levél! r>Tán csak egy szót is találok, r>Melyre szívem még megél. r>Tán halált r>Nem kiált... r>r>Nem kiált! Ah, megkövetlek, r>Szép levél. Csal a pecsét. r>Már ez egy szó is: szeretlek! r>Visszaadja a becsét. r>Már ez, óh, r>Égi szó! r>r>Drága szó ez, szép levelke! r>Már ezért csókollak ám: r>Mert tevéled Lilla lelke r>Új napot deríte rám, r>Szép levél! r>Szívem él. r>r>[Szívem él! örökre mondok r>Bánatimnak adiőt, r>Jer, Juliskám, félre gondok, r>Kedvel engem, én is őt. r>Már enyim r>Szép Julim!]r>
Ez világ sem kell már nekem r>Nálad nélkül, szép szerelmem, r>Ki állasz most énmellettem, r>Egészséggel, édes lelkem? r>r>Én bús szívem vidámsága, r>Lelkem édes kévánsága, r>Te vagy minden boldogsága, r>Véled isten áldomása. r>r>Én drágalátos palotám, r>Jóillatú piros rózsám, r>Gyönyerő szép kis violám, r>Élj sokáig, szép Júliám! r>r>Feltámada napom fénye, r>Szemüldek fekete széne, r>Két szemem világos fénye, r>Élj, élj életem reménye! r>r>Szerelmedben meggyúlt szívem r>Csak tégedet óhajt telkem, r>Én szívem, lelkem, szerelmem, r>Idvez légy, én fejedelmem! r>r>Júliámra hogy találék, r>Örömemben így köszönék, r>Térdet-fejet neki hajték, r>Kin ő csak elmosolyodék. r>
Mikor az éjszaka árnya szemedre szürődik r>s ablakodon csoda-pillangók raja zöng odakünt: r>kék raja zsong, repes és muzsikál odakünt: r>megbontod patyolat kicsi ágyadat, isteni gyermek. r>r>Tarka ruhácskádat ledobálod olyankor, r>hosszú rózsaszín ingecskébe buvik sima tested, r>(előbb karjaidat s fejedet fúrod bele, majd r>zsenge csipődre csúsztatod és combjaidat födöd el) r>r>s míg a tükörlap fátylas, ferde tavába tekintesz, r>arcom gyúl ki mögötted, előtted: engem is ott látsz r>víg mosolyommal, érzed, amint fura versek r>csurgó mézaranyával töltöm meg szivedet s puha szádat. r>r>Majd sóhajtva ledőlsz s lehunyod szemedet. r>Halk nyüzsögés remeg át a szobádon. r>Tünde driádok tünnek elő s lépkednek olyan finoman, r>mintha szirom libbenne le halkan a májusi fűre, r>r>ágyad elé áll, ül valamennyi, úgy virraszt mosolyogva: r>kardliliommal kergetik azt; ami árt, r>sással hessegetik tova azt, ami sért, r>suhogó somfahusánggal űzik el azt, ami fáj, r>r>hajadra lehellnek s az tele lesz pici kék nefelejccsel, r>kebledet simogatják dús, puha bodzavirág pamacsával, r>csillagokat szórnak párnádra, parányi bokádat, r>térdeidet harmattal s szegfűolajjal permetezik. r>r>Fitosorru manók jönnek síró, kacagó fuvolákkal, r>boglyas törpék kókuszhéj-hegedűkkel, rózsavonókkal, r>nyaldosó muzsikájuk csiklandozva füröszt, r>mint nyári melegben a bőrödön átlocsogó víz r>r>s lágyan ring már tested a dunnapihék közt, r>hóarcod kipirul s nedves szád nyitvafelejtve piheg r>s akkor már duda vijjog, hull és hull a virág, r>bimbók zápora verdesi lángragyulladt nyoszolyádat r>r>s álmod tündérnépei arcraborulnak előtted, r>hogy meglep a zsibbadt teljesedés... - r>- S mindez azért van, mert engem szólítasz kedvesedül, r>költő kedvese vagy te: illet téged e pompa, r>r>illet ez illat s illet a vers muzsikája r>s minden fény, láng, kéj, amit élet adott s ezután ad. r>Gerlebugás ütemén, lobogó cseresznyeszirom-fiatalság r>ágyán ringatlak, kicsi Szűz. Tele van szerelemmel a szívem.
