Idő 
Értékelés 
Értékelés Míg mulatásba merülsz Baiaeban - Cynthia! - melyhez r>Hercules által vert vízközi út kanyarog, r>s egyszer a Thesprotus országának partjai mentén, r>majd Misenus csúcsán nézed a tengereket: r>drága szerelmünk éjjei jutnak-e néha eszedbe? r>Szíved legmélyén megvan-e régi helyem? r>Vagy valamely ellenség elcsent már dalaimtól, r>Cynthia, képmutatón esdve szerelmed után? r>Már ha időt pazarolsz, inkább vékonyka lapáttal r>hajtsd kicsi csónakodat átal a Lucrinuson, r>vagy Theutras csobogó medrébe merülve lubickolj, r>paskolván evező kézzel a lágy habokat, r>mint hogy férfi beszédét, kéjsóvár susogását r>hallgasd, fekve a part elhagyatott fövenyén! r>Mert így csábul bűnre a lány, ha szeretve nem őrzik, r>így feled el fogadást, múltakat, isteneket. r>Ezt nem azért írom, mert hogy nem tiszta a híred, r>ám mivel aggódó minden igaz szerelem. r>Hát ne neheztelj rám, ha talán szomorítnak e versek: r>féltékenységem itt a hibás egyedül. r>Több gondom, mint rád, a tulajdon anyámra se lenne, r>nélküled árva, üres volna az életem is. r>Otthonom, édesanyám te-magad vagy, Cynthia, csak te, r>minden örömsugarat csak teneked köszönök. r>Néha borús vagyok, olykor víg, s ha kiváncsi barátok r>kérdezik, azt felelem: Cynthia tudja, miért. r>Jer haza hát mielőbb, csúf, züllött hely az a Baiae, r>mely megrontja a szűz, tiszta leányt gonoszul. r>Sok keserű, szomorú válást okozott az a part már. r>Ó, Baiae, szerelem gyilkosa, légy nyomorult! r>r>r>r>-------------------------------------------------------------------------------- r>r>Cynthia festi magát? r>r>r>Mondd, igaz-é, hogy utánzod a festett képü britannust r>és aranyos szerrel mázolod át hajadat? r>A természet minden igaz formát kiszabott: a r>belga szinekbe takart római arc iszonyú. r>Mert valahol valamely nő kékkel fente ki arcát, r>vajjon máris a kék szín a helyes csakugyan? r>Hantja alatt is gyötrődjék az a lány, ki először r>kent idegen szineket balgán fürtjeire! r>Énnekem oly kicsi kell, hogy szépnek lássalak, édes: r>annyi csupán, hogy légy gyakran a látogatóm. r>Nincs ugyebár testvéred e földön, nincs gyereked sem: r>hadd legyek egymagam a fívéred, fiad is. r>Este saját ágyadba feküdj le csak, az legyen őrződ r>s felkoszorúzva ne ülj léha, ledér lakomán! r>Jaj, ne akard, hogy hinnem kelljen a sok fecsegőnek! r>Szárazon és vizen át szárnyal a hír sebesen!
Lillám! midőn szemem nézi r>Hajnal tekintetedet, r>Ezer grácia ígézi r>Elmerűlt képzésemet; r>r>Látván Citére virágit, r>Olvadni kezd kebelem, r>S az egész menny boldogságit r>Szűk mellyemben viselem. r>r>De midőn szácskád daljára r>A húrokat pengeted: r>Mit érzek! minden trillára r>Szívem ölöd s élteted. r>r>Truccol fülem a szememmel, r>És minden érző inak r>Hódolnak levert lelkemmel r>Dalod bájolásinak. r>r>A hangok virággá válnak r>Mosolygó ajakidon, r>S a virágok hangicsálnak r>Teremtő újjaidon: r>r>Mint midőn a nyílt rózsákkal r>Ékes bokor közepén r>Filoméla új nótákkal r>Zeng az Ámor innepén. r>r>Vajha rózsává válhatnál, r>Szép Lillám! egyszeribe, r>S ágaid közt danoltatnál r>Fülemüle képibe! r>r>Óh, nem lenne a vidéken r>Tenálad szebb virágszál; r>Nem zengene a cseréken r>Vígabb madár nálamnál! r>r>Nyíló kelyhedet megszállnák r>A szerelem isteni, r>S a nimfák versenyt próbálnák r>Érzésim énekleni.
Ma egy éve... ma egy éve... r>Akkor lettél jegyesem, r>Ma egy éve, hogy először r>Csókoltál meg, kedvesem. r>r>Édes volt a csók, amely ott r>Ajkaidról rám esett, r>De ki hinné, de ki hinné? r>Csókod most még édesebb. r>r>Száll az idő, mint a pille, r>Melyet a szél ragad el, r>Szemlátomást fogy az élet, r>Szemlátomást hervad el. r>r>Ám hervadjon, isten néki, r>Érte nem is búsulok; r>Nem vesz kárba, mit az élet r>Fájáról lehullatok. r>r>Ami elhal életembül, r>Föltámad mint szerelem... r>Oly mértékben nő szerelmem, r>Amilyben fogy életem! r>
Jer, Lili! nézd, langyos szellők r>Lengetik a ligetet, r>S illatozó híves ernyők r>Mérséklik a meleget. r>r>Jer, e szép juharlugosnak r>Dőljünk le árnyékára, r>S míg a gerlicék búgdosnak, r>Vigyázz lantom szavára. r>r>Kedves gyermek! fakadoznak r>Kellemeid bimbai, r>Pihegnek már s dagadoznak r>Melled hattyúhalmai. r>r>Az ifjuság kellemei r>Mosolyognak orcádon, r>S az életnek örömei r>Virítnak zöld pályádon. r>r>Olyan vagy, mint egy szűz rózsa, r>Mely még csak tavaszt látott, r>Melyet csak harmatgyöngy mosa, r>S csak lágy szellőkkel játszott. r>r>Mint egy Zephyr, mely virágos r>Ligetek közt lengedez, r>Illatokkal él, s balzsamos r>Violákon tévedez. r>r>Gyönyörűség és vidámság r>Folyja körül ösvényed, r>Mert még a szűz ártatlanság r>Oltárán ég tömjéned. r>r>De ki ne térj ez ösvényből, r>Melyen most rózsát szaggatsz; r>Oh, vigyázz, mert az örvényből r>Soha ki nem gázolhatsz. r>r>Ha elveszted az erkölcsnek r>Intéző fonalait, r>Számtalan veszedelmeknek r>Leled labyrinthjait. r>r>El ne hagyd őrangyalodat, r>Hív, szelíd erkölcsödet; r>Nyújtsd néki gyenge karodat, r>Hadd vezérljen tégedet. r>r>Csak ő menti meg szemedet r>Ezer könnyhullatástól, r>Ő menti meg szépségedet r>A kora hervadástól. r>r>Ő intézget karjaival r>Paphus virulmányain, r>S béfedez hív szárnyaival r>Az öröm hullámain. r>r>Óh, ezer örvény és hinár r>Fogja pályád majd körül! r>De ha ésszel s erkölccsel jár, r>Hidd el, egybe sem merül. r>r>Ezek légyenek őrei, r>Kedves gyermek, szívednek! r>Így a hiúság tőrei r>Meg soha nem ejthetnek. r>r>Ezek ismértetik veled r>A sziréni hangokat; r>Ezek mutatják meg neked r>A gaz csapodárokat. r>r>Szíved kedves rokonfelét r>Néked ezek választják, r>S földi éltednek édenét r>Karjai közt megadják: r>r>Hol szelíd öröm s vidámság r>Lelke fog ápolgatni, r>S az aranykori boldogság r>Angyala csókolgatni: r>r>Addig is, míg homlokodon r>Aranyüstök omladoz, r>Akkor is, ha majd arcodon r>A rózsaláng hervadoz. r>r>[1797-1799 között]
Tündér-Ilonám, most választott álmom, r>Be sokféle vagy aranyalma-fámon r>S be másképpen fáj minden ébredésem r>És mégsem és mégsem, r>Alvó királyfi nem leszek én mégsem; r>Nem hagyom abban utánad-menésem. r>r>Megyek elébed és megyek utánad, r>Vágy köt lábamhoz óriás falábat r>S mérföldekkel érlek el újra-újra r>És tán összebujva r>Egyszer leszünk csak éhesen fakulva r>Álmok és aranyalma-fa mulva. r>r>Tündér-Ilonám, már mennek a mentek r>S az álmaink egyre szentetlenebbek, r>Talán beérlek hajnali időre, r>Hiszen olyan pőre r>A Szerelem s a jelszava: előre. r>S az aranyalma pókhálóval szőve. r>r>És most csináljuk a csodált csodákat: r>Utánad viszem aranyalma-fámat r>S utánad viszem minden ébredésem r>És mégsem és mégsem, r>Alvó királyfi nem leszek én mégsem: r>Nem hagyom abban utánad-menésem.r>
