Idő 
Értékelés 
Értékelés Nehéz, nehéz a szivem, r>Rajta csügg a szerelem, r>A szerelem bánata, r>Roskadozok alatta. r>r>Sem éjem, sem nappalom, r>Egyre csak gondolkodom, r>Csak arról gondolkodom: r>Gondolsz-e rám, angyalom? r>r>Hogyha neked nem kellek, r>Ne kelljek én senkinek; r>Ha te nem szeretsz engem, r>Az isten se szeressen!
A szív érez, a szem kutat, r>Szép lány szerelméhez utat. r>A szív dobog, a szív sóhajt r>Ha a lány távol nincsen, r>A szem ellesi az óhajt: r>-Mit kívánsz édes kincsem? r>r>Ha eltűnik a szerelem, r>A szív kérdi: - Mi lesz velem? r>Önző szív! magára gondol r>S csakhamar életre kel. r>S nem gyötrődik semmi gondtól, r>Hisz gond nélkül válik el. r>r>A szem, ha nincs vis-a-vis-ja, r>Rejtett kincsét előhíjja, r>S mosogatja gyötört lényét, r>De ez már mit sem segít, r>Vissza nem kapja a fényét, r>Ha elsírta könnyeit.
Kevéssé tart édessége r>A szerelem ízének r>De ellenben nincsen vége r>Szívbéli gyötrelmének. r>Én a csalárd Szilviáért r>Elhagyám mindenemet, r>Ő egy jobb gazda fiáért r>Ím elhagyott engemet. r>A minémű tisztasággal r>Foly e csermely árkában r>Sorra bókolt szép virággal r>Játszadozván útjában; r>Ő úgy szeret, azt fecsegte, r>Míg e kis víz meg nem áll, r>Szilvia már hitét szegte, r>A kis víz még folydogál.
Láttalak a multkor, r>Mosolyogva néztél, r>Éppen úgy, mint akkor, r>Mikor megigéztél. r>Vérpiros ajkaid r>Mosolyogni kezdtek; r>Olyan bájos voltál, r>Mint mikor azt sugtad: r>Édesem, szeretlek! r>r>Láttalak a multkor, r>Mosolyogva néztél, r>Gyönyörű vagy most is, r>De meg nem igéztél. r>r>Vérpiros ajkaid r>Mosolyogni kezdtek; r>Olyan bájos voltál, r>Mint mikor hazudtad r>Ezt a szót: Szeretlek! r>
Összetört szívem bús kesergője r>Csókot kért tőled, néma halott, r>Szunnyadsz te régen, nem hallsz felőle, r>Boldogan virulsz, ahol vagy, ott. r>r>Oh! ha leszállnál a magas égből r>S lelkem akarnád vídítani, r>Könnyem, mely most hull sűrűn szememből, r>Nem volna tovább mért ontani. r>r>Vagy ragadjál ki, hő szerelmeddel r>Földi posványság csápjaibul, r>Várlak epedve, kedvesem! jöjj el! r>Szánd meg a könnyem, mely egyre hull. r>r>Összetört szívem bús kesergője r>Csókot kér tőled, néma halott. r>Nem szeretsz már te, nem hallsz felőle, r>Nem kellesz nékem, oh! átkozott!
