Idő 
Értékelés 
Értékelés Egy csókot édes! szól a trubadurr>S a lány előtt esengve porba hull.r>De az remegve néz körül a parkban,r>Valamit sug a lomb titokban, halkan;r>Remegve és pirulva szól a lány . . .r>- S ott ég az első csók az ajakán.r>r>Egyszerre csak, hogy szemét felveti,r>A régi csendes parkot nem leli.r>Hoválett? Eltünt! Oh, be más itt minden,r>Talán a fű, fa, lomb a régi díszben,r>De mégis oly különös változás:r>A levegő, az illat oly csodás!r>r>Igy nem ragyogott soha még a nap,r>Nem perzselék még igy a sugarak,r>Nem ez a kert a régi álmok kertje,r>Nem az a csendes ég ragyog felette,r>Feje fölött nevetve leng az ág,r>Ujjászületett az egész világ!r>r>S a kis trubadur halkan, csendesenr>Dalolni kezd ittas-szerelmesen;r>- Dobogni kezd egy szív a mindenségbenr>És Afrodite, mint az ó-regékbenr>A napsugár hevétől, fényitőlr>Kikelt a tenger titkos mélyiből!
Ködbe veszett a hegyek orma,r>Már esteledik csendesen,r>A szürke égen a legelsőr>Halovány csillag megjelen.r>r>Utána jó a többi; lassan,r>Félénken gyul ki mindenikr>S mire a földi lárma elhal,r>Az egész menybolt megtelik.r>r>És kápráztató fényözönnelr>Kigyullad az égboltozat,r>Rejtelme, titka a magasnakr>Kitárul im egy percz alatt.r>r>Ha vége van a küzdelemnekr>S magányom csendje rám borul,r>Szivem is ugy gyullad ki lassan,r>Mint az ég, hogyha alkonyul.r>r>Előbb csak egy-egy halvány csillag,r>Egy-egy emlék, egy gondolat;r>Aztán kigyullad észrevétlen,r>Mint csillagos menyboltozatr>r>És mint a hold fenséges utjátr>Megkezdi halkan, nesztelen,r>Ugy száll emléked lassan általr>Csillagsugáros lelkemen.
A te szobád a régi most is,r>Csak csendesebb, mint azelőtt,r>De az akáczfa itt susog mégr>Virágos ablakod előtt.r>r>A régi minden, én vagyok csak,r>Ki álmodozva kérdezem,r>Mig leborulok nyoszolyádra:r>- Oh, miért hagyál el mindenem?r>r>A fészek az a régi most is,r>Csak te nem dalolsz itt soha;r>Oh, pusztább lett a sivatagnálr>Ez az elhagyott kis szoba!
Felettem ég a déli perzselő nap,r>Köröttem mély csend, lélek nincs sehol.r>A szemhatáron ég, föld egybeolvadr>És elmosódik, lassan összefoly.r>r>Oly mozdulatlan, hangtalan a róna!r>El-elrepül felette egy madárr>És a magasban egyet-kettőt szólva,r>Alább ereszkedik - és tovaszáll.r>r>Ki-kicsillan a távol falu tornyar>Szeliden kéklő lombsátor megett,r>Ide hallatszik halkan, elmosódva,r>Amint konditják hosszan a delet.r>r>Toronyirányból tart felém egy ember,r>Vállán kapája, - csendesen haladr>S mig szembe néz a néma végtelennel,r>Tekintetében biztos öntudat.r>r>A homloka sürün barázda-hintett,r>Napbarnitott, de büszke és merész,r>Arczán verejték ül, - de a tekintet,r>Az a szabad, nagy végtelenbe vész.r>r>Járása lassu, mozdulata ritka,r>Körötte, benne, nyugalom honol,r>Puszta nevelte, rónaság tanítjar>S az a tanitó fenséges, komolyr>r>S hogy elhalad a déli verőfényben,r>Kalapot billent - köszön csendesen,r>Tovamegy szótlan, - én csak nézem, nézemr>S egy gondolat fut által lelkemen;r>r>Te vagy a nemzet, rónaság lakója,r>Te vagy a mult, ki jövendőnk marad;r>Olyan vagy népem, mint hazád, a róna:r>Komoly és méltóságos, hallgatagr>r>S amint az ember ment a pusztán végig,r>Népek nagy utján igy mégy nemzetem;r>Haladsz - szemünknek láthatatlan czéligr>Nyugodtan, büszkén és fenségesen!
Sétáló, nyüzsgő utcza néptömegbe'r>Egy ifjú pár megy - furcsa öltözetbe;r>Falusi legény, falusi leány,r>Egynek se kél egy szó sem ajakán;r>Kéz-kézbe fogva meg-megállanak,r>Mig kavarog a nyüzsgő áradat.r>r>A lányka haja majd leér a földre,r>A vége piros pántlikába kötve.r>Széles szoknyája sokszor útba van,r>Igazgatja is mindig - hasztalan!r>Büszkén tekintget a legény körül,r>Csakugy ragyog az arcza - ugy örül.r>r>Hogy egy virágos bolt elébe érnek,r>A lány szeme a kirakatra téved.r>Odahúzódik, nézi csendesen;r>Milyen virágok, - édes istenem!r>Milyen szép rózsák! Száz is van talán!r>S könnyü sóhaj kél csókos ajakán.r>r>Nézi a legény, aztán félreállvar>Pénzt vesz elő és csendesen számlálja;r>Szeretőjére pajkosan kacsint:r>Hát kellene-é egy szál rozmaring?r>Gyere be vélem, válaszsz majd veszek:r>Egy rozmaringszál illenék neked!r>r>Sa amint belemennek, feszesen megállvar>Néz a legény a piruló leányra,r>Mosolygó nőkre s illedelmesenr>Egy rozmaringszálat kér csendesen.r>'A mátkám' - szól és nagy zavarba jő,r>Hogy mosolyog rá egy-két úri nő.r>r>Az egyik igy szól: Nem tartunk! Minek?r>A rozmaring itt nem kell senkinek!r>- Nem szép virág! A másik igy felelr>- A nagy városban rózsa, szegfű kell! . .r>. . . Az ifju pár zavartan elsiet;r>A rozmaring itt nem kell senkinek! . . .r>r>S hogy elvegyülnek ujra a tomegben,r>Szomoruan haladnak mindaketten,r>De a zsivaj közt lelkük ott mulatr>Egy egyszerű fehér falu alatt,r>Hol napsugaras kertben valaholr>Most rozmaring nyit és madár dalol . . .
