Idő 
Értékelés 
Értékelés Ki hegyre megy, annakr>Kardok közt kell járnir>S odafent a csúcsonr>Keresztnek kell állni.r>r>Az jut csak oda fel,r>Kit Isten keresztel.r>De nem babérággal,r>Tövissel, kereszttel.r>r>Százezer kard éler>Fog szivébe vágni.r>Mégse engedj, Uramr>Félúton megállni!
Nem hiszek az Elrendelésben,r>mert van szívemben akarat,r>s tán ha kezem másként legyintem,r>a világ másfelé halad.r>Mégis érzem, valaki néz rám,r>visz, őriz ezer baj között,r>de nem hagy nyugton, bajt idéz rám,r>mihelyt gőgömben renyhülök.r>r>Ez a valaki tán az Istenr>akitől bujni hasztalan.r>Nem hiszek az Elrendelésben,r>de van egy erős, ős uram.r>Már gyermekül vermébe ejtettr>s mint bölcs vadász gyenge vadat,r>elbocsátott, de nem felejtett:r>szabadon sem vagyok szabad.r>r>Ily vadra, régi hercegeknekr>szokásuk volt, mondják, jelet,r>aranyos nyakörvet verettek,r>hogy mindég ráismerjenek.r>Így hordom én is titkos örvétr>annak aki e rengetegr>ölében elfogott, de önkéntr>újból elveszni engedett.r>r>Azóta bolygok a viharbanr>vadmódra - de az ő jele,r>erejének bélyege rajtamr>hogy ne nyughassam nélküler>s mint szélcibált bogáncs amelyenr>a szivárvány lába pihen,r>illattal tellik: úgy betelljenr>sóvárgással bogáncs-szívem.r>r>Nem hiszek az Elrendelésben,r>mert szabad vagyok: oly szabad,r>mint a bolond bogáncs a szélbenr>vagy vad bozót között a vad.r>Vezessen Hozzád a szabadság!r>így kérem olykor aki vár,r>mert nem annak kell az imádság,r>ki Istent megtalálta már.
Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse,r>Röhögjenek a részeg evezősre.r>Röpülj, hajóm,r>Ne félj, hajóm: rajtad a Holnap hőse. r>r>Szállani, szállani, szállani egyre,r>Új, új Vizekre, nagy szűzi Vizekre,r>Röpülj, hajóm,r>Szállani, szállani, szállani egyre. r>r>Új horizonok libegnek elébed,r>Minden percben új, félelmes az Élet,r>Röpülj, hajóm,r>Új horizonok libegnek elébed. r>r>Nem kellenek a megálmodott álmok,r>Új kínok, titkok, vágyak vizén járok,r>Röpülj, hajóm,r>Nem kellenek a megálmodott álmok. r>r>Én nem leszek a szürkék hegedőse,r>Hajtson szentlélek vagy a korcsma gőze:r>Röpülj, hajóm,r>Én nem leszek a szürkék hegedőse.
Bárcsak éreznéd, mit érzekr>r>Bárcsak tudnád mennyire szeretlek!r>r>Bárcsak tudnád, hogy ez soha nem múlik el!
A város távol. Itt a dombtetőnr>Egy sírhalomnak márvány-homlokánr>Fáradt fejét lehajtva, reszketőn,r>Hűs esti fényben ül a szent Magány.r>Ölében szunnyad gyermeke, a Csend -r>Szelíd fűz árnya arca bársonyán . . .r>Csak néha sír fel: - föld göröngye lentr>Koporsókon ha dübörögve zeng.r>r>Merengve nézem holtak bús honát.r>A szent Magány vállán nyugszik fejem.r>Kezembe' lant. Mily zengő hangot ádr>E szellemektől népesült helyen! . . .r>Csodás varázs, mély elpihentetőr>Ölel körül . . . szent titki rejtelem . . .r>Ó mily beszédes vagy te dombtető,r>Sok néma hant, halotti szemfedő! . . .r>r>S amint merengve zengeném a daltr>A bíbor-árnyú alkonyég alatt:r>A szél panaszt völgyből sikongva hajt-r>Komor fönséggel gyászmenet halad-r>Fehér koporsó . . . rajta mirtusz-ág . . .r>Vadul viharzik tébolyult harag . . .r>Dübörgés hangzik, felsikolt a vádr>És perbe hívja létünk szent Urát.r>r>Leszáll az este. Hant alatt a holt.r>A gyásznép közt rőtt fáklya-láng lobog.r>Eloszlanak. Csend van. Felkél a hold,r>Sugara szét piros vérként csorog.r>Amott az új sír elhagyatva áll.r>Kigyúl az égbolt, könnyesen forogr>A párás légben, mely omolva száll . . .r>A lomb közül reám néz a halál . . .r>r>Milyen fönséges! . . . Szívszorongatór>Érezni őt! . . . eremben hűl a vér . . .r>S vonzó mégis, mint sima tükrű tó,r>Amely fölött nagy, titkos, néma éj-r>A Végtelen s a Rejtelem lebeg.r>Hatalmad, ó Halál, mondd meddig ér?r>Minő varázst rejt rám emelt szemed,r>Hogy szívem járja fájó döbbenet!? . . .r>r>Miként ladik sötét vizek fölöttr>Áll mozdulatlan, hosszan, csendesen,r>S alant egyszerre gyors ár hömpölyögr>És elragadja messze hirtelen:r>Sodorva lelkem száll csodás erőn,-r>Az ész eltörpül, fogja rejtelem,r>Titokba néz a szem - alél erőm -r>Az elmúlás tekint reám merőn.r>r>Arasznyi létünk változó színén,r>Halál, feltűnni gyakran láttalak!r>Titkon megülsz a holtak hűlt szívén,r>Majd látom lengni néma árnyadatr>Borítva ránk pestist, gyilkos ködöt,r>- Rontó erők, rontók mint tenmagad-r>S pusztítva míg jársz síró föld fölött:r>Csontos melledben vad gyönyör hörög.r>r>Erőd határa hatalmad körer>A végtelenbe korlátlan feszül:r>A mérhetetlen égnek fényköder>Homályosul, ha árnyad ráterül,r>A csillagok hadát kék éterenr>Villogtatod eltűnő ékszerül.r>E földi s másvilági terekenr>Minden tiéd - tiéd a Végtelen . . .r>r>. . . Míg tépelődöm: szendereg a föld,r>A mindenségnek karjain pihen.r>Fönt csillagok járják az égi körtr>Távol világok tiszta fényiben.r>Igézet árad, titkos sejtelemr>A légen át. S a földnek mélyibenr>- Míg fent a bűvös formákon szemem -r>Moraj támad, s zúg dörgedelmesen.r>r>A sírból mennyi drága, szent alakr>Emelkedik -, sok ismerős vonás!r>Te is közöttünk!? Nyisd fel ajkadatr>Dicsőült lény, magasztos, nagy, csodásr>Szellem! A kint, mit szívem mélyre hord:r>Szüntesd! Ó szólj, míg tart a látomás!r>Fájós keservem békességre oldd!r>Szavadra várok - nyugtass drága holt!r>r>Felelj: megismersz? Lélek, kérdezem:r>Mulandóság vár a sír éjibenr>Reám? Szebb létre támad szellemem! . . .r>Csak szólj! Ó szólj s kétségem elpihen.r>Hallasd rejtelmet oldó bölcs szavad,r>Illess kezeddel s elcsitul szívem -r>Hisz kínban ég -, egy üstökös darab,r>Mely bomlott pályán lángolón szalad . . .r>r>Ezüst harangként hangod csengve szállr>S csilingel ím a csillagok felé:r>"Ne csüggedezz! Lélekre nincs halálr>Vágyát ha tiszta jókra érlelé . . ."r>Még hangod zeng. A szent csapat dalolr>Mögötted. Indulsz a sereg elé.r>Kiáltanék: maradj! - de összefolyr>Árnyad velük, - s a hajnal kürtje szól . . .r>r>. . . A hajnalpír mély kábulatba' lel.r>Arany párázat ömlik szerteszét.r>Magasság, mélység új erőt lehel,r>Balzsamdús szellő ringat lágy zenét.r>A nap lobog, pacsirta légbe' zeng . . .r>A szent Magány lehajtja szép fejét,r>Riadtan ébred álmából a Csend -r>"A lét örök" - lantomnak húrja cseng . . .r> r>r>r> r>
