Idő 
Értékelés 
Értékelés Lenéznek és gúnyolnak engem,r>Ugy járok itt mint idegenben.r>A gáncsot tűröm, hallgatom,r>Lenézve - büszkén, szabadon.r>r>Kiket feldob a sors szeszélye:r>Nagyok vagytok ti hozzám mérve,r>Piperkőcz, ifju gyermekek,r>Csak rajta, törekedjetek!r>r>Én félre állok, - nem ragyogni,r>Csak egy-két dalom eldalolni,r>S ha eldaloltam pár dalom,r>A jövendőről álmodom:r>r>Nem harsona szó mellett nyujtjákr>A költő igaz koszorúját,r>De sirjára, ha moh fedi,r>Egy ismeretlen kéz teszi.
Lement a nap, - és bucsuzó sugárar>Halovány fényt vetett a vén Naszálra.r>Az égen egy-két halvány csillag égettr>S mint a gyermek, aki sírok közé tévedt,r>Felhők között úgy bujdosott a hold;r>Az ég, a föld, szendergett, néma volt.r>Ha egy szellő a cserjén átszökött,r>Olyan halk sóhaj kelt a fák között,r>Mint a szerelmes lányka ajakán,r>Mig álmodozik szűzi vánkosán.r>A víz a parton halkan mormogott,r>Álomba ringatóztak a habokr>S mint álmodó lelkében álma képe,r>Ragyogott mélyin csillagoknak fénye . . .r>r>Lassan setétült, csendesült a róna;r>A domb, az erdő, halkan elmosódvar>Belevegyült a barna éjszakába,r>- Felöltözött a cserjés gyászruhábar>S míg a távolból hűvös esti szélr>Szárnyán közelgett lassankint az éj,r>Lengett a csolnak halkan a vizen,r>Mint könnyű emlék megenyhült sziven.r>Az evezőt bevonva csendesen,r>Csak szemeidbe néztem kedvesemr>És mig fényárban úszott a ladik,r>Találgatám mélységük titkait.r>Siklott a csolnak csendesen tova,r>Partok között, mit nem láttunk soha;r>Bokrok közűl csodás hang szállt felénk,r>Mit soh'se hallánk, sohsem ismerénk.r>r>Elgondoltam - fejem kebledre hajtva:r>Igy menni, menni - sohse jutva partra!r>Örökre menni, vissza sohse néznir>A semmibe, az éjbe átenyészni . . .r>r>Eltünni innen, mint egy könnyü álom,r>Elhangzani, mint madárdal az ágon,r>Lefutni, mint a csillag fut az égrül,r>Ha ragyogása a homályba szédül . . .r>r>Azután csend lett, messze néma csend,r>A szív a szíven, ajkon ajk pihent;r>A szomjas erdő csókról álmodottr>És szíve a szivünkben dobogott.r>S amig szemembe köny gyült nesztelen,r>Öledbe hajtám álmadón fejem,r>A hold fejedre glóriát vetett,r>Ugy őrködött a pillanat felett . . .
Az, akit én a szívembe hordokr>Tündérhaju, kékszemű leány.r>Fel-feltünik, mint a hattyu néhar>Álmaimnak sugaras taván.r>r>Sugaras, mert csillagfényben úszó,r>Nyugodalma, csendje végtelen,r>Habjai csak akkor ringatóznak,r>Amikor a tündér megjelen.r>r>Meg-megjelen, - s elmerül a mélybe,r>Játszadozó hattyu képiber>S ha letűnik álmaim szinéről,r>Csak leszáll a szívem mélyire.
Szerelemre keltő márcziusi alkony,r>Rügyeket fakasztó esti hangulat!r>Járok utczahosszat, álmodozva járokr>Illatot lehelő néma fák alatt.r>r>Ide ér a város csapkodó morajja,r>Zsongva tör meg itt a béke partjain,r>Nem kisér utamra semmi, semmi más, csakr>Szárnyukat kibontó fényes álmaim.r>r>Álmodozom rólad, elveszett reménység,r>Tovaröpült ábránd, kékszemü leány!r>Kinek csüggsz te édes, forró szerelemmel,r>Kinek csüggsz te mostan szomjas ajakán?r>r>Kinek teljesült be az én reménységem,r>Kié e megejtő drága pillanat?r>Csend. Vigasztalan csend. Csak a járda koppanr>Halkan, elhalóan, lépteim alatt.r>r>S im az esthomályban halk suhogás hallszik,r>Fiatal pár egymást átkarolva áll.r>Oda simul a nő lassan a fiuhoz,r>Susogó ajakkal édes csókra vár.r>r>Asszony-e, leány-e? Nem kérdi az este,r>Tündéri palástja halkan ráborul.r>Gondosan elrejti a világ szemétőlr>A kigyulladt szivet hogyha alkonyul.r>r>Összeforrad ajkuk s hosszu édes csóktólr>A mámoros alkony szinte megremeg . . .r>Tudja a jó isten, mért dobban meg szivem? -r>S lábujjhegyen halkan, tova sietek . . .r>
Távol zsivaj hullámverése értr>A rónaságon, sikon, partokat.r>Csak hallgatom, remegve hallgatomr>A zürzavaros tompa hangokat.r>Vihar lesz ebből! Bárki mit beszél!r>Hiába fojtják vérbe itt vagy ott,r>Egy láva-tenger kell, hogy forrjon itt,r>Ahonnan egyszer lángja felcsapott.r>r>Nem lett a föld szegényebb, koldusabb,r>De napról-napra koldusabb a szív,r>Kifosztja az a néma küzdelem,r>Mit ember ellen ember karja vívr>S a hangtalan tusában nem ragyogr>Fejünk felett az eszmék csillaga,r>Elég hős az, ki élni, élni tudr>Benned, kenyérharcz szörnyü százada!r>r>A föld örökkön ifju méhibőlr>Uj életösztön árad szerteszét,r>A buta paraszt öntudatra jutr>S ökölbe fogja kérges vaskezét.r>Az lesz ütés, mit az mér majd reádr>Önámitásban tévelygő világ,r>Ha csontos ökle egyszer csontot ér,r>Örökre siri éj szakad reád!r>r>De éjszakád homályán átragyogr>Az uj világ derengő hajnala,r>Mert uj világot alkot sirodonr>Az üdvözítő lágy, szelid szava.r>Ha romba dölt egy roskatag világ,r>Egy üdvözítő mindig földre jöttr>S a zürös éjben az uj hit napja keltr>És uj világ dult a romok fölött!
