Idő 
Értékelés 
Értékelés Várok.r>Talán haza kéne menni:r>Mert nem jön senki, semmi.r>r>Mégis mintha jönne ott:r>Már látom az arcát, a szemét,r>Találkozunk és folyik a beszéd,r>Rózsás a kert és vidám az élet.r>r>Várok.r>Haza fogok vele majd menni.r>(És nem jön senki, semmi.)
Dermedt, óriás korongja a napnak,r>Búcsút int vörösen, és íme leszáll.r>Rabja vagyok én minden alkonyatnak,r>Pedig de fáj.r>r>Rabja vagyok én, mert nagyon szerettemr>Az elmúlást, és a bágyadt téli fényt,r>Mert benne mindig, mindig megkeresemr>Az új reményt.r>r>Száz alkonyat múlt száz alkonyatra már,r>Én állok csendben a lanka dombtetőn,r>A lelkem mindig új napokra vár,r>Vár szenvedőn.
Pacsirta szól fenn az égenr>Isten tudja milyen régen.r>Milyen régen sír már szegény,r>Hej, szívemből száll a remény.r>r>Megállok a keresztútnálr>Mint a végső búcsúzónálr>Mikor sírtam, kértem, vágytam,r>boldogságot nem találtam.r>r>Pacsirta szól a kék égenr>Isten tudja milyen régenr>Daloljon csak szépen, sokat,r>Dalolja a bánatomat.
Lassan és csendbenr>Eltűnik minden, minden ami szépr>Lassan és csendbenr>Fátyolba borul majd egy régi képr>r>Sohase látlakr>Halkul már a régi nóta, a nesz,r>Sohase látlakr>Halk eső, halk könny csendben permetez.r>r>Tán meg se történt,r>Tán befedi egyszer gond és moha,r>Tán meg se történtr>S talán nem is történik meg soha.
Magasra csapkodnak a szilaj hullámokr>Genezáreth taván, Genezáreth tavánr>Álmomban egy hajón, rozzant bárkán járok.r>r>Alattam hullámzik, sikolt, kacag a tór>Genezáreth taván engem egy rév felér>Egy boldog rév felé viszen most a hajó.r>r>Hej, a hullámokat csak elcsitíthatnám,r>Hogy jöhetne végre boldogan utánamr>Egy másik nagy hajón az én Édesanyám.r>r>Én hívtam magamhoz, és ő jönne, jönne,r>Ha az a sok hullám Genezáreth tavánr>Köztünk nem csapkodna, közöttünk nem lenne.r>r>Pedig vele élni én nagyon szeretnék,r>De hullámok zúgnak, és én reszketek még,r>Vágyó, hívó szómba belesüvít az ég:r>r>"Romlatlan ősi-lelket leheltem én beléd,r>Neked adtam Ádám jobbik természetét,r>De elfordulsz tőlem: álmodozva, sírva.r>Mondod, hogy így van már a sorsod megírva,r>Izzadás, szenvedés, az nem kell már neked,r>Genezáreth taván hozzád hát nem megyek.r>r>A valóság nem kell, csábítanak az álmok,r>Csengések, sikolyok, vad bíborhullámok,r>Kell-e hát a kék ég? Madárdal? Természet)r>Kell-e a gyötrelem? Nesze a költészet . . .r>r>Ne lépd át hát többé Genezáreth tavát,r>Ne lásd sose többé a te Édesanyád,r>Sose legyen sehol szava reményednek,r>Dalolj csak, dalolj csak meg úgysem értenekr>És vigyázz, megfogan rajtad ez az átok,r>Mert álmokért dobtad el az ifjúságod . . ."r>r>Csend lett. Dühhel csaptak tovább a hullámok,r>Hiába lázadok, megfogant az átok,r>És ennek útjából én ki nem térhetek,r>Nyugalmat, pihenést nem remélhetek.r>Itt zúg, sír mellettem örökké az átkom:r>Álmokért dobtam el az én ifjúságom . . .
