Idő 
Értékelés 
Értékelés Üzenem az otthoni hegyeknek:r>a csillagok járása változó.r>És törvényei vannak a szeleknek,r>esőnek, hónak, fellegeknekr>és nincsen ború, örökkévaló.r>A víz szalad, a kő marad,r>a kő marad.r>r>Üzenem a földnek: csak teremjen,r>ha sáska rágja is le a vetést.r>Ha vakond túrja is a gyökeret.r>A világ fölött őrködik a Rendr>s nem vész magja a nemes gabonának,r>de híre sem lesz egykor a csalánnak;r>az idő lemarja a gyomokat.r>A víz szalad, a kő marad,r>a kő marad. r>r>Üzenem az erdőnek: ne féljen,r>ha csattog is a baltások hada.r>Mert erősebb a baltánál a far>s a vérző csonkból virradó tavaszrar>új erdő sarjad győzedelmesen.r>S még mindig lesznek fák, mikor a rozsdar>a gyilkos vasat rég felfalta márr>s a sújtó kéz is szent jóvátétellelr>hasznos anyaggá vált a föld alatt...r>A víz szalad, a kő marad,r>a kő marad. r>r>Üzenem a háznak, mely fölnevelt:r>ha egyenlővé teszik is a földdel,r>nemzedékek őrváltásainr>jönnek majd újra boldog építőkr>és kiássák a fundamentumotr>s az erkölcs ősi, hófehér kövérer>emelnek falat, tetőt, templomot.r>r>Jön ezer új Kőmíves Kelemen,r>ki nem hamuval és nem embervérrelr>köti meg a békesség falát,r>de szenteltvízzel és búzakenyérrelr>és épít régi kőből új hazát.r>Üzenem a háznak, mely fölnevelt:r>a fundamentom Istentől valór>és Istentől való az akarat,r>mely újra építi a falakat.r>A víz szalad, a kő marad,r>a kő marad. r>r>És üzenem a volt barátaimnak,r>kik megtagadják ma a nevemet:r>ha fordul egyet újra a kerék,r>én akkor is a barátjok leszekr>és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.r>Kezet nyújtunk egymásnak és megyünkr>és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:r>a víz szalad, de a kő marad,r>a kő marad. r>r>És üzenem mindenkinek,r>testvérnek, rokonnak, idegennek,r>gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,r>annak, akit a fájás űz és annak,r>kinek kezéhez vércseppek tapadnak:r>vigyázzatok és imádkozzatok!r>Valahol fönt a magos ég alattr>mozdulnak már lassan a csillagokr>a s víz szalad és csak a kő marad,r>a kő marad. r>r>Maradnak az igazak és a jók.r>A tiszták és békességesek.r>Erdők, hegyek, tanok és emberek.r>Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!r>r>Likasszák már az égben fönt a rostátr>s a csillagok tengelyét olajozzákr>szorgalmas angyalok.r>És lészen csillagfordulás megintr>és miként hirdeti a Biblia:r>megméretik az embernek fiar>s ki mint vetett, azonképpen arat.r>Mert elfut a víz és csak a kő marad,r>de a kő marad.
Még egyszer sem mondtam:r>hiányzik csókjaidr>tengerer>mikben eltűnt mindigr>a szürke napoknakr>hazugságtól zsúfoltr>rendszere.r>r>Sötétlő éjjelekr>mik vesznek most kárbar>nélküled.r>Várok rád hiábar>és csöppet sem nyugszikr>a kitörni vágyór>kéjületr>r>mi bennem izzva forr.r>Már nem érdekel har>hibázol.r>Létem árva egénr>illatod idézemr>egy meleg nyári nap.r>Hiányzol.r>
Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,r>s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,r>de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,r>s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,r>s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,r>hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.r>Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonokr>fölött régóta már csak a perzselt szél forog,r>hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,r>és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.r>Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordomr>mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;r>ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandánr>a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,r>s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,r>a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,r>és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt,r>s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, -r>de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!r>Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!
Mióta készülök, hogy elmondjam nekedr>szerelmem rejtett csillagrendszerét;r>egy képben csak talán, s csupán a lényeget.r>De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,r>és néha meg olyan, oly biztos és örök,r>mint kőben a megkövesült csigaház.r>A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölöttr>s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.r>S még mindig nem tudom elmondani neked,r>mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom, r>óvó tekinteted érzem kezem felett.r>Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.r>És holnap az egészet ujra kezdem,r>mert annyit érek én, amennyit ér a szór>versemben s mert ez addig izgat engem, r>míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.r>Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -r>mit mondjak még? a tárgyak összenéznekr>s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarabr>az asztalon és csöppje hull a méznekr>s mint színarany golyó ragyog a teritőn,r>s magától csendül egy üres vizespohár.r>Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,r>hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.r>Az álom hullongó sötétje meg-megérint,r>elszáll, majd visszatér a homlokodra,r>álmos szemed búcsúzva még felémint,r>hajad kibomlik, szétterül lobogva,r>s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.r>Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,r>de benned alszom én is, nem vagy más világ,r>S idáig hallom én, hogy változik a sokr>rejtelmes, vékony, bölcs vonalr> hűs tenyeredben
Látjátok, feleim, szem? tekkel mik vagyunkr>Por és hamu vagyunk r>Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. r>Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ... r>Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat r>A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat r>Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak r>Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt r>A ? pillangó ?, a ? gyöngy ?, a ? szív ?- már nem az, ami volt r>Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt r>És megértették, ahogy a dajkaéneket r>A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg r>Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké r>A gyereknek T o l d i - t olvasod és azt feleli, o k é r>A pap már spanyolul morogja koporsónk felett: r>? A halál gyötrelmei körülvettek engemet ?r>Az ohioi bányában megbicsaklik kezed r>A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet r>A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát r>Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát r>Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon r>A tested is emlékezik, mint távoli rokon r>Még felkiáltsz: ? Az nem lehet, hogy oly szent akarat ...?r>De már tudod: igen, lehet ... És fejted a vasat r>Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már. r>Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár r>A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét r>Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét - r>Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby r>Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady? r>Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene? r>Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme? r>? Az nem lehet, hogy annyi szív ...? Maradj nyugodt. Lehet. r>Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket. r>Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál r>Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál r>Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved r>A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek r>Még azt hiszed, élsz? ... Nem, rossz álom ez is. r>Még hallod a hörgő panaszt: ? Testvért testvér elad ...?r>Egy hang aléltan közbeszól: ? Ne szóljon ajakad ...?r>S egy másik nyög: ? Nehogy ki távol sír e nemzeten ...?r>Még egy hörög: ? Megutálni is kénytelen legyen.?r>Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t? r>Vagy: ? Rosszabb voltam mint e z e k ? ...? Magyar voltál, ezért.r>És észt voltál, litván, román ... Most hallgass és fizess. r>Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz. r>Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet r>A radioaktív hamu mindent betemet r>r>Tűrd, hogy ember nem vagy ott, csak osztályidegen!r>Tűrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képleten r>Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég r>Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség r>Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet r>Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet r>Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat r>Ne mukkanj, amikor a b o s s megszámolja fogad r>Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény r>Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt - r>Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted r>A Mikó-utca gesztenye fáit, mind a hetet, r>És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet r>És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet r>És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk r>Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk r>Íme, por és hamu vagyunk
