Idő 
Értékelés 
Értékelés Élt és írt élet, szerelem s dalok, r>Mámorotoktól lassan ballagok. r>r>Be sokat adtam oda értetek r>S nekem be kurta kézzel mértetek. r>r>Vagyonom vékony, koldus szemfedők: r>Kis áltatás és még kevesebb gőg. r>r>S ha ez se lesz, mi lesz hát majd velem? r>Kap obsitot nóta és szerelem? r>r>Életemet, túl a silány derűn, r>Nem fogom-e meginni keserűn? r>r>Óh, szerelem s kevéske kis mivem, r>Életetek, félek, hogy semmi sem. r>r>S az életem, félek, hogy megunom r>Hazugság-fogytán és fele-uton. r>r>Obsitom sem lesz bölcs emlékezés, r>Áltatás és gőg elfogy e kevés. r>r>Futó homok lepi be a nyomom r>S az asszonyom sem az én asszonyom.r>
1 r>r>Langy, permeteg eső szemerkél, r>új búza pelyhe ütközik. r>Kéményre gólya s a levert tél r>jeges csucsokra költözik. r>Zöld robbanásokkal kitört r>a kikeleti víg erőszak. r>Asztalos műhelye előtt r>remény legyint meg, friss fenyőszag r>r>Mit ír a hírlap? Dúl a banda r>Spanyolhonban és fosztogat; r>Kínában elűzi egy bamba r>tábornok a parasztokat r>kis telkükről. Had fenyeget, r>vérben áznak a tiszta vásznak. r>Kínozzák a szegényeket. r>Hadi uszítók hadonásznak. r>r>Boldog vagyok: gyermek a lelkem; r>Flóra szeret. S lám, álnokul, r>meztelen, szép szerelmünk ellen r>tankkal, vasakkal fölvonul r>az ember alja. Megriaszt r>a buzgóság e söpredékben. r>S csak magunkból nyerek vigaszt, r>erőt az élet érdekében. r>r>2 r>r>Zsoldos a férfi, a nő szajha, r>szivüket el nem érhetem. r>Gonoszságuk is föl van fujva, r>mégis féltem az életem. r>Hisz nincs egyebem e kivül. r>Számol ezzel a gondos elme. r>A megbántott Föld ha kihül, r>ég Flórám és szivem szerelme. r>r>Mert mi teremtünk szép, okos lányt r>és bátor, értelmes fiút, r>ki őriz belőlünk egy foszlányt, r>mint nap fényéből a Tejút, - r>és ha csak pislog már a Nap, r>sarjaink bízóan csacsogva r>jó gépen tovább szállanak r>a művelhető csillagokba. r>
Apáink mindig robotoltak, r>Hogy lenne enni kevés kenyerünk, r>Bús kedvvel, daccal, de dologban voltak, r>Az isten se törődött velünk. r>r>De fölnőttünk már valahára, r>Kik nem tudjuk, mi az vígan élni, r>És mostan vashittel, jó bátorsággal r>Sorsunk akarjuk fölcserélni. r>r>Tudjuk, apánkkal gyávák voltunk, r>Nem volt jogunk se, csak igazságunk. r>Most nincs, ki megállat az élet-úton, r>De, ha akad, nyakára hágunk. r>r>Mi vagyunk az Élet fiai, r>A küzdelemre fölkent daliák, r>Megmozdulunk, hejh, összeroppan akkor r>Alattunk ez a régi világ! r>
