Idő 
Értékelés 
Értékelés Hosszú fel-felsírór>Sóhaj kél szüntelen;r>Búgnak a vén falak:r>S bár a sok bús betegr>Szeme könny, sebe vér:r>Mégis hisz mindegyik,r>Csak egyre hisz, remél.r>r>Itt a vén ember zihál,r>Amott gyermek zokog.r>Csitulj el halk panasz!r>Egy szív végsőt dobog.r>Oly mély s kínos e csönd . . .r>De kint dalol a szél,r>S ki élve maradt: mindr>Tovább hisz és remél.r>r>A halott szendereg.r>Szemünknek könnye gyűl -r>De megdöbbent szívünkr>Titkon ujjong, örül -r>A halott oly csöndes,r>Ki él: súgva beszél.r>Az az egy elpihent -r>A többi hisz, remél.r>r>Fel-felsír sóhajunk,r>Rajtunk halál lebeg,r>De oly szépek s nagyokr>Ott künn a zöld hegyek!r>Erő, hit, diadalr>Bennünk újulva kél -r>Jöhet száz elmúlás:r>A szív csak hisz, remél . . .r>
Ó térj be hozzám ifjú lány!r>Tavaszban áll a kertem,r>Legyen tiéd virága mind,r>Szedjük csokorba ketten.r>Mit ér nekem e sok virág,r>Szívén, ha nincs ki hordja?r>Kebledre fonj egy szép füzértr>És egyet homlokodra!r>- Mily sok virág! S ez mind enyém?r>Ó add csak jó barátom!r>Pompázhat-é szebben virág?r>Miként egy ifjú lányon?! . . .r>r>Ó térj be hozzám ifjú lány!r>Tiéd a birodalmam -r>A föld s az ég, nézd, pírban égr>És cseng a csermely dalban . . .r>Szebb itt a fény, zengőbb a dal,r>Bíborban kél az este -r>E sok szépség legyen tiéd,r>Fogadd be kis szívedbe! . . .r>- Enyém, enyém, e szép világ? . . .r>Mily jó barátra leltem!r>Költözz szívembe szent öröm,r>Legyen szebbé a lelkem! . . .r>r>Alvó virágok kelyhibőlr>Susogva kél az ábránd,r>Ezüst holdfényben áll a táj,r>Sóhaj lebegve száll rád,r>Erdő mélyén mereng a vágy . . .r>E bűvös holdas éjjelr>Megejti szíved - érzed-é? -r>Felzsongó halk beszéddel . . .r>- Látom szívemnek álmaitr>Lebegni át a tájon . . .r>Engedd, maradjak mindig itt,r>Hol szép a lét - egy álom.r>r>Maradj örökké hát. De lásd,r>Árván szívedre várva:r>Vágyó lelkem feléd reped -r>Szeret téged leányka.r>S bár szép e kert, ez éj, e táj,r>De sokkal szebb szerelmem:r>E sok széppel, mit látsz körül,r>Fogadj szívembe engem! . . .r>- Mily boldogság! Szerelmedetr>Mélyen magamba zárom.r>El nem hagylak többé sohar>Te áldott hű barátom . . .
Nyüzsgő nép közt bolyongva járok,r>S miként ha látnék boldog álmot:r>Felvillan ott egy arc, - vonásar>Lelki valómnak tiszta mása.r>r>Ne menj tovább! - szólítom esdve -r>Suhan a lét, közel az estje,r>Maradj velem, e percet áldjad:r>A testvérlelket megtaláltad! . . .r>r>Ó ritka perc, szent, halhatatlan,r>Midőn e földi rohanatbanr>Két testvérszív egymásra téved -r>Csak a test más, de egy a lélek.
Nem az a szép, miért ma lángolsz,r>De holnap elfelejted,r>Mit fog valód s elejti gyorsanr>Miként egy könnyű pelyhet.r>r>Nem az a szép mi bút szívedbenr>Nem hágy ha elveszítedr>És vissza azt sosem sóvárgod,r>Mi egykor felhevített.r>r>Ó szép csak az, mi látva többszörr>Még szebbé lesz, - a képer>Szívedbe nő s bár múlnak évekr>Hevűlsz mindegyre érte.r>r>Mert lélek él a szépbe rejtver>És vonz, ha szép a lelked -r>Csak egyszer lásd: sóvárogsz utána,r>Többé el nem felejted.r>
Tűnt távolába messze századoknakr>Ó vidd Költészet vágyó lelkemet! . . .r>. . . Haragos lánggal távol fellobognakr>Mint feltüremlő sűrű fellegek:r>Vitézség, ármány . . . Vad mének doboknak . . .r>Egy gyönge nőszív félve megremeg,r>Mint kis virág, ha büszke ősi tölgyekr>Vihar szelén fölötte összetörnek.r>r>Rejtelmes árnya rég letűnt időnekr>Ó tárd ki nékem, tárd ki titkaid! . . .r>. . . Tódulva ím rajban lelkemre törnekr>Ifjúkorom bűbájos álmaid!r>Mély ködből árnyak imbolyogva jönnek,r>Fény gyúl előttem, káprázat vakít,r>Suhan felém és testet ölt az álom,r>S amit idéztem, most döbbenve látom . . .r>r>. . . Tud-é hevülni alkotó erőre,r>Olvadni dallá látó ihletem?r>Bűvös fonálból homlokodra sző-er>Örök nevet ó hősöm, énekem?r>Vagy amíg bátor ívben száll előrer>Tán megtör éltem fájó végzeten? . . .r>Suhog, suhog, az évek szárnycsapása,r>Gyérül a fény és nő az este árnya . . .r>r>Való világom elmerül homályba,r>Szívemre szender igézőn borul:r>Egy másik lét magát fénylőn kitárja . . .r>Mit láttam eddig éjre alkonyul.r>Bolyong lelkem mesék tűnt távolába',r>Lezárt ajkamra csengő dal tolul,r>S egy hősi élet fényét issza lelkem . . .r>A látomást, Sors, hagyd megéneklem!
