Idő 
Értékelés 
Értékelés Áll a hegytetőn a sima tükrű tó -r>Merengő szemmel, mozdulatlanul r>A kékes fényű Végtelenbe néz,r>Amely színére ráborul.r>r>Acél tükrén a mély, komor vadonr>Árnyéka nyugton, álmodón mereng . . .r>Sötét ladikként úszik át színénr>A barna felhő s messze leng.r>r>Fakó hajnalfény, alkony bíborar>Fürdik vizében, - nap, csillag ragyog;r>Vihar lángol fölötte, menny dörög -r>Nem torlódnak hátán habok.r>r>És néha mégis - bár csend áll körülr>S meg sem rezdül az alvó rengeteg -r>Kezd fodrozódni, megmozdul a tó,r>S nem tudni: miért?- mélye reng.r>r>Tajtékot fú és hánykódva forr,r>Örvénybe' forog torló vizén a hab,r>Titkos vihar a mélyén döngve jár,r>Hulláma zúg, magasba csap . . .r>r>. . . Mint hegytetőn sima tükrű tó:r>Merengő lelkem békén úgy tekintr>A kékes fényű Végtelenbe föl,r>Amely ragyogva messze ring.r>r>De néha mozdul, hánykódik, dübörög,r>Vihar jár benne és örvény kereng, -r>Szűk itt a lét, a Végtelenbe vágy,r>A mélye reng . . .r>
Rohant A Harc - holló kerengettr>Fölötte, vérszomjas madár -r>Hajfürtjei kígyózva lengtek,r>Előtte járt a Borzadály.r>A Harc rohant - a falvak égtek,r>S a vér, a vér patakba folyt,r>Üszkös falak meredtek égnekr>És garmadába gyűlt a holt.r>r>S ahol a harc tébolyra lángol,r>S Harag, Bosszú örjöngve jár:r>Egy férfiú a véres árbólr>Kifut . . . lihegve meg-megáll . . .r>Egy hegyre megy - A harci lármar>E bérctető csendjén elül -r>Miként ha rejtelembe látnar>Komor magába elmerül.r>r>Vértől hamvas tépett szakálla,r>Kemény alakja mint az érc -r>A csillagokig nő fel az árnya,r>A fénylő boltozatra néz:r>"Küldj prófétát e földre Isten!r>Hatalmas, zengő mély szívűt,r>Ki szent békére felhevítsen -r>Prófétát küldjél, vértanút!"r>r>Egész alakja mintha égne -r>A két szeme izzó acél.r>S míg dúl a harc lent: itt a béker>A messze végtelenbe ér.r>Álomhozó gyöngéd fuvallatr>Árad felé. Mélyül a csend.r>Lázas szíve csitulva hallgat.r>Alszik. A föld körötte reng.r>r>Rászáll az Úr. . . Szívét kitépi,r>Ad új szívet az ó helyett,r>S míg önbűnén elég a régi:r>Az újnak fénye fölremeg.r>Az Úr érinti most az ajkat,r>Hogy égi nyelven szólni tud:r>Újult lényébe rejt hatalmat,r>Mitől támadnak vértanúk.r>r>S a testbe most - mely mint a hullar>Fekszik dermedten a tetőn -r>Az Úr szelíden ráborúlvar>Lelket lehell - Az ébredőnr>Szent borzadály. . . remegve néz fel. . .r>S az Isten szól: "Erőm tiéd.r>Prófétám, menj! Gyújtsd fel igémmelr>Az emberek szivét!"r>
Ringatta gályám tenger árja.r>A hullám édes dalba csengett.r>Leszállt az Éj, szárnyát kitárta,r>A vízre űlt és elmerengett.r>r>Fölöttem hold és csillag égett,r>Alant szenderegve járt az Álom,r>Távol fehérlő partszegélyekr>Villogtak át a holdsugáron.r>r>De hirtelen borúl flöttem,r>Vihar támad, hajóm sodorja,r>Hullám dagad, tajtékba szökken -r>Villám cikázik fellobogva.r>r>Kmor felhők az égre futnak,r>Sötétté lesz a hold korongja,r>A csillagok a vízbe hullnakr>S kiégnek benne sustorogva.r>r>Kétes világnál, íme látom,r>Parton gomolyg a népek árja.r>Sikoly rohan sötét dagályon:r>"Ki gyújt itt fényt a vak homáylba!?r>r>Hallom a jajt, szívem kitépem,r>A part felé magasba tartom,r>S míg fényt lövell: én hófehéren,r>Halottra válva elhanyatlom . . .
Imbolyog felém az éjben néma árnyuk.r>Mint büszke árbóc foszlott rongyair>Viharvert hullámok torló vizén:r>Fakó arcuk felbukkan a sötétben,r>Majd halványulva ismét elmerül.r>r>Imbolyog jő a gyászos szent csapat.r>Véres sebajkat ennek melle hord.r>Amannak homloka. Sápadt arcukonr>Mosott szivárgó könnyük mély barázdát,r>Ziláltan lengnek csapzott fürtjeik -r>Így jön felém a bánatos csoport.r>r>Miért jöttök így, széjjelzilált sorokban?r>Hisz egy végzet viharján elsodortr>Nép vagytok - és komor, szent gyászotokr>Egy fájdalomnak terhes lobogója!r>Egyetlen átkos, ősi sorsharagr>Formálta egykor földi létetek,r>Hogy áldozatként kellett halnotok . . .r>r>Halálmezőnek csüggedt bujdosói,r>Kik éj ködében tépelődve jártok,r>Bomlott sorokban baljós néma árnykéntr>Hordozva földi dúlt formátokat:r>Ó jöjjetek közel . . . had lássalak!r>Elég, elég. . . csak így. . . csak ennyire. . .r>Mert jaj, talán még őrületbe ejtr>Közelségtek lenyűgöző varázsa . . .r>r>Te tűnsz fel ott golyóktól átlőtt mellelr>Ó dermedtarcú trágikum-király. . .r>Emitt te bukkansz fel hirtelenr>Költő vezér elázott véres arccal. . .r>Vad-kan hasított izmos melledenr>Az alvadt vér nehéz, kuszált csomókbanr>Sötéten és ijesztőn csüng alá. . .r>S amott keresve enyhítő magánytr>Mily tébolyultan lángol föl szemed,r>Mint fáklya-tűz, melyet titkos viharr>Magába fojt, majd szítva fellövel,r>Hogy izzó fénye szinte elvakít:r>Te jársz bolyongva költő-óriás!r>A hajdanán oly tisztes arcredőkr>Mily torz-írása lettek dúlt szívednek,r>Mit láthatatlan gondok bús rajar>Lassan megőrölt. Lankadt két kezedr>Szorítja még a bottá nyűtt vonót -r>Most itt bolyongsz fájón és keserűn,r>Áhítva szebb jövőnek álmait,r>Mik szívedig nem jutnak el soha. . .r>S mögötte, jaj, ki jársz orosz pikánakr>Szívedbe tört tompúlt-rozsdás hegyévelr>És csontjaidra sűlt torzult tagokkal,r>S nagy fénytelen, mésztől perszelt szemekkel?! . . .r>S irtózatos! Mint tátong szörnyű sebhelyr>Ott végzetterhes, büszke, elborúlt,r>Komor fényű, mély árnyú homlokonr>Hirdetve honfibúnak tébolyát!r>S miként követnék gondok rémei:r>Hogy fellobog kisértetes világgalr>A vak távolba szegzett dúlt tekintet! . . .r>r>Mi búsabb? Látni itt ez arcokat?r>Vagy látni túl az árnyalakokat,r>Kik sűrű rajban, mint gyászuszály,r>Rejtelmesen a holt csapat nyomában,r>Fátyol-takarta arccal szállanak:r>A meg nem vívott harcok diadalma -r>Az érett korban megdőlt tetterő -r>Egy nemzet sorsát oldó bölcsesség -r>Jövőbe látó szent prófétaság . . .r>Vagy legbúsabb, hogy a jövő ködébőlr>Kivillan itt-ott egy-egy véres arcr>- A végzet árnya ül a homlokon -r>Hogy egykoron, ha sors-órája üt,r>Csapzott fürttel, némán, boldogtalanr>Vegyüljön el a holt csoportban itt,r>Mint nemzet-létért újabb áldozat!? . . .r>r>Az éjszakának ködlő sűrűjébenr>Lebeg, lebeg, a téboly angyala.r>Arcomba csap az éj metsző fuvalmánr>Az ős-végzet fagyos lehellete.r>Mély kábulatban hullok le a földre.r>Rajzik körül a gyászos szent csapat,r>S hiába várom -: hosszú bús sorar>Nem ér véget, nem ér, nem ér soha . . .r>
Hányszor lebegsz elém te csöndes árnyék,r>Szép álomkép, én kedvesem?r>Most is közelegsz, igéz a régi vágy még,r>S beszélek hozzád csendesen:r>r>- Arany kelyhünket vedd kicsiny kezedbe,r>Ily ritka művű nincs sehol.r>Tudod: mi ez? - Szemét reám emelver>"Tudom. Szerelmünk kelyhe . . ." - szól.r>r>- Igyék belőle tiszta, édes ajkad!r>Ne vívd tovább e vágy-tusát!r>Remegsz? Miért Mit érzel? Zord fuvalmat?r>Nézd, ellobog az ifjúság . . .r>r>Halk hanga sír és könnye gyűl szemének,r>Fehér arcára árny borúl -r>"A vágy borának mélyén űl a Vétek . . ."r>Szól s a kehelybe könnybe hull.r>r>"Ó vétek inni a bűnös vágy borából!r>Nekünk örökre válni kell . . ."r>Lemondóan tekint rám. Arca gyászol -r>Kihull kezéből a kehely . . .r>r>Előttem áll megtörten, haloványan,r>Lecsüggedt fővel, hallgatag . . .r>Szemem könnyén szétfoszlik röpke álmom,r>Homályba vész az árnyalak . . .
