Idő 
Értékelés 
Értékelés Volt egy ember messze, messze,r>Tengeren tul, idegenben.r>Egy hibája volt szegénynek:r>Sohse volt a szive rendben.r>r>Ha öröm vagy bánat érte,r>Nem kaczagott, nem kesergett.r>Félre állt az emberektől,r>Csengő, bongó dalba kezdett.r>r>Édes dalba, zengő dalba.r>Olthatatlan vágy sirt benne,r>Olthatatlan lobogó vágyr>Boldogságra, szerelemre.r>r>Dalok szárnyán, tengeren túlr>Messze földre szállt a híre,r>Rá is fogta minden ember,r>Hogy üvegből van a szive.r>r>Mert ha szellő ére hozzá,r>Csodálatos hangja támadt;r>Mint az üvegharang, csendültr>Zengő öröm, siró bánat.r>r>A szerelmes leánynépség,r>A kiváncsi asszonyfajtar>Egytől egyig oda rebbent,r>Vagy kaczagott, vagy sirt rajta.r>r>Szépen szóló árva szivétr>Szívtelenül kinevették,r>De hogy annál szebben szóljonr>Mulatozva tépegették.r>r>Versenyeztek, hogy ki tud szebbr>Hangot csalni ki belőle.r>Versenyeztek; jaj, de nekir>Megrepedt a szive tőler>r>S daltalanul, néma szívvelr>Várta most már azt az egyet,r>Kinek minden nóta közülr>Eldalolja a legyszebbet.r>r>Várta, várta, - s mikor eljöttr>Tele hittel, szerelemmel,r>Rátekintett, könynye csordult;r>Sirt az üvegszivü ember.r>r>Meg se csendült a szive többé.r>Köny szivárgott csak belőle:r>Mire eljött, kire ő várt,r>Össze volt a szive törve.
Adj egy csókot. No még egyetr>Rózsafája életemnek.r>Olyan rózsák, mint két orczádr>Csak rózsafán teremhetnek.r>r>Hajnali szél ide-odar>Bólogat egy rózsagalyat:r>Lepereg a bimbójárólr>S ajakamra hull a harmat.r>r>Harmatából rózsafánakr>Ne maradjon egy se vissza;r>Az én lelkem sugaras ég,r>Egytől egyig mind felissza.
Káprázatos fény, büvös álomr>Dereng a felhős láthatáron.r>Aggódva néz körül a nemzet;r>Olyan szokatlan még a szemnek.r>De száll a köd. Hajnal van ujra;r>Virrad már, virrad, halleluja!r>r>Virrad már! Látni a nagy utat,r>Mit tett e nép s mit még befuthatr>S ereje biztos tudatábar>Most ismer immár önmagára.r>A rónaságon, rengetegbenr>Örömfény lángol a szemekben.r>r>De fényből árnyba, a homálybar>Egy gondolat száll - és nyomábar>Százezrek sohaja támad.r>Hol tizenhárom bitófánakr>Árnyéka int, hív napkeletrűl,r>A föld egy perczre összerendülr>S a milliók egy pillanatrar>Ott élnek mind egy gondolatba.r>r>Egy gondolat! Csak az jut nektek!r>Aztán tovább, - a meredeknek!r>Előre! Hív a munka láza,r>A nemzetnek szent hivatása.r>De éltek soha nem feledve,r>Csak eltakarva, nem temetve,r>Mint mély redő a hősnek arczán,r>Mint néma jaj egy nemzet ajkán.
Csillag futott le im az égrőlr>Suhanva halkan, zajtalanr>S elenyészett az éjszakábar>Kilobbant fénynyel, hangtalan.r>r>Fenséges ivet irt le utjánr>A végtelenbe vágtató,r>Döbbenve nézi a homálybólr>Tündöklését a földlakó.r>r>Amig fennen ragyogva égett,r>Nem vette észre földi szem;r>Bámulja most, hogy lehanyatlottr>Nagy pályáján, az égiven.r>r>Amig pompázott tündökölver>Egyetlen pont volt, semmi más,r>Csak akkor tudják, mily dicső volt,r>Mikor letünt egy óriás!
Egy kutya mellett nőtt fel lánczra kötve,r>Kedvencze volt a gazdának szegény,r>Aki feltette róla, hogy örökrer>Kutyává tette a kutya-erény.r>r>Ha néha-néha csettentett a gazda,r>Ugrált a farkas és hizelkedett,r>De a csörgő láncz arra tanitotta,r>Hogy ő kutyának még se született.r>r>Csillagváros, néma éjszakákon,r>Amig aludt a kutya csendesen,r>Ő ébren ült a zörgő szalma-ágyon;r>Fülét hegyezve, várt figyelmesenr>r>S átsivitott néha vad haraggalr>Egy ismert hang az erdő mélyibűl,r>Ameddig érte láncza, bús panaszszalr>Vonitva járt a kutya-ól körül.r>r>Ilyenkor titkos vágy lobogott benne,r>Vad fényében égett haragos szeme,r>De megcsörrent a láncza és leverve,r>Szűkölve ment a csendes ól fele.r>r>Egy éjszakán, vad, kitörő örömbűlr>Üvöltés verte fel az éjszakát;r>Letépett lánczczal vágtatott keresztülr>Az udvaron, a kert sövényén át.r>r>A csillagos, a néma éjszakábar>Jeges, fehér szikrákat hányt a hó,r>Csörgött a lábán elszakított láncza.r>Rohant a hideg éjbe vágtató.r>r>Nem is érezte végtelen magányát,r>Csak azt érezte, hogy rohanni kell,r>Távolba látta erdők kék homályát,r>Azt tudta csak, hogy ott hazára lel.r>r>Felette fényes, végtelen magasság,r>Sehol elébe nem szakad határ,r>Amit beszív az élet, az szabadság,r>Mit elhagyott a kényszer, a halál.r>r>Még egy üvöltés hangzik át az éjen,r>Hogy megremeg a némaság bele,r>Lehempereg a hóba örömében,r>Aztán rohan az uj világ fele.r>r>Hajnalodott. A hosszu, hideg éjenr>Porrá fagyott a hó a föld felettr>S a farkas - mint a gazdájánál régenr>Kaparni kezdett, - csontot keresett.r>r>A falka várta. Bátor, büszke ficzkók,r>Kiket a küzdés bátrakká nevelt,r>Zsákmányadó hazája mindnek itt volt,r>Zsákmánya mindnek az, mit küzdve ejt.r>r>Fagyot, éhséget elviselt a falka,r>Az abba nőtt fel, - hozzá szokhatott,r>De farkas-módra fázni, napról napra,r>Ki kutya volt, - az nem tanulhatott.r>r>És ténferegve vékony horpaszával,r>Gondolt a kutya-társra és haza,r>S jóllakva a szabadság nyomorával,r>Odébb állott az első éjszaka.r>r>És átugorva ujra a sövényen,r>Tánczolt a farkas otthon nagy vígan,r>Csóválta farkát és csaholt serényen:r>- Haza jöttem - kutyának gazd'uram!
