Idő 
Értékelés 
Értékelés Egy hattyú szállt a tó fölött -r>Nyakán hold fénye rezgett,r>Két szárnya habtól gyöngyözött,r>S halkan dalolni kezdett.r>r>Alatta megzajdúlt a tó -r>A csillogó habokbanr>Arcod fehéren, mint a hó,r>Merült fel szép halottam.r>r>Fénykör támadt a zöld habonr>Hol, édes, felmerültél,r>Szárnyak lebegtek válladon,r>Kitártad - felrepültél.r>r>Mögöttem felzúgott a kert -r>A tó halkan morajlott -r>A hattyú búsan énekelt,r>Fejed fejére hajlott.r>r>Felém tártad ki két karod,r>Kezdett peregni könnyed -r>Aztán - a vízbe hulltatok,r>S körűl nagy, néma csönd lett . . .
Ó holdas éj, ezüstös holdas éj,r>Könnyes szemekkel gondolok reádr>Bolyongva át a messze réteken! . . .r>r>Emlékezem . . . Felhőtlen volt az ég,r>Feljött a hold és kékes fátyolátr>Terité át a puha pázsiton.r>Leoldozád Te könnyű kis sarud,r>S jövél felém a harmatos füvön,r>Miként csillag, amely a földre szállt:r>Első szerelmem, édes gyermekem!r>r>Rezdűlni hallám tiszta hagodatr>Mint égi honból bűvös, halk zenét:r>"Az éji óra itt. Hozzád jövékr>Hű lelki mátkám, szívemnek szíve . . ."r>r>Feleltem - hangom félve reszketett -:r>"Nyugtass: hogy itt vagy, nem csak álmodás!r>Avagy lehet, hogy ilyen tiszta lényr>A föld lakója s annak is marad!? . . .r>Nem csillag vagy, mely fénylik s ellobog,r>Lehellet csak, mely gyorsan eltűnik!? . . .r>Te szent jelenség, szép miként egy álom,r>S szebb mint egy álom, mert való, hogy itt vagy,r>Ki mint egy bolygót vonzod lényemet:r>Felelj: ugy-é nem hagysz Te el soha? . . .r>r>Reám tekintél: " Tőled végzetemr>El nem szakíthat . . ."r>Könnyes szemekkel álltál a mezőn,r>Szelíden, mint a röpke elmúlás.r>Sejté szívem már, hogy csak az lehetr>Ilyen gyöngéd, ily megadó, szeld,r>Kinek fején az elmúlás lebeg . . .r>r>Soká álltunk egymást karolva át.r>Szóltál: " Dereng a hajnal. Ég veled.r>De bárhová szólít a végzetem,r>Éljek tovább a földön boldogúl,r>Vagy szálljak égbe: a szívem a tiéd! . . .r>r>Fehér madárseregként szállt felédr>Száz gondolat a lelkem mélyiből,r>S hosszan csókolta tiszta homlokod,r>Hosszan csókolta édes szívedet,r>S zokogtam, sejtve, nem látlak soha . . .r>r>Hever sötéten most, miként halott,r>A rét. Másutt van, messze jár a hold.r>Ködös, kéklő, ezüstös fátyolar>Nem leng többé a rétnek bársonyán,r>Csupán az éji felhők árnyair>Suhannak át rajt s könnyet ejtenek.r>r>Hiába várlak. Hogy sikong a szél!r>Hiába hívlak: jöjj! - Te nem felelsz.r>Hogy vártalak, hogy egykor itt valál,r>Csak álmodás volt? Nem jösz már soha?r>A szép valón az elmúlás lebeg?r>Egyszer lehet csak boldog a szívünk?r>A földön élsz-e még? Az égbe már?r>Hová tüntél ó édes gyermekem!? . . .r>r>Állok miként kővé vált fájdalom,r>S várok reád, mint sírban a halottr>Az üdvösségre, megváltásra vár . . .r>r>Borús árnyként, mely íme visszatértr>A túlvilágról s most búsan bolyongr>Keresve régen elhagyott helyét:r>Elém tűnik egy könnyező alak.r>Az áldott órák szent emléke járr>Zokogva itt a barna ég alatt . . .
Alkonyi fényben fürdik az erdő,r>Harmat ezüstje pírba rezeg.r>Elhal az élet . . . Messze a lengőr>Lombokon édes énekesek.r>r>Ott, hol az alkony bíboros árnyar>Erdei szélen pázsitot ér:r>Álmom alakja kél a homályba,r>Karja kitárul, ajka beszél.r>r>Vágy a szemében . . . integet . . .arcánr>Pír szalad át . . . a hangja remeg . . .r>"Én vagyok álmod, jöjj ide hozzám,r>Nyújtsd ide ajkad, add a kezed . . ."r>r>Két karom én is esdve kitárom,r>Futna a lábam nyílegyenest -r>De szakadék áll, szegve futásom,r>Téged elérnem, jaj, nem ereszt.r>r>"Hát csak a szíved nyújtsd ide által,r>Illan az élet, éje közel,r>Lengve nyomomban éjszaka járdalr>És beterít majd, árnya föd el . . .r>r>S gyászlobóként jönnek az árnyakr>És betakarják hóalakod . . .r>Tűnik a sugár, est köde árad,r>Zúgnak a szélben éji dalok.r>r>Könnyeid égnek át a homályon,r>Két karom esdve, vágyva kitárom -r>Közbül a mélység, - nem mehetek.r>r>S míg keseregve búg a beszédünk,r>Sírva szívünknek sóhaja kél:r>Holt-haloványan árnyba enyészünk,r>Gyásztakaróként föd be az éj.
Egy öreg kert. Az este árnyar>A lombos utak közé be-be tér,r>És mintha régi álmok lelke szállnar>Oda, hová a lámpa fénye ér.r>r>A méla utak között néhar>Egy-egy kósza emlék elhalad,r>S hogy kondul a reggeli harang,r>Tünnek az árnyak, s egy kert marad,r>r>Hová az este árnya be-be tér,r>Oda, hová a lámpa fénye ér . . .
Az éjjel leple szürkén, gyorsan szállottr>Madár nem dalolt sem lent, sem fönt,r>S a mindenségnek éter-orgiájánr>Csak szállt csak szállt csak szállt tova a csönd.r>r>Egy perc. Az ajkam egy mosolyra húzom,r>Felszáll a köd és elszáll a csend,r>S a mindenségnek éter-orgiájánr>Százezer angyal te Deumot zeng.r>r>De aztán az éj leple búsan leszáll,r>Madár nem dalol sem lent, se fönt,r>S a mindenségnek éter-orgiájánr>Csak száll, csak száll, csak száll az őszi csönd.
