Idő 
Értékelés 
Értékelés Áll a csonkatorony, süt fölötte a nap,r>A nap látta őtet valamikor régen,r>Ezer év előtt még, s látta azt a népet,r>Aki akkor műalkotást végzett rajta,r>Nyolcszögletes körfalával.r>r>S állt a torony sok századok viharávalr>Szemben, de az idő megrongálta őtetr>S egy újabb nemzedék lebontotta félig,r>És meghagyta régi műemléknek, s méltánr>A jelenkor népeinek.r>r>S most e csonkatorony példaképpen áll itt,r>Beszél régi népről, s mulandóságról.r>Süt fölötte a nap most is ugy, mint akkor . . .r>És most ez a népség alkot új műveketr>A jövendő századoknak.r>r>S látja a nap mindig, ezt a dolgos népet,r>Aki az elődök nyomán viszi továbbr>Az élet menetét, s az emberi agynakr>És a kéznek művét, bámulja a világr>S a nap, örök időkön át . . .r>r>1925.
Megszivlelésül.r>r>Ne legyetek olyan büszkékr>Ti szép kerti virágok!r>A mezei kis virágotr>Ti még meg se látjátok!? . . .r>r>Dús szirmotok ám csodálom,r>Elismerem a szépet;r>Mit ápolás himzett rátok,r>Nem csupán a természet.r>r>Őseitek ámbár régenr>Kinn a pusztán születtekr>S dolgos kezek melegágybar>Onnan hoztak titeket.r>r>És megóvnak hideg ellen,r>Enyhe sátrak lágy ölénr>S korlát között szórja rátokr>Sugarát a verőfény.r>r>Hiába hát büzskeségtek,r>Ti szép kerti virágok;r>Gondozó lágy kezek nélkülr>Ti parlagon volnátok . . .r>r>De mi álljuk a rút időt,r>Ha tör zúgva ellenünk;r>Szembe nézünk,, s vihar utánr>Ragyog a nap felettünk . . .
Valentini János festményéhez.r>r>Szalmaágyon fekszik a lány félkönyéken,r>Barna szép feje nyugszik a tenyéren.r>De szemei nem nyugszanak; az ágy végénr>Ott révedeznek egy ifju hangszerén.r>r>Féloldalt ül az ágy végén a legényke;r>Ám az nem baj, hogy rongyos a kabátja,r>De a szive és szemei tiszta fényber>Föllángolnak ahogy a leányt látja.r>r>S féloldalról amint nézi mosolyogvar>A leány figyelő arcát, keblét, nyakát;r>Ujjaival a gordonkát fölhangoljar>S adja lágyan epedő szivük dalát.r>r>Hol a müvészet és önzetlen szerelemr>Árasztja el a szép ifju sziveket,r>Itt a kis szobán át süt a nap melegenr>És reájuk egy ujvilág fölnevet . . .
Tavasz van már, tavasz;r>Pacsirtaszót hallok.r>Szólnak a szegedir>Színházban a dalok.r>r>Kiss Ferencet hallomr>Déri Rózsi mellett,r>Dalok, gyönyör árjar>Tölti be a termet.r>r>Látom s hallom őketr>A falu rosszában,r>Feltünik, mint cédrusr>Tapsok viharában.r>r>Művész! - Te vagy szépnek,r>Jónak életfája,r>S alakitásaid,r>Lelked koronája.r>r>Hangod és dallamodr>Szivünkbe cseng lágyan,r>Miként pacsirtaszór>Fenn a napsugárban.r>r>Blaha Lujza korar>És Tamássi óta,r>Ilyen Göndör Sándorr>Nem volt még azóta.r>r>S rólad, oh nagy művész,r>Hogy igy elmélkedem,r>Fogadd szivből jövőr>Dalom, üdvözletem.
A művészet iránt érzettr>legkedvesebb tiszteletem jeléül.r>r>Láttam Blaha Lujzát,r>Budapesten láttam,r>S hallottam énekétr>Sok szinjátékban.r>r>Alakitásair>S csengő, ékes szava;r>Természetes gyöngy voltr>Minden mozdulata.r>r>És most a szegedir>Szinházi deszkákonr>Mintha őt hallanám,r>S Déri Rózsit látom.r>r>Látim s hallom őtet,r>Vidám kedélyével;r>S természetes bájosr>Elevenségével.r>r>Déri Rózsi méltánr>Blaha Lujza párja,r>A szegedi szinházr>Dalos pacsirtája.r>r>Oh gyönyörrel játszór>Művésznő-asszonyom!r>Fogadja emlékülr>Üdvözlő szózatom.
