r>Már nem akarom...r>A bizonytalanságot,amit érzek.r>Az érzelmet,ami fáj.r>A fájdalmat,ami bánt.r>A bánatot,ami magányossá tesz.r>A magányt,ami őrületbe kerget.r>Az őrületet,amit te okozol.r>Téged,akit én szeretek.r>Szeretetet,amitől szenvedek.r>Szenvedést,ami megöl.r>Halált,ami bennem van.r>Magamat,ami elviselhetetlen.r>Ezt már nem akarom...r>r>Akarom...r>A boldogságot,amit érzek.r>Az érzést,amitől mosolygok.r>A mosolyt,amit akarok.r>Akaratot,ami erőt ad.r>Erőt,amit csak tőled kaphatok.r>Téged,aki én vagyok.r>Magamat,hogy szerethessek.r>Szeretetet,hogy vágyjak.r>Vágyat,az alkalomhoz.r>Alkalmat,az életben.r>Az életet,amiben újra élek.r>Ezt akarom...r>
Érzéketlen világ, amelyben mos élünk,r>a mókuskerék forog, aggódunk és félünk.r>Elszakadt a köldökzsinór ember, s ember között,r>távolodni látszik már, mit Isten összekötött.r>r>Gépies az élet, fogytán a szeretet,r>szomjazzuk régen az igaz örömöket.r>Él még a remény, fogjunk hozzá végre,r>kezdjük önmagunkkal, tekintsünk az égre.r>r>Az Istenünk jó, segít, ha szépen kérjük,r>mindent megad, ha imáinkkal segítjük.r>Ültessünk magot, melyből szeretetfa nyílik,r>ápoljuk, gondozzuk, hisz csak ezen múlik.r>r>Ha kibúj t a mag kicsinyke csírája,r>hagyd magasra nőni, legyen koronája.r>Koronája terítse be az egész világot, r>simítsa el az arcokon a megfáradt ráncot.r>r>Szeretetre vágyunk, azon munkálkodunk,r>hogy valóság legyen ez, ne csak az álmunk.
Te milyen vagy? Fehér, vagy barna?r>Mindegy, ha nyitott vagy a szépre s a jóra.r>r>Te milyen vagy? Szép, vagy csúnya?r>Mindegy, ha a lelked ragyogó és tiszta.r>r>Te milyen vagy? Francia, vagy magyar?r>Mindegy, ha a szíved békét akar.r>r>Te milyen vagy? Szegény, vagy gazdag?r>Mindegy, ha belül igaz ember vagy.r>r>Te milyen vagy? Keresztény, vagy buddhista?r>Mindegy, ha Istenedet a szíved imádja.r>r>Te milyen vagy? Kis, vagy nagy ember?r>Mindegy, ha a karod ölelni mer.r>r>Te milyen vagy? Szeretetre éhes?r>Ne várd, add, s leszel rá érdemes.
Madárpillanat rebben r>a vándorló égen.r>A szitáló fénybenr>gyümölccsel vajúdnakr>a terhes ágak.r>r>Diót roppant a tél r>magzatdobbanása,r>Mikor először sírnak r>fel az őszi fellegek...
A kályha kurjant újrar>mint rozsdás, vén csibész.r>A téli almák vackar>elfakult nyárt idéz.r>r>Az óra kettyen egyetr>és glóriát ígérr>az özvegy konty ezüstjénr>megbotló lámpafény.r>r>A szuvas képkeretbenr>a honvéd oly kimért,r>s a tábori lap sárgánr>elfakult hírt idéz.r>r>Egy olvasószem csillanr>Megkérdezné, miért?r>S a tükörszárny behajlik,r>mert önmagába néz...

Értékelés 

