Idő 
Értékelés 
Értékelés Nyüzsgő nép közt bolyongva járok,r>S miként ha látnék boldog álmot:r>Felvillan ott egy arc, - vonásar>Lelki valómnak tiszta mása.r>r>Ne menj tovább! - szólítom esdve -r>Suhan a lét, közel az estje,r>Maradj velem, e percet áldjad:r>A testvérlelket megtaláltad! . . .r>r>Ó ritka perc, szent, halhatatlan,r>Midőn e földi rohanatbanr>Két testvérszív egymásra téved -r>Csak a test más, de egy a lélek.
Nem az a szép, miért ma lángolsz,r>De holnap elfelejted,r>Mit fog valód s elejti gyorsanr>Miként egy könnyű pelyhet.r>r>Nem az a szép mi bút szívedbenr>Nem hágy ha elveszítedr>És vissza azt sosem sóvárgod,r>Mi egykor felhevített.r>r>Ó szép csak az, mi látva többszörr>Még szebbé lesz, - a képer>Szívedbe nő s bár múlnak évekr>Hevűlsz mindegyre érte.r>r>Mert lélek él a szépbe rejtver>És vonz, ha szép a lelked -r>Csak egyszer lásd: sóvárogsz utána,r>Többé el nem felejted.r>
Tűnt távolába messze századoknakr>Ó vidd Költészet vágyó lelkemet! . . .r>. . . Haragos lánggal távol fellobognakr>Mint feltüremlő sűrű fellegek:r>Vitézség, ármány . . . Vad mének doboknak . . .r>Egy gyönge nőszív félve megremeg,r>Mint kis virág, ha büszke ősi tölgyekr>Vihar szelén fölötte összetörnek.r>r>Rejtelmes árnya rég letűnt időnekr>Ó tárd ki nékem, tárd ki titkaid! . . .r>. . . Tódulva ím rajban lelkemre törnekr>Ifjúkorom bűbájos álmaid!r>Mély ködből árnyak imbolyogva jönnek,r>Fény gyúl előttem, káprázat vakít,r>Suhan felém és testet ölt az álom,r>S amit idéztem, most döbbenve látom . . .r>r>. . . Tud-é hevülni alkotó erőre,r>Olvadni dallá látó ihletem?r>Bűvös fonálból homlokodra sző-er>Örök nevet ó hősöm, énekem?r>Vagy amíg bátor ívben száll előrer>Tán megtör éltem fájó végzeten? . . .r>Suhog, suhog, az évek szárnycsapása,r>Gyérül a fény és nő az este árnya . . .r>r>Való világom elmerül homályba,r>Szívemre szender igézőn borul:r>Egy másik lét magát fénylőn kitárja . . .r>Mit láttam eddig éjre alkonyul.r>Bolyong lelkem mesék tűnt távolába',r>Lezárt ajkamra csengő dal tolul,r>S egy hősi élet fényét issza lelkem . . .r>A látomást, Sors, hagyd megéneklem!
Áll a hegytetőn a sima tükrű tó -r>Merengő szemmel, mozdulatlanul r>A kékes fényű Végtelenbe néz,r>Amely színére ráborul.r>r>Acél tükrén a mély, komor vadonr>Árnyéka nyugton, álmodón mereng . . .r>Sötét ladikként úszik át színénr>A barna felhő s messze leng.r>r>Fakó hajnalfény, alkony bíborar>Fürdik vizében, - nap, csillag ragyog;r>Vihar lángol fölötte, menny dörög -r>Nem torlódnak hátán habok.r>r>És néha mégis - bár csend áll körülr>S meg sem rezdül az alvó rengeteg -r>Kezd fodrozódni, megmozdul a tó,r>S nem tudni: miért?- mélye reng.r>r>Tajtékot fú és hánykódva forr,r>Örvénybe' forog torló vizén a hab,r>Titkos vihar a mélyén döngve jár,r>Hulláma zúg, magasba csap . . .r>r>. . . Mint hegytetőn sima tükrű tó:r>Merengő lelkem békén úgy tekintr>A kékes fényű Végtelenbe föl,r>Amely ragyogva messze ring.r>r>De néha mozdul, hánykódik, dübörög,r>Vihar jár benne és örvény kereng, -r>Szűk itt a lét, a Végtelenbe vágy,r>A mélye reng . . .r>
Rohant A Harc - holló kerengettr>Fölötte, vérszomjas madár -r>Hajfürtjei kígyózva lengtek,r>Előtte járt a Borzadály.r>A Harc rohant - a falvak égtek,r>S a vér, a vér patakba folyt,r>Üszkös falak meredtek égnekr>És garmadába gyűlt a holt.r>r>S ahol a harc tébolyra lángol,r>S Harag, Bosszú örjöngve jár:r>Egy férfiú a véres árbólr>Kifut . . . lihegve meg-megáll . . .r>Egy hegyre megy - A harci lármar>E bérctető csendjén elül -r>Miként ha rejtelembe látnar>Komor magába elmerül.r>r>Vértől hamvas tépett szakálla,r>Kemény alakja mint az érc -r>A csillagokig nő fel az árnya,r>A fénylő boltozatra néz:r>"Küldj prófétát e földre Isten!r>Hatalmas, zengő mély szívűt,r>Ki szent békére felhevítsen -r>Prófétát küldjél, vértanút!"r>r>Egész alakja mintha égne -r>A két szeme izzó acél.r>S míg dúl a harc lent: itt a béker>A messze végtelenbe ér.r>Álomhozó gyöngéd fuvallatr>Árad felé. Mélyül a csend.r>Lázas szíve csitulva hallgat.r>Alszik. A föld körötte reng.r>r>Rászáll az Úr. . . Szívét kitépi,r>Ad új szívet az ó helyett,r>S míg önbűnén elég a régi:r>Az újnak fénye fölremeg.r>Az Úr érinti most az ajkat,r>Hogy égi nyelven szólni tud:r>Újult lényébe rejt hatalmat,r>Mitől támadnak vértanúk.r>r>S a testbe most - mely mint a hullar>Fekszik dermedten a tetőn -r>Az Úr szelíden ráborúlvar>Lelket lehell - Az ébredőnr>Szent borzadály. . . remegve néz fel. . .r>S az Isten szól: "Erőm tiéd.r>Prófétám, menj! Gyújtsd fel igémmelr>Az emberek szivét!"r>
