Idő 
Értékelés 
Értékelés Ringatta gályám tenger árja.r>A hullám édes dalba csengett.r>Leszállt az Éj, szárnyát kitárta,r>A vízre űlt és elmerengett.r>r>Fölöttem hold és csillag égett,r>Alant szenderegve járt az Álom,r>Távol fehérlő partszegélyekr>Villogtak át a holdsugáron.r>r>De hirtelen borúl flöttem,r>Vihar támad, hajóm sodorja,r>Hullám dagad, tajtékba szökken -r>Villám cikázik fellobogva.r>r>Kmor felhők az égre futnak,r>Sötétté lesz a hold korongja,r>A csillagok a vízbe hullnakr>S kiégnek benne sustorogva.r>r>Kétes világnál, íme látom,r>Parton gomolyg a népek árja.r>Sikoly rohan sötét dagályon:r>"Ki gyújt itt fényt a vak homáylba!?r>r>Hallom a jajt, szívem kitépem,r>A part felé magasba tartom,r>S míg fényt lövell: én hófehéren,r>Halottra válva elhanyatlom . . .
Imbolyog felém az éjben néma árnyuk.r>Mint büszke árbóc foszlott rongyair>Viharvert hullámok torló vizén:r>Fakó arcuk felbukkan a sötétben,r>Majd halványulva ismét elmerül.r>r>Imbolyog jő a gyászos szent csapat.r>Véres sebajkat ennek melle hord.r>Amannak homloka. Sápadt arcukonr>Mosott szivárgó könnyük mély barázdát,r>Ziláltan lengnek csapzott fürtjeik -r>Így jön felém a bánatos csoport.r>r>Miért jöttök így, széjjelzilált sorokban?r>Hisz egy végzet viharján elsodortr>Nép vagytok - és komor, szent gyászotokr>Egy fájdalomnak terhes lobogója!r>Egyetlen átkos, ősi sorsharagr>Formálta egykor földi létetek,r>Hogy áldozatként kellett halnotok . . .r>r>Halálmezőnek csüggedt bujdosói,r>Kik éj ködében tépelődve jártok,r>Bomlott sorokban baljós néma árnykéntr>Hordozva földi dúlt formátokat:r>Ó jöjjetek közel . . . had lássalak!r>Elég, elég. . . csak így. . . csak ennyire. . .r>Mert jaj, talán még őrületbe ejtr>Közelségtek lenyűgöző varázsa . . .r>r>Te tűnsz fel ott golyóktól átlőtt mellelr>Ó dermedtarcú trágikum-király. . .r>Emitt te bukkansz fel hirtelenr>Költő vezér elázott véres arccal. . .r>Vad-kan hasított izmos melledenr>Az alvadt vér nehéz, kuszált csomókbanr>Sötéten és ijesztőn csüng alá. . .r>S amott keresve enyhítő magánytr>Mily tébolyultan lángol föl szemed,r>Mint fáklya-tűz, melyet titkos viharr>Magába fojt, majd szítva fellövel,r>Hogy izzó fénye szinte elvakít:r>Te jársz bolyongva költő-óriás!r>A hajdanán oly tisztes arcredőkr>Mily torz-írása lettek dúlt szívednek,r>Mit láthatatlan gondok bús rajar>Lassan megőrölt. Lankadt két kezedr>Szorítja még a bottá nyűtt vonót -r>Most itt bolyongsz fájón és keserűn,r>Áhítva szebb jövőnek álmait,r>Mik szívedig nem jutnak el soha. . .r>S mögötte, jaj, ki jársz orosz pikánakr>Szívedbe tört tompúlt-rozsdás hegyévelr>És csontjaidra sűlt torzult tagokkal,r>S nagy fénytelen, mésztől perszelt szemekkel?! . . .r>S irtózatos! Mint tátong szörnyű sebhelyr>Ott végzetterhes, büszke, elborúlt,r>Komor fényű, mély árnyú homlokonr>Hirdetve honfibúnak tébolyát!r>S miként követnék gondok rémei:r>Hogy fellobog kisértetes világgalr>A vak távolba szegzett dúlt tekintet! . . .r>r>Mi búsabb? Látni itt ez arcokat?r>Vagy látni túl az árnyalakokat,r>Kik sűrű rajban, mint gyászuszály,r>Rejtelmesen a holt csapat nyomában,r>Fátyol-takarta arccal szállanak:r>A meg nem vívott harcok diadalma -r>Az érett korban megdőlt tetterő -r>Egy nemzet sorsát oldó bölcsesség -r>Jövőbe látó szent prófétaság . . .r>Vagy legbúsabb, hogy a jövő ködébőlr>Kivillan itt-ott egy-egy véres arcr>- A végzet árnya ül a homlokon -r>Hogy egykoron, ha sors-órája üt,r>Csapzott fürttel, némán, boldogtalanr>Vegyüljön el a holt csoportban itt,r>Mint nemzet-létért újabb áldozat!? . . .r>r>Az éjszakának ködlő sűrűjébenr>Lebeg, lebeg, a téboly angyala.r>Arcomba csap az éj metsző fuvalmánr>Az ős-végzet fagyos lehellete.r>Mély kábulatban hullok le a földre.r>Rajzik körül a gyászos szent csapat,r>S hiába várom -: hosszú bús sorar>Nem ér véget, nem ér, nem ér soha . . .r>
Hányszor lebegsz elém te csöndes árnyék,r>Szép álomkép, én kedvesem?r>Most is közelegsz, igéz a régi vágy még,r>S beszélek hozzád csendesen:r>r>- Arany kelyhünket vedd kicsiny kezedbe,r>Ily ritka művű nincs sehol.r>Tudod: mi ez? - Szemét reám emelver>"Tudom. Szerelmünk kelyhe . . ." - szól.r>r>- Igyék belőle tiszta, édes ajkad!r>Ne vívd tovább e vágy-tusát!r>Remegsz? Miért Mit érzel? Zord fuvalmat?r>Nézd, ellobog az ifjúság . . .r>r>Halk hanga sír és könnye gyűl szemének,r>Fehér arcára árny borúl -r>"A vágy borának mélyén űl a Vétek . . ."r>Szól s a kehelybe könnybe hull.r>r>"Ó vétek inni a bűnös vágy borából!r>Nekünk örökre válni kell . . ."r>Lemondóan tekint rám. Arca gyászol -r>Kihull kezéből a kehely . . .r>r>Előttem áll megtörten, haloványan,r>Lecsüggedt fővel, hallgatag . . .r>Szemem könnyén szétfoszlik röpke álmom,r>Homályba vész az árnyalak . . .
Egy hattyú szállt a tó fölött -r>Nyakán hold fénye rezgett,r>Két szárnya habtól gyöngyözött,r>S halkan dalolni kezdett.r>r>Alatta megzajdúlt a tó -r>A csillogó habokbanr>Arcod fehéren, mint a hó,r>Merült fel szép halottam.r>r>Fénykör támadt a zöld habonr>Hol, édes, felmerültél,r>Szárnyak lebegtek válladon,r>Kitártad - felrepültél.r>r>Mögöttem felzúgott a kert -r>A tó halkan morajlott -r>A hattyú búsan énekelt,r>Fejed fejére hajlott.r>r>Felém tártad ki két karod,r>Kezdett peregni könnyed -r>Aztán - a vízbe hulltatok,r>S körűl nagy, néma csönd lett . . .
Ó holdas éj, ezüstös holdas éj,r>Könnyes szemekkel gondolok reádr>Bolyongva át a messze réteken! . . .r>r>Emlékezem . . . Felhőtlen volt az ég,r>Feljött a hold és kékes fátyolátr>Terité át a puha pázsiton.r>Leoldozád Te könnyű kis sarud,r>S jövél felém a harmatos füvön,r>Miként csillag, amely a földre szállt:r>Első szerelmem, édes gyermekem!r>r>Rezdűlni hallám tiszta hagodatr>Mint égi honból bűvös, halk zenét:r>"Az éji óra itt. Hozzád jövékr>Hű lelki mátkám, szívemnek szíve . . ."r>r>Feleltem - hangom félve reszketett -:r>"Nyugtass: hogy itt vagy, nem csak álmodás!r>Avagy lehet, hogy ilyen tiszta lényr>A föld lakója s annak is marad!? . . .r>Nem csillag vagy, mely fénylik s ellobog,r>Lehellet csak, mely gyorsan eltűnik!? . . .r>Te szent jelenség, szép miként egy álom,r>S szebb mint egy álom, mert való, hogy itt vagy,r>Ki mint egy bolygót vonzod lényemet:r>Felelj: ugy-é nem hagysz Te el soha? . . .r>r>Reám tekintél: " Tőled végzetemr>El nem szakíthat . . ."r>Könnyes szemekkel álltál a mezőn,r>Szelíden, mint a röpke elmúlás.r>Sejté szívem már, hogy csak az lehetr>Ilyen gyöngéd, ily megadó, szeld,r>Kinek fején az elmúlás lebeg . . .r>r>Soká álltunk egymást karolva át.r>Szóltál: " Dereng a hajnal. Ég veled.r>De bárhová szólít a végzetem,r>Éljek tovább a földön boldogúl,r>Vagy szálljak égbe: a szívem a tiéd! . . .r>r>Fehér madárseregként szállt felédr>Száz gondolat a lelkem mélyiből,r>S hosszan csókolta tiszta homlokod,r>Hosszan csókolta édes szívedet,r>S zokogtam, sejtve, nem látlak soha . . .r>r>Hever sötéten most, miként halott,r>A rét. Másutt van, messze jár a hold.r>Ködös, kéklő, ezüstös fátyolar>Nem leng többé a rétnek bársonyán,r>Csupán az éji felhők árnyair>Suhannak át rajt s könnyet ejtenek.r>r>Hiába várlak. Hogy sikong a szél!r>Hiába hívlak: jöjj! - Te nem felelsz.r>Hogy vártalak, hogy egykor itt valál,r>Csak álmodás volt? Nem jösz már soha?r>A szép valón az elmúlás lebeg?r>Egyszer lehet csak boldog a szívünk?r>A földön élsz-e még? Az égbe már?r>Hová tüntél ó édes gyermekem!? . . .r>r>Állok miként kővé vált fájdalom,r>S várok reád, mint sírban a halottr>Az üdvösségre, megváltásra vár . . .r>r>Borús árnyként, mely íme visszatértr>A túlvilágról s most búsan bolyongr>Keresve régen elhagyott helyét:r>Elém tűnik egy könnyező alak.r>Az áldott órák szent emléke járr>Zokogva itt a barna ég alatt . . .
