Idő 
Értékelés 
Értékelés Alkonyi fényben fürdik az erdő,r>Harmat ezüstje pírba rezeg.r>Elhal az élet . . . Messze a lengőr>Lombokon édes énekesek.r>r>Ott, hol az alkony bíboros árnyar>Erdei szélen pázsitot ér:r>Álmom alakja kél a homályba,r>Karja kitárul, ajka beszél.r>r>Vágy a szemében . . . integet . . .arcánr>Pír szalad át . . . a hangja remeg . . .r>"Én vagyok álmod, jöjj ide hozzám,r>Nyújtsd ide ajkad, add a kezed . . ."r>r>Két karom én is esdve kitárom,r>Futna a lábam nyílegyenest -r>De szakadék áll, szegve futásom,r>Téged elérnem, jaj, nem ereszt.r>r>"Hát csak a szíved nyújtsd ide által,r>Illan az élet, éje közel,r>Lengve nyomomban éjszaka járdalr>És beterít majd, árnya föd el . . .r>r>S gyászlobóként jönnek az árnyakr>És betakarják hóalakod . . .r>Tűnik a sugár, est köde árad,r>Zúgnak a szélben éji dalok.r>r>Könnyeid égnek át a homályon,r>Két karom esdve, vágyva kitárom -r>Közbül a mélység, - nem mehetek.r>r>S míg keseregve búg a beszédünk,r>Sírva szívünknek sóhaja kél:r>Holt-haloványan árnyba enyészünk,r>Gyásztakaróként föd be az éj.
Egy öreg kert. Az este árnyar>A lombos utak közé be-be tér,r>És mintha régi álmok lelke szállnar>Oda, hová a lámpa fénye ér.r>r>A méla utak között néhar>Egy-egy kósza emlék elhalad,r>S hogy kondul a reggeli harang,r>Tünnek az árnyak, s egy kert marad,r>r>Hová az este árnya be-be tér,r>Oda, hová a lámpa fénye ér . . .
Az éjjel leple szürkén, gyorsan szállottr>Madár nem dalolt sem lent, sem fönt,r>S a mindenségnek éter-orgiájánr>Csak szállt csak szállt csak szállt tova a csönd.r>r>Egy perc. Az ajkam egy mosolyra húzom,r>Felszáll a köd és elszáll a csend,r>S a mindenségnek éter-orgiájánr>Százezer angyal te Deumot zeng.r>r>De aztán az éj leple búsan leszáll,r>Madár nem dalol sem lent, se fönt,r>S a mindenségnek éter-orgiájánr>Csak száll, csak száll, csak száll az őszi csönd.
Vidám esték már nem kopognak,r>Jönnek a régi hajnalok,r>Tél van, hideg van, napfény sem ragyog.r>r>Halkan mintha orgona búgnar>Jönnek a régi hajnalok:r>Valahol dalolnak az angyalok.r>r>Lelkem csupa este és hajnal,r>Néha puha toll, néha márvány,r>Néha százezer színű szivárvány.r>r>Néha vén harang: Kondul egyetr>Mert múlnak a régi hajnalok:r>S tél van, hideg van, napfény sem ragyog.
Te alszol. Nem bánt durva pribék,r>Fejed, kebled körül hópihék,r>S lepkék, tarka virágok álmar>Mintha mind-mind melletted szállna.r>r>Te alszol. Túl vagy minden harcon,r>Tán koldus vagy az utcasarkon,r>Tán király vagy, s köszönt az úr is:r>Mindegy hiszen csak álmodsz úgyis.r>r>Tán alszol. Én őrízem álmodr>Míg te másutt jársz, én rád várok,r>Hogy ébredh! De jaj, fogsz ébredni még?r>. . . Fejed, kebled körül hópihék . . .
