Miért mentél el,r>még nem neveltél fel?r>Pedig szükségem lenne Rád,r>drága jó Anyukám,r>hiszen magamra hagyott Apukámr>amikor Te lehunytad két szemed,r>így Nővérednek jár a köszönet,r>hogy felnevelt engem,r>s megtett értem mindent,r>amit csak lehetett,r>ilyen az, Akiből ömlik a szeretet!r>r>
r>Úgy hiányzol mint tengernek a napfényr>vagy mint a dombok közt csörtető patak,r>melynek tükrében lágyan elmerengver>habjai között fürdik meg a nap.r>r>Úgy hiányzol mint fák alatt az árnyékr>melynek tövében néma csend honolr>és mégis:mégis hiába kereslekr>égen és földön,nem látlak sehol.r>r>Úgy hiányzol mint tengernek a napfény ,r>vagy az ereimben lüktető erőr>mely halk sóhajtással távozik a széllelr>s nem tudok mást,csak sírva ébredni föl.r>r>Most is kereslek,egyre csak kutatlakr>bár egyre messzebb visz a száguldó idő,r>hiába tagadod:titkon te is érzed,r>nélkülem többé te sem vagy erős.r>r>
Ó ,mily gyorsan telik az idő, az élet, r>Alig kezdtük, s immár elhagytunk négy évetr>És most megrendülve, meghatva itt állunkr>Jó tanitó néni tőled el kell válnunk.r>r>Mily sokat fáradtál, s vesződtél mivelünkr>El nem feledhetjük, soha amíg élünk,r>Hálával gondolunk az elmúlt négy évrer>Miként gondolunk az elmúlt négy évrer>Miként tanítottál az első betűre.r>r>Mi tudjuk ,hogy te is szerettel bennunket r>Valami ugy hozzad kototte szivunket,r>S, most szakad e kotel,s kis szivek vereznekr>S,o, mikor a sziv faj, a szemek konnyeznek.r>r>Bucsúzunk, s átadjuk hálánk szép virágát,r>S megköszöjük négy év minden fáradságát,r>Ha rosszak voltunk, bocsánatot kérünkr>És most legyen béke teveled és velünk.
Még csak egy év és elmészr>Magad mögött hagysz mindentr>a múltat, engem.r>Elfelejtesz,r>elfelejted azt, hogy szerettelek.r>r>Moslolyogni fogsz, r>hisz boldog vagy,r>egy új világ tárul fel előttedr>ami talán szebbr>talán jobb.r>r>A tudat, hogy elmészr>lebénitr>Szinte látom, ahogy elsétálszr>és én csak állok könnyes szemekkel.r>r>Most fáj mindenr>az emlékek, a múlt,r>a jelen, a jövő.r>Leginkább az fáj,r>hogy nem látlak többé.r>r>Csak egy mosoly, egy szó r>elég lenne,r>akkor el engednélek örökrer>Fáj a szivem, szinte vérzikr>Hiába,nem gondolsz rám.r>r>Ahogy ülök és e sorokat iromr>Szememben millió könnycsepp találkozikr>Majd sorban a mélybe zuhannakr>Lehetetlen,hogy elengedjelek,r>Nem megy szeretlek.
Anya a szivem úgy fáj.r>r>Fáj, mert elhagytál.r>r>Mindenki látja, szenvedek.r>r>Nem szeretlek, elengedlek.r>r> r>r>Én csak közbe jöttem.r>r>Mint egy selejt termék.r>r>Gyerekkorom számomra egy rossz emlék.r>r>Az életem fonalát egymagam kötöttem.r>r> r>r>Az, hogy újra eggyütt leszünk álom.r>r>Évek óta csak a hivásod várom.r>r>Nincs értelme már, kár minden szóértr>r>Köszönet mindenért, köszönet a jóért.r>

Értékelés 

