Idő 
Értékelés 
Értékelés Mióta készülök, hogy elmondjam nekedr>szerelmem rejtett csillagrendszerét;r>egy képben csak talán, s csupán a lényeget.r>De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,r>és néha meg olyan, oly biztos és örök,r>mint kőben a megkövesült csigaház.r>A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölöttr>s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.r>S még mindig nem tudom elmondani neked,r>mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom, r>óvó tekinteted érzem kezem felett.r>Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.r>És holnap az egészet ujra kezdem,r>mert annyit érek én, amennyit ér a szór>versemben s mert ez addig izgat engem, r>míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.r>Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -r>mit mondjak még? a tárgyak összenéznekr>s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarabr>az asztalon és csöppje hull a méznekr>s mint színarany golyó ragyog a teritőn,r>s magától csendül egy üres vizespohár.r>Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,r>hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.r>Az álom hullongó sötétje meg-megérint,r>elszáll, majd visszatér a homlokodra,r>álmos szemed búcsúzva még felémint,r>hajad kibomlik, szétterül lobogva,r>s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.r>Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,r>de benned alszom én is, nem vagy más világ,r>S idáig hallom én, hogy változik a sokr>rejtelmes, vékony, bölcs vonalr> hűs tenyeredben
Látjátok, feleim, szem? tekkel mik vagyunkr>Por és hamu vagyunk r>Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. r>Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ... r>Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat r>A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat r>Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak r>Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt r>A ? pillangó ?, a ? gyöngy ?, a ? szív ?- már nem az, ami volt r>Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt r>És megértették, ahogy a dajkaéneket r>A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg r>Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké r>A gyereknek T o l d i - t olvasod és azt feleli, o k é r>A pap már spanyolul morogja koporsónk felett: r>? A halál gyötrelmei körülvettek engemet ?r>Az ohioi bányában megbicsaklik kezed r>A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet r>A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát r>Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát r>Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon r>A tested is emlékezik, mint távoli rokon r>Még felkiáltsz: ? Az nem lehet, hogy oly szent akarat ...?r>De már tudod: igen, lehet ... És fejted a vasat r>Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már. r>Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár r>A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét r>Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét - r>Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby r>Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady? r>Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene? r>Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme? r>? Az nem lehet, hogy annyi szív ...? Maradj nyugodt. Lehet. r>Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket. r>Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál r>Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál r>Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved r>A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek r>Még azt hiszed, élsz? ... Nem, rossz álom ez is. r>Még hallod a hörgő panaszt: ? Testvért testvér elad ...?r>Egy hang aléltan közbeszól: ? Ne szóljon ajakad ...?r>S egy másik nyög: ? Nehogy ki távol sír e nemzeten ...?r>Még egy hörög: ? Megutálni is kénytelen legyen.?r>Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t? r>Vagy: ? Rosszabb voltam mint e z e k ? ...? Magyar voltál, ezért.r>És észt voltál, litván, román ... Most hallgass és fizess. r>Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz. r>Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet r>A radioaktív hamu mindent betemet r>r>Tűrd, hogy ember nem vagy ott, csak osztályidegen!r>Tűrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képleten r>Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég r>Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség r>Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet r>Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet r>Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat r>Ne mukkanj, amikor a b o s s megszámolja fogad r>Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény r>Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt - r>Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted r>A Mikó-utca gesztenye fáit, mind a hetet, r>És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet r>És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet r>És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk r>Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk r>Íme, por és hamu vagyunk
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE r>Az üszkös, fagyos Budapestre. r>Oda, ahol az orosz tankok r>Között hallgatnak a harangok. r>Ahol nem csillog a karácsony. r>Nincsen aranydió a fákon, r>Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. r>Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. r>Szólj hangosan az éjszakából: r>Angyal, vigyél hírt a csodáról. r>r>Csattogtasd szaporán a szárnyad, r>Repülj, suhogj, mert nagyon várnak. r>Ne beszélj nekik a világról, r>Ahol most gyertyafény világol, r>Meleg házakban terül asztal, r>A pap ékes szóval vigasztal, r>Selyempapír zizeg, ajándék, r>Bölcs szó fontolgat, okos szándék. r>Csillagszóró villog a fákról: r>Angyal, te beszélj a csodáról. r>r>Mondd el, mert ez világ csodája: r>Egy szegény nép karácsonyfája r>A Csendes Éjben égni kezdett – r>És sokan vetnek most keresztet. r>Földrészek népe nézi, nézi, r>Egyik érti, másik nem érti. r>Fejük csóválják, sok ez, soknak. r>Imádkoznak vagy iszonyodnak, r>Mert más lóg a fán, nem cukorkák: r>Népek Krisztusa, Magyarország. r>r>És elmegy sok ember előtte: r>A Katona, ki szíven döfte, r>A Farizeus, ki eladta, r>Aki háromszor megtagadta. r>Vele mártott kezet a tálba, r>Harminc ezüstpénzért kínálta r>S amíg gyalázta, verte, szidta: r>Testét ette és vérét itta – r>Most áll és bámul a sok ember, r>De szólni Hozzá senki nem mer. r>r>Mert Ő sem szól már, nem is vádol, r>Néz, mint Krisztus a keresztfáról. r>Különös ez a karácsonyfa, r>Ördög hozta, vagy Angyal hozta – r>Kik köntösére kockát vetnek, r>Nem tudják, mit is cselekesznek, r>Csak orrontják, nyínak, gyanítják r>Ennek az éjszakának a titkát, r>Mert ez nagyon furcsa karácsony: r>A magyar nép lóg most a fákon. r>r>És a világ beszél csodáról, r>Papok papolnak bátorságról. r>Az államférfi parentálja, r>Megáldja a szentséges pápa. r>És minden rendű népek, rendek r>Kérdik, hogy ez mivégre kellett. r>Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? r>Mért nem várta csendben a végét? r>Miért, hogy meghasadt az égbolt, r>Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.” r>r>Nem érti ezt az a sok ember, r>Mi áradt itt meg, mint a tenger? r>Miért remegtek világrendek? r>Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. r>De most sokan kérdik: mi történt? r>Ki tett itt csontból, húsból törvényt? r>És kérdik, egyre többen kérdik, r>Hebegve, mert végképp nem értik – r>Ők, akik örökségbe kapták –: r>Ilyen nagy dolog a Szabadság? r>r>Angyal, vidd meg a hírt az égből, r>Mindig új élet lesz a vérből. r>Találkoztak ők már néhányszor r>– A költő, a szamár, s a pásztor – r>Az alomban, a jászol mellett, r>Ha az Élet elevent ellett, r>A Csodát most is ők vigyázzák, r>Leheletükkel állnak strázsát, r>Mert Csillag ég, hasad a hajnal, r>Mondd meg nekik, – r> mennyből az angyal r>
Ki hegyre megy, annakr>Kardok közt kell járnir>S odafent a csúcsonr>Keresztnek kell állni.r>r>Az jut csak oda fel,r>Kit Isten keresztel.r>De nem babérággal,r>Tövissel, kereszttel.r>r>Százezer kard éler>Fog szivébe vágni.r>Mégse engedj, Uramr>Félúton megállni!
Nem hiszek az Elrendelésben,r>mert van szívemben akarat,r>s tán ha kezem másként legyintem,r>a világ másfelé halad.r>Mégis érzem, valaki néz rám,r>visz, őriz ezer baj között,r>de nem hagy nyugton, bajt idéz rám,r>mihelyt gőgömben renyhülök.r>r>Ez a valaki tán az Istenr>akitől bujni hasztalan.r>Nem hiszek az Elrendelésben,r>de van egy erős, ős uram.r>Már gyermekül vermébe ejtettr>s mint bölcs vadász gyenge vadat,r>elbocsátott, de nem felejtett:r>szabadon sem vagyok szabad.r>r>Ily vadra, régi hercegeknekr>szokásuk volt, mondják, jelet,r>aranyos nyakörvet verettek,r>hogy mindég ráismerjenek.r>Így hordom én is titkos örvétr>annak aki e rengetegr>ölében elfogott, de önkéntr>újból elveszni engedett.r>r>Azóta bolygok a viharbanr>vadmódra - de az ő jele,r>erejének bélyege rajtamr>hogy ne nyughassam nélküler>s mint szélcibált bogáncs amelyenr>a szivárvány lába pihen,r>illattal tellik: úgy betelljenr>sóvárgással bogáncs-szívem.r>r>Nem hiszek az Elrendelésben,r>mert szabad vagyok: oly szabad,r>mint a bolond bogáncs a szélbenr>vagy vad bozót között a vad.r>Vezessen Hozzád a szabadság!r>így kérem olykor aki vár,r>mert nem annak kell az imádság,r>ki Istent megtalálta már.
