Idő 
Értékelés 
Értékelés Odabenn a mély vadonban,r>A csalános iharosban,r>Félreeső völgy ölében,r>Sűrü árnyak enyhelyében;r>r>Oh milyen jó volna ottan,r>Abban a kis házikóban,r>Élni, éldegélni szépen,r>Békességben, csöndességben!...r>r>Nem törődni a világgal,r>A világ ezer bajával.r>Meggondolni háboritlan,r>Ami immár közelebb van...r>r>Illatos hegy oldalában,r>A tavaszi napsugárban,r>Nézni illanó felhőkbe,r>Mult időkbe, jövendőkbe...r>r>És azután, utóvégre,r>Észrevétlenül, megérve,r>Lehullani önmagától,r>A kiszáradt életfáról...r>r>S ismeretlen sirgödörbe'r>Elalunni mindörökre...r>S ott egyebet mit se tenni,r>Csak pihenni, csak pihenni...
(Gina emlékkönyvébe)r>r>Mint a Montblanc csucsán a jég,r>Minek nem árt se nap, se szél,r>Csöndes szívem, többé nem ég;r>Nem bántja újabb szenvedély.r>r>Körültem csillagmiriádr>Versenyt kacérkodik, ragyog,r>Fejemre szórja sugarát;r>Azért még föl nem olvadok.r>r>De néha csöndes éjszakánr>Elálmodozva, egyedül -r>Mult ifjuság tündér tavánr>Hattyúi képed fölmerül.r>r>És ekkor még szivem kigyúl,r>Mint hosszu téli éjjelenr>Montblanc örök hava, ha túlr>A fölkelő nap megjelen...
Üzenem az otthoni hegyeknek:r>a csillagok járása változó.r>És törvényei vannak a szeleknek,r>esőnek, hónak, fellegeknekr>és nincsen ború, örökkévaló.r>A víz szalad, a kő marad,r>a kő marad.r>r>Üzenem a földnek: csak teremjen,r>ha sáska rágja is le a vetést.r>Ha vakond túrja is a gyökeret.r>A világ fölött őrködik a Rendr>s nem vész magja a nemes gabonának,r>de híre sem lesz egykor a csalánnak;r>az idő lemarja a gyomokat.r>A víz szalad, a kő marad,r>a kő marad. r>r>Üzenem az erdőnek: ne féljen,r>ha csattog is a baltások hada.r>Mert erősebb a baltánál a far>s a vérző csonkból virradó tavaszrar>új erdő sarjad győzedelmesen.r>S még mindig lesznek fák, mikor a rozsdar>a gyilkos vasat rég felfalta márr>s a sújtó kéz is szent jóvátétellelr>hasznos anyaggá vált a föld alatt...r>A víz szalad, a kő marad,r>a kő marad. r>r>Üzenem a háznak, mely fölnevelt:r>ha egyenlővé teszik is a földdel,r>nemzedékek őrváltásainr>jönnek majd újra boldog építőkr>és kiássák a fundamentumotr>s az erkölcs ősi, hófehér kövérer>emelnek falat, tetőt, templomot.r>r>Jön ezer új Kőmíves Kelemen,r>ki nem hamuval és nem embervérrelr>köti meg a békesség falát,r>de szenteltvízzel és búzakenyérrelr>és épít régi kőből új hazát.r>Üzenem a háznak, mely fölnevelt:r>a fundamentom Istentől valór>és Istentől való az akarat,r>mely újra építi a falakat.r>A víz szalad, a kő marad,r>a kő marad. r>r>És üzenem a volt barátaimnak,r>kik megtagadják ma a nevemet:r>ha fordul egyet újra a kerék,r>én akkor is a barátjok leszekr>és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.r>Kezet nyújtunk egymásnak és megyünkr>és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:r>a víz szalad, de a kő marad,r>a kő marad. r>r>És üzenem mindenkinek,r>testvérnek, rokonnak, idegennek,r>gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,r>annak, akit a fájás űz és annak,r>kinek kezéhez vércseppek tapadnak:r>vigyázzatok és imádkozzatok!r>Valahol fönt a magos ég alattr>mozdulnak már lassan a csillagokr>a s víz szalad és csak a kő marad,r>a kő marad. r>r>Maradnak az igazak és a jók.r>A tiszták és békességesek.r>Erdők, hegyek, tanok és emberek.r>Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!r>r>Likasszák már az égben fönt a rostátr>s a csillagok tengelyét olajozzákr>szorgalmas angyalok.r>És lészen csillagfordulás megintr>és miként hirdeti a Biblia:r>megméretik az embernek fiar>s ki mint vetett, azonképpen arat.r>Mert elfut a víz és csak a kő marad,r>de a kő marad.
Még egyszer sem mondtam:r>hiányzik csókjaidr>tengerer>mikben eltűnt mindigr>a szürke napoknakr>hazugságtól zsúfoltr>rendszere.r>r>Sötétlő éjjelekr>mik vesznek most kárbar>nélküled.r>Várok rád hiábar>és csöppet sem nyugszikr>a kitörni vágyór>kéjületr>r>mi bennem izzva forr.r>Már nem érdekel har>hibázol.r>Létem árva egénr>illatod idézemr>egy meleg nyári nap.r>Hiányzol.r>
Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,r>s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,r>de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,r>s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,r>s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,r>hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.r>Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonokr>fölött régóta már csak a perzselt szél forog,r>hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,r>és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.r>Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordomr>mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;r>ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandánr>a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,r>s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,r>a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,r>és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt,r>s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, -r>de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!r>Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!
