Idő 
Értékelés 
Értékelés Végsője is szalad lihegve r>Kiméráim régi sorának r>S szökött katonákért most kapok r>Bebocsáttatást a szivekbe. r>r>Hát nem oly vad a sok vad álom? r>Föloldozást kap szenvedőjük? r>Jó szivek, hát, im, itt »a költő r>S mult álmai - én már utálom. r>r>Valahová későn felértek, r>Multam egy véres hegy csucsára, r>Már csak multat és verset kaptok: r>Egy idegen kacag felétek. r>r>Örök lesz nem-találkozásunk, r>Mert késtétek nyomom örökkön r>S mert jajaimnak és magamnak r>Halállal is más lesz a másunk. r>r>Halál után is ki-kikelve r>Lobogó új és új alakban r>Előletek úgy rohanok majd, r>Miként eddig: későn szivelve. r>r>Jó szivek, ti cammogó nullák, r>Kikkel be vágytam találkozni, r>Óh, jaj; miként lettünk egymásnak r>Örökké elvált csillag-hullák.r>
I. r>r>Valamikor labdatéren r>Hét fiuk ha összekaptunk sorshuzáson, r>Ki az az egy nem osztozó r>Labdaverő boldogságon, r>Ki az az egy, ki ne játsszon, r>Engem dobott ki a sors, r>Mindig engem, mindig engem. r>r>Kövér könnyel, sóvár vággyal r>Víg hat körül leskelődtem, ténferegtem. r>Most is, most is víg hat körül, r>Kik nem hatan: százan, ezren r>Labdát vernek víg-feledten, r>Csak úgy kussoltat a sors, r>Mindig engem, mindig engem. r>r>II. r>r>Ni, most a labdatéren r>Milyen gyorsak a fiúk r>És még szebben kacagnak, r>Miként a régi hatok. r>Milyen, milyen szent volna r>Utódomat meglelni, r>A kitudott, kis senkit, r>Fölösleges nem-játszót r>És szólni hozzá vigan: r>»Fiacskám, meglátod majd, r>Lesz egy nagy labdajáték r>S ott te leszel a vezér, r>Repülsz, miként a labda r>S rikoltsz, mint egy víg rigó r>S ha majd nagyon elfáradsz, r>Keresed a hatokat, r>Keresed s nem találod: r>Így van ez jól, fiacskám. r>Régi hét fiuk közül, r>Íme, engem tartott meg r>A fő-fő Labdaverő r>S a többit szépen, ifjan r>Kiverte a játékból.« r>Igy szólnék utódomhoz. r>De bár bejártam százszor r>A régi labdateret, r>Nem lelem, nem találom. r>Talán más most a világ, r>Nincs játékból kitudott r>Csenevész, sárga fiú. r>Pedig, nagy Labdaverő, r>Én titkos, nagy Jehovám, r>Úgy szeretném az ilyet r>Mindet összegyüjteni r>S egy vígságos játékban r>Egy utolsót játszani.r>
Ha egy szép élet vágyát őrzöd, r>a múlttal nem szabad törődnöd r>s mindig úgy tégy, ha veszteség ér, r>minthogyha újjászülten élnél, r>Mit akar? – kérdd meg minden naptól. r>és minden nap felel majd akkor: r>Tetteidnek tudjál örülni, r>más tetteit tudd megbecsülni, r>főként ne gyűlölj egy embert se, r>s a többit hagyd az Úristenre.r>
Akihez szólott a legelső nóta: r>Zsóka menyasszony, férjhez megy a Zsóka... r>Még kurta szoknyás lány volt egy pár éve r>És nemsokára a más felesége... r>Így van megírva pár rövidke sorba, r>Mintha ez olyan természetes volna. r>Az a reporter mit tudta, hogy ebbe' r>Egy kész regény van végleg eltemetve, r>Bevégzett regény, be nem végzett álom: r>Zsóka volt az én első ideálom... r>r>Megejt varázzsal édes, ifju emlék, r>Mintha most ismét az a régi lennék, r>Mintha még mindig könnyű vón' a nóta r>Mintha még mindig hű lenne a Zsóka, r>Mintha még mindig tudnék szőni álmot... r>...Pedig meghaltak mind az ideálok... r>Ahogy elhangzott az az első nóta; r>Édes kis Zsókám, haldoklom azóta, r>Reményem, álmom mind, mind semmivé lett, r>Meghalt. Magával. Maga volt az Élet... r>r>Maga férjhez megy, édes kicsi Zsóka, r>Mást fog ölelni, másé lesz a csókja... r>Óh, legyen boldog majd avval a mással, r>Ölelje Magát olyan forró vággyal, r>Ahogy én egykor átölelni vágytam, r>Szerelem-éhes, boldog, ifju vágyban... r>Haljon el most már minden emlék, nóta, r>Feledjünk mindent: menyasszony a Zsóka...r>
A tiszta nyájasság hol örűl r>Jobban, mint a Parnasszus körűl, r>Hol az ártatlan múlatságnak r>Közepette a búk nem rágnak? r>Zőld ligetek! tibennetek öröm lenni, r>A laurusok és mirtusok árnyékában pihenni. r>r>Itt a múzsák magok vezetnek, r>Nektárjaikból részeltetnek: r>Apolló maga énekelget; r>Az ekhó rá visszafelelget. r>Ott hallik a víg muzsika, ott zengedez, r>Hol a szagos bokrok között Aganippe csergedez. r>r>A hegyek itt mindég zőldellők, r>Újítják kellemetes szellők; r>A leszebb tavasz mindég lakja, r>Mezeit virágokkal rakja. r>Itt egymással víg hangzással táncolgatnak r>Az örömök s öszvekapcsolt karral vígan múlatnak. r>r>Lármás városok! távozzatok. r>Hol laknak a gondok s bánatok; r>Nagy udvarok! csak maradjatok: r>Én e kies helyen múlatok. r>Boldog Máró! élted már, óh! csak te éled, r>A múzsáknak, poétáknak ölében szíved éled.r>
