Idő 
Értékelés 
Értékelés Szűnt a vihar. Magas égi azúron r>nap kivirul puha ködszalagon, r>míg a vihar vize messzire-zúgón r>hömpölyög, omlik a vad patakon. r>Zafina te, jöjj ide: tiszta leánynak r>pálma tövén nyit a rózsavirág! r>Szikla-magányban a hűs patak árad, r>bőgve, zajongva a zord sűrűn át. r>r>Zafina, szemed beragyogja a tájat r>puszta vidék is öröm teveled, r>ajkadon új szerelem dala támad, r>szerte-szitál e csodás üzenet. r>Mint kora hajnali szél ha elárad r>és belerezdül ezernyi virág; r>hegy vize, halkan mosd köves ágyad, r>bukva, omolva a szirteken át! r>r>Zafina, dalod teletölti a szívem, r>veled a bérci magány se nehéz, r>szép szerelem szűze, jöjj ide, hívem, r>ajkadon édes a rózsa, a méz. r>Zafina, pirulsz? Ártatlan alázat! r>Súgva keresd szeretőd ajakát! r>És te szerény légy, kis patak: ágad r>lágyan ömöljön a völgyeken át. r>r>Érzem: a kebled örömteli mélyén r>hogy ver a szív! Csupa könny a szemed: r>duzzog a szűz, őrködve erényén. r>Zafina, tekintsd ma e bérci vizet: r>habra hab omlik, a hab tovavágtat, r>úszik a tört kicsi rozmaring-ág; r>gyors az idő, mint vad patak árad, r>rontva kanyargó medreken át. r>r>Múlik a szépség és fiatalság, r>míg mosolyogsz, szerelem szűze te! r>Ifjú szívünk csupa láz ma, bolondság, r>révület és láng-fény szövete! r>Zafina, irígység gerlice-párnak: r>búgva sóhajtoz, amint idelát! r>Szép szerelem mint dús patak árad, r>futva, keringve a réteken át.
