Idő 
Értékelés 
Értékelés És vége a komédiának, r>A fütty s a taps elhallgatott, r>A nagy függöny szépen legördült, r>S én ott hagyám a színpadot. r>r>S most itt vagyok... oly messze, messze, r>Száz mérföld tőlem a világ, r>Ki egykor azt becsavarogtam, r>Mint a garaboncás diák. r>r>Itt űlök feleségem mellett r>Ebb' a csendes kis faluba'. r>Egykor szük volt a föld, s imé most r>Elég tág e kicsiny szoba. r>r>Itt nézem a hajnalt s az alkonyt r>És feleségem mosolyát, r>S szemem nem kíván többet látni, r>Bármily kevés az, amit lát. r>r>Ki tette volna föl felőlem, r>Hogy ilyen furcsán járok még?... r>De mikor olyan furcsa, furcsa r>Portéka az a feleség! r>
Be szomorú az élet énnekem, r>Mióta eltemették kedvesem! r>Csak úgy lézengek, mint az ősz virága, r>Mely minden szellő érkezésivel r>Egy-egy megszáradt szirmot hullat el, r>S mely csüggedt fővel kimulását várja. r>r>A fájdalom gyakorta megrohan, r>Mint éhező vad, mérgesszilajan, r>S éles körmét szivembe vágja mélyen. r>Kiáltok a sors ellen átkokat, r>Amely az embernek mennyet mutat, r>Hanem megtiltja, hogy belé ne lépjen. r>r>Legtöbbször csendes, néma bánatom; r>Élek? nem élek? szinte nem tudom. r>Jön és megszólít egy-két jóbarátom; r>Beszédeikre ritkán felelek. r>Örültem egykor, hogyha jöttenek, r>Most, hogyha mennek, szívesebben látom. r>r>Gyakran bolyongok föl s le céltalan, r>Bolyongok, míg - azt sem tudom, hogyan? - r>A drága kislyány sírhalmához érek, r>Édes remény tart ottan engemet; r>Remélem, hogy majd szívem megreped... r>Mért csalnak mindig, mindig a remények! r>
Uram! Szinházad rég felépitéd, r>Immár látott az sok, sok ezred évet, r>De darabod nem újult semmiképp, r>A neve egy, a célja egy: az élet. r>Rossz a darab, bocsáss meg, óh, uram! r>A díszlet régi, színtelen, kopott, r>A morál: jaj a jóknak, nagyoknak, r>A hitványak csupán a boldogok. r>r>Uram! Mi játsszuk híven szerepünket, r>Sírunk, nyomorgunk, mert így rendeléd el, r>Tűrjük, hogy kifütyölnek bennünket, r>Pedig mi játszánk lelkesedve, hévvel, r>De már a játék elég volt... elég... r>A szívnek egyszer meg kell nyílnia: r>Darabod hitvány, nem hozzád méltó, r>Lelket mészárló, rossz comoedia!... r>
Lopók között szegényember, r>Szegényember sose fél, r>Minek félne, szíve, lelke r>Erősebb a többinél. r>r>Lopók között szegényember, r>A Jóisten megsegél! r>Nincs tehene a szegénynek, r>De ha van is elvetél. r>r>Lopók között szegényember, r>Szegényember kapanyél. r>A világot megkapálni, r>Szegényember annak él. r>
Mert már megint jönnek azok a fellegek, r>megint eső lesz. r>Megint sár lesz és ólmos ködburok r>a lélek körül. r>Éjszaka megint fennülhetek ébren, r>hallgatni, amint a végnélküli eső r>paskolja a falakat és zubognak a csatornák. r>Megint, megint és már nem is remélem, r>hogy vége lesz. r>r>Valahová el akartam utazni tegnap, r>egy kis felfrissült lélekremegésre, r>Nápolyba, vagy nem tudom hová, r>ahová egy életben csak egyszer megy vonat. r>r>Aztán sokszor olyan buta kis ötperceken, r>sokszor csak pillanatokon múlik r>az ilyesmi, a napsütés, r>a jólszületés, az igazi élet, r>minden. r>r>Nem találom a lelkemet sehol. r>Aztán már meg is jött a köd, r>már megeredt a gyűlölt permeteg. r>Bemegyek a szobámba, becsukom az ajtót, r>behúnyom a szememet. r>r>... Magam előtt látom egy távoli vonat r>motollázó sok kerekét, r>hallom élettel-teli, ütemes zakatáját r>s a mozdonnyal szembegurul a sínen r>egy forrón felkelő, r>óriási Nap...r>
