Idő 
Értékelés 
Értékelés I r>r>Úgy leltem rá: bimbó volt az ág hegyén, r>még meg sem ébredt, s föleszméltem én: r>álmom mélyebb álomemlékbe hullt; r>szem a szemtől, száj a szájtól tanult, r>S álmom szétvált egy tűzcsík mentiben; r>ahol álltunk, fény dermedt a vizen: r>szűrt holdfény - messze halk madár csipog; r>rezzent a víz, s fölrezzent ő is ott. r>r>II r>r>Megáradt levegőben jött felém, r>maga a változás, öntűzkörén. r>Néztem, ott járt köztem s a hold között; r>kő és bokor táncolt, föl-fölszökött; r>megfogtam árnyát, hogy a fény apadt: r>elfordultam, s előttem maradt. r>S a lomb szivéből madár énekelt. r>Szélre vágyott, mert engem szél ölelt. r>r>III r>r>Sértetlen élhet csak a szerelem. r>Alig pihegett, hallgatott velem. r>Egy kismadár körözve szállt fölénk, r>pettyes erdőből őz jött, lesve ránk. r>Ki emlékszik - kétked. Tehet-e mást? r>Kőbe rúgtam, s lestem a csobbanást. r>Ő neszek nyelvét tudta: - az erény, r>mit tőle kaptam, attól élek én. r>r>IV r>r>Teste a szélben szilárdan megállt; r>árnyunk elvegyült, s lengve körbe szállt; r>s lett fényes tenger Tőle a mező, r>s gyermek én, tűz-vízzel játszadozó; r>s fönt lebegtem egy hullám taraján, r>nedves farönk. Tűzben dalolt a szám. r>S a végtelen határán meglepett r>szerelmem - s végre önmagam leszek.
Szűnt a vihar. Magas égi azúron r>nap kivirul puha ködszalagon, r>míg a vihar vize messzire-zúgón r>hömpölyög, omlik a vad patakon. r>Zafina te, jöjj ide: tiszta leánynak r>pálma tövén nyit a rózsavirág! r>Szikla-magányban a hűs patak árad, r>bőgve, zajongva a zord sűrűn át. r>r>Zafina, szemed beragyogja a tájat r>puszta vidék is öröm teveled, r>ajkadon új szerelem dala támad, r>szerte-szitál e csodás üzenet. r>Mint kora hajnali szél ha elárad r>és belerezdül ezernyi virág; r>hegy vize, halkan mosd köves ágyad, r>bukva, omolva a szirteken át! r>r>Zafina, dalod teletölti a szívem, r>veled a bérci magány se nehéz, r>szép szerelem szűze, jöjj ide, hívem, r>ajkadon édes a rózsa, a méz. r>Zafina, pirulsz? Ártatlan alázat! r>Súgva keresd szeretőd ajakát! r>És te szerény légy, kis patak: ágad r>lágyan ömöljön a völgyeken át. r>r>Érzem: a kebled örömteli mélyén r>hogy ver a szív! Csupa könny a szemed: r>duzzog a szűz, őrködve erényén. r>Zafina, tekintsd ma e bérci vizet: r>habra hab omlik, a hab tovavágtat, r>úszik a tört kicsi rozmaring-ág; r>gyors az idő, mint vad patak árad, r>rontva kanyargó medreken át. r>r>Múlik a szépség és fiatalság, r>míg mosolyogsz, szerelem szűze te! r>Ifjú szívünk csupa láz ma, bolondság, r>révület és láng-fény szövete! r>Zafina, irígység gerlice-párnak: r>búgva sóhajtoz, amint idelát! r>Szép szerelem mint dús patak árad, r>futva, keringve a réteken át.
