Idő 
Értékelés 
Értékelés Midőn orcáink ragyogni fájnak r>S szégyeljük már önnön-sugarunk: r>Jönnek a vén orcátlanok. r>Ezt üzenem Költőcske Mihálynak. r>r>Szegény, kicsi, megvadított ember, r>Ott a petyhüdt, csúf Béga körül, r>Milyen nagyon szomoru lény r>Evvel a bús szívvel, félelemmel. r>r>Hogy irigylem az ifju merőket, r>A győzelem víg gyermekeit r>Kiknek gáncsot ily ellen ád, r>Fiaimat, az új verselőket. r>r>Föl, föl, fiuk, hóditóan szállnak r>A ti bátor, új dalaitok. r>Ti már ne is üzenjetek r>Szegény, öreg Költőcske Mihálynak.r>
Pucér mellemet vágyom betakarni r>Felhőkkel mint az őszi, csöndes Ég, r>Ne táncoljon tovább az Élet rajta: r>Most már hadd jöjjenek a mesék. r>r>Száz méter lenne borotvált szakálam, r>Öreg az ajkam, fogam is hibás: r>Olyan kicsi tenger lett a szivemből r>S olyan nagy az Óperenciás. r>r>Hát megpróbálom magam befelhőzni, r>Szólni magamról unott a dolog, r>Gyűl és dohog őszi mese és felhő, r>Burkolt mellemre rágomolyog. r>r>Volt egyszer, sokszor, volt talán ezerszer, r>Hét mérföldes csizmáju hős, derék r>Királyfi, ki szabad mellel elindult r>És, himm-hámm, elnyelték a mesék.r>
Egy Szent Lélek nevű kereskedő r>Egykor sürgős, nagy rendelést adott. r>Jövünk száz sarkából a világnak r>Villámmal, gőzzel, szekérrel, gyalog. r>r>Tevékkel vágtuk át a Szaharát, r>Drága portékánk részben megavult. r>De Szent Lélek már ezt így kivánta: r>Egy kicsi Jövő, egy kicsi Mult. r>r>Buddha, Mózes, Jézus éltek velünk: r>Igemálhákkal rakott az agyunk. r>Miként igérted, vedd át az árut, r>Fizess, Szent Lélek, éhesek vagyunk. r>r>Oh, mi, szegény, szomoru kupecek, r>Eszmék vivői, büszke Szolonok. r>Krőzusok élnek víg dőzsöléssel r>S a mi kincsünk és sorsunk: a homok. r>r>Hosszú tíz nap volt: sok ezer éves. r>Hazudtak minden Pünkösd hajnalán. r>Tüzes nyelvekre, meleg aranyakra r>Rászolgált immár ez a karaván. r>r>Becsületes, részeg, okos fejünk r>Mindig másért fáj. Megejti a Szó r>S úgy futunk el ön-boldogságunknál, r>Mint szép tájnál bamba kéjutazó. r>r>Elherdáljuk a vérünk és inunk, r>Minket kezdettől jégeső mosott, r>Földet szereznek, bankót csinálnak r>Sok ezer év óta az okosok. r>r>Hajh, Szent Lélek, nem vár a karaván, r>Éppen elég volt az eszme-evés. r>Viharverten és sakáltépetten r>Várjuk: jöjjön hát a kitöltetés. r>r>Fizess, Szent Lélek. Sok volt egy kicsit r>Ez a bús, bolond, ingyen-szerelem. r>Ím, megérkeztünk s véres árnyékok r>Cikkáznak rózsás Pünkösd-reggelen.r>
Fenn lengő hold! nézd, mint kínlódom, r>Mondd meg nekem, hol fekszem én? r>Ágy-é, amelyben hánykolódom, r>Vagy a koporsó az szintén? r>Nem? Csónak ez, mely, jaj, a kétes r>Remény és biztos félelem r>S az élet és halál setétes r>Hullámjain lebeg velem. r>r>Fojtó szirokkóknak hevétől r>Asznak tüdőhólyagjaim, r>S a kriptáknak fagyos szelétől r>Borsódznak minden tagjaim. r>Szívem megett egy láthatatlan r>Kéznek nyila bélőve áll, r>S mellem csontboltján irgalmatlan r>Sarkával rúgdos két halál. r>r>Hová ütődöm a habokba? r>Haj! mely szörnyű hányattatás! r>Most a cupressusos partokba, r>Hol rémlet űl s jéghallgatás; r>Majd a túlsó part lejtőjébe, r>Honnan barátság szózatit r>Hallok a plátánok berkébe, r>S örömszerszámok hangzatit. r>r>Innen savanyú ázótjokkal r>Pusztás barlangok fojtanak; r>Amonnan kerti balzsamokkal r>Hígabb szellők újítanak. r>Fúlok, lehellek; fázom, gyúlok, r>Vagy egy kivégez már, vagy más, r>Ájúlok, érzek és ocsúlok: r>Haj! mely szörnyű hányattatás!... r>r>Ki vagy te, ki hószín leplekbe r>Felém mosolyogva közelítsz r>S a partról e szagos berekbe r>Áldott jobbodon felsegítsz? r>Te, főldi biztossa az égnek, r>Arany gyógyúlás! Te a nagy r>És bőlcs teremtő tehetségnek r>Halandó leánya! te vagy. r>r>Te illetéd rózsás újjoddal r>Mellyemnek rokkant bóltjait, r>S elindítád pillantásoddal r>Az élet dobbanásait. r>Már lelkem új phoenix módjára r>A lángok közzűl éledez; r>S gyengűl újjom pattanására r>Kis lantom újra zengedez. r>r>De te repűlsz? mind tűnnek, mennek r>Minő derűlés ez, nagy ég? r>Sándorffym űl ágyamnál... s ennek r>Köszönhetem, hogy élek még? r>Zendűlj, ekhózz, esti csendesség! r>A hálá engem dalra ránt. r>Telj bé, kettős szent kötelesség, r>Az orvos és barát eránt!r>
Ti élet édesét lehellő leányok! r>A szépség tüzénél olvasztott bálványok! r>Kiket imád sok szív, áhítva reszketvén, r>Füstölgő oltárán a tömjént égetvén, r>Óldjátok le rólam hitvány kötésteket, r>Félre! nem imádlak többé benneteket, r>Mert minden szépséget, mellyel hódítátok, r>Már az én szépembe egy summába látok. r>r>Jer, szépem, mutasd meg azt kevély nemednek r>Együtt, amivel ők egyenként kérkednek: r>Hadd mondják, akiknek vagyon tisztább ízek, r>Te vagy a remekkép, amazok csak skízek. r>Léda gyermekinek hűljön meg a vérek, r>Szégyeljék a görögországi vezérek r>Azt, hogy Helénáért harcoltak Trójánál, r>Holott, ímé, van szebb asszony Helénánál! r>r>Állj ki, irígy, találj mocskot tagjaiba; r>Nézd, legkényesb ízlés! van-é benne hiba? r>Ha valamely részét hibásnak lelitek, r>Hibáztok, - a szépet rútnak képzelitek. r>Ha kérditek tőlem: mi szép? azt felelem: r>Én a szépet s rútat olyformán képzelem, r>Hogy szép mindaz, ami őbenne láttatik, r>Ami benne meg-nincs, az rútnak mondatik. r>r>Nincs hát semmi hiba, mind így ítélgetnek r>Ezen remekébe a bőlcs természetnek. r>De óh, e remekben én egy hibát látok, r>Amelyről ti éppen nem gondolkozátok, r>Hogy ámbár a pazar természet bő keze r>Minden szépségeket ez egyre hímeze, r>Mégis e remekben az a nagy csonkúlás, r>Hogy ővele is köz a végső elmúlás. r>r>Isten! hát csak azért mívelsz Ily remeket, r>Azért árasztasz rá minden szépségeket, r>Hogy egy légyen szódat feldúló múljonnal r>Minden szépségeket eltörőlj azonnal? r>Hová teszed akkor Ily dicső mívedet, r>Amilyet még semmi főld pora nem fedett? r>Hadd tudjam, sírjára rózsákat plántálok, r>S ezt írom rá: szépek! de ez szebb volt nálok. r>r>Ha pedig őnéki több élet adatott, r>Szóljon sírom felett csak egy fél szózatot, r>Akkor is szikrái a hév szeretetnek r>Fagyos tetemeim között lángot vetnek.r>
