Idő 
Értékelés 
Értékelés I r>r>Szemedből mindent megtanultam. r>Előttem nincs többé titok. r>Higyjétek, hogy megbolondultam: r>Azt mondom, én mindent tudok. r>r>Öröklét, elmulás, istenség r>Rejtélyeit mind ismerem. r>Mind, mind együtt van, semmi kétség. r>Egyetlen szóban: szerelem. r>r>Halljátok hát, jegyezzétek meg: r>Az öröklét egy pillanat, r>Az, melyet egy pár szép szemfénynek r>Üdvözitő kegyelme ad. r>r>Örök időknek minden üdve r>E pillanatban benne van. r>És hogy ez így van fönn eldöntve, r>Bölcsen van az, jóságosan. r>r>Hosszú, unalmas halhatlanság, r>Minek viselnők terhedet? r>Ha ez az egy perc, oh boldogság! r>Egyszerre mindent kifizet? r>r>Az elmulás, halál? - Csalódás. r>Ki szeretett, szeretve volt, r>Megőrzi létét egy mosolygás, r>Mint csillagot az égi bolt. r>r>E nagy világ egy, de kicsinyben r>Külön, mérhetlen millió. r>A szerelem, az itt a minden, r>A többi csak hozzávaló. r>r>A méret itten nem határoz. r>Nap, leányszem, kisebb, nagyobb; r>Ott, honnan szerelem sugároz, r>Maga a mindenség ragyog. r>r>Oh, én világom üdvössége! r>Hát ugy-e ez mind szép dolog; r>De tudod-e, hogy mit sem ér e, r>Csak ha te is helyben hagyod? r>r>Ha, kinek végtelen hatalmad, r>Én szép felségem, édesem, r>Kizárólagos szabadalmat r>E találmányra adsz nekem? r>r>II r>r>Tudom, hogy el vagyok kárhozva, r>Mert már az égben nem hiszek; r>És ami hitem elrabolta, r>A föld, a föld is elveszett. r>r>Mert már nekem a bibliából r>Akárki mit mond, hiteget, r>Azt olvasom két szemsugárból: r>Nincs más menyország, nem lehet! r>r>Most már tudom, együtt van itten r>Mind, ami édes, ami jó. r>Az öröklétből szemeidben r>A rekapituláció. r>r>Hogy is lehetne hát menyország r>Az, ami pláne végtelen! r>Nincs e világon több valóság, r>Csupán csak egy, a szerelem. r>r>- Oh, mennyei gyönyörüségem, r>S ha ezt nekem te nem hiszed, r>Nem igaz-e, hogy üdvösségem r>Az égen-földön elveszett?!
"Szép tavasz időd r>időm időnk midőn r>bőven terem a szerelem r>szép szerelem vivát" r>r>(vigadozó kis madarak r>csaponganak a lebegnek a r>jókedvűen énekelnek a r>szállnak a virulásban) r>r>jönnek-mennek a párok r>keringenek merengenek r>de valamennyi kettő r>egyedül van lelket se lát r>r>(ilyen égboltot s napot r>sose láttam és sose láttál r>sosem suttogott ennyi ajk r>ugyanannyiféle igent) r>r>fa nem számolja levelét r>csak a zöld levél önmagát r>de ezrével csillogva is r>jelentésük csodásan egy r>r>(titkon félénken szeretve r>apró röpke lenge szálló r>virulásban vigadó r>boldog lényükről dalolnak) r>r>"szép tavasz időd r>időm időnk midőn r>bőven terem a szerelem r>szép szerelem vivát"r>
De nem a vágy indítja el. r>Megteremti r>a maga idejét, éghajlatát, r>forr r>akár a hajók felszikrázó r>nyomdokvize, r>érzékeny tengert szétzaklató r>titkos sűrűség. r>r>A vágy nem tudja r>hogy járjuk be azt r>a keserves, közös akarást, r>a legszentebb utat, r>r>ez a két r>semmi test r>működik r>általunk, r>ezek az idegen, duzzadó, drága r>hajlatok, ezek a redők, vájatok, r>a múlékony r>vénülő felszínel r>rejtett r>szóváltása, ez az, r>amiből felidézhető r>a másikunkban r>a Rozetta-kő - r>r>Szerelmem, sose hallom r>a céltalan, nyers utcazajt, r>nem szívom be a dohos r>kínt, amely az űr nagy pléhkádjaiból r>a városunkra árad, r>de őrízem, talizmánt romlás ellen, r>a húsod emlékezetét, r>az ujjaid, mohó csípőd, r>kiolthatatlan lámpád, alvó szájad.
Ne kínozz, Lilla! újabb ostromokkal; r>Ne hányd oly hasgató pillantatokkal r>Felém villám szemed. r>Az verte szívemet halálos sebbe; r>Ne szórj, ne szórj újabb dzsidákat ebbe, r>Kíméld meg éltemet. r>r>Nem látod-é? nem-é? miként zsibongnak r>Az ámorok, miként rajmódra dongnak r>Kökény szemed körűl? r>Ki kis nyilát belőle rám ereszti, r>Ki ellobbant szövétnekét gerjeszti, r>Ki vesztemen örűl. r>r>Pillantatod szárnyára egy felűle, r>Szívem titkos várába bérepűle r>És ott helyet fogott. r>Zászlót ütött reményem fő tornyába; r>Mindent letiprott már parányi lába - r>Halld csak, - mint tombol ott.
Szokásos hivással hadd hivjam Múzsámat, r>Szegény, bús testemet, mely vívott csatákat, r>Mely ma is annyi bajt és Sátán-dalt érlel r>A benne lakozó Múzsa kegyelmével. r>r>Múzsám: Szilágyságban határzott vén testem, r>Ki miatt tömérdek bűnbe s dalba estem r>S kinek ereszkedett inakkal sincs másod, r>Dalold le utolsó, nagy dal-tartozásod. r>r>Sorsomnak, titkomnak hetedik lakatja r>Lehullhat: nem vagyok gyermekeknek atyja. r>Fiaim, lányaim paripák taposták r>S a nagy csatatéren vérfolyók elmosták. r>r>Dalolj nekem, Múzsám, ne a hét vezérről, r>Dalolj nekem, Múzsám, a nagy csatatérről, r>Hol, ahogy először ember nézett Napba, r>Embernek sorsáról jegyződött bús mappa. r>r>Melynél szörnyűbb téren Atilla se harcolt, r>Melyet női testen gyémánt-Végzet karcolt, r>Ninivék, Xerxesek, fajták, birodalmak r>Hol vígan sülyedvén víg halállal haltak. r>r>Nagy énekmondásnak tudom, mi az ára, r>Én is készültem a hunn trilógiára, r>De mikor Árpádék s talántán hunn atyjuk r>Mind csak addig voltak, míg megszakadt magvuk. r>r>Valami hős harcos én sohase voltam, r>De a nagy harctéren sokat kóboroltam, r>Sok-sok gyermekemet ölte meg a hőség, r>Meddő táborozás, meddő vakmerőség. r>r>Csókkal, csókfélével birom én és birtam, r>Ám zsoldos nem valék, hamar untam, sírtam. r>S ha vannak multamban bármely semmiségek, r>Ezek a sirások, ezek voltak szépek. r>r>Nekem a szerelem nem volt víg ajándék, r>Lovagi birkózás, tréfás kopja-játék, r>De volt ravatalos, halálos-víg torna, r>Játék a halállal, titkos élet-forma. r>r>Akárhol s bárkiért vágyódásba estem, r>Vér áztatta nyomom Párisban vagy Pesten, r>Mindig önnön-vérem és soha a másé, r>Soha a levésé, mindig a mulásé. r>r>De voltam bárkinél tisztább és fehérebb, r>Voltam engedelmes gyermeke a vérnek, r>Becsületes hímként csaptam nő-zavarnak r>S becsületes voltam embernek, magyarnak. r>r>E félszeg országban, hol ezer év óta r>Hímnek is az derék csak, ki pátrióta, r>Fölzokogó, csukló tréfa-zokkal mondom: r>A nagy csatatéren erre is volt gondom. r>r>Gazdagok ringyóit én el nem szerettem, r>Koldusok mátkáit soha el nem vettem, r>Küzdöttem, csókoltam szomorú rogyásig, r>De csak ha biztatott az a némber másik. r>r>Nem voltam villámos, förgeteges csókja r>Senki szép asszonynak s durva hóditója. r>Diadal-sarcokat már csak akkor szedtem, r>Ha karomba-hullót, megadót szerettem. r>r>Áldott, kedves mégis az alkalom vétke, r>Mikor legelőször kényszeritett térdre r>Asszony-ember előtt kicsi, kölyök-korban r>És áldott a vigasz, mit leltem a borban. r>r>Szent bor: asszony ellen talált drága méreg, r>Már más mámorokkal, hajh, összecseréllek: r>Hírrel és mákonnyal, ezerféle jóval r>S ki tudja, tán holnap, egy Browning-golyóval. r>r>Addig is büszkélkedj, Múzsám, drága testem, r>Mint a Názárethi, latrok közt, kereszten. r>Pál apostol mondta s te híven megtartod: r>Hitedet megőrzéd s megharcoltad harcod. r>r>Mérges nyilak belém nemegyszer repültek, r>Sebeim tüzeltek, sebeim heggültek r>S ha újra kezdhetném friss komédiásként, r>Ma is igaz volnék, ma se tennék másként. r>r>Csak hazudni kéne, mennyi minden jönne r>Magyar eredménnyel, sikerrel özönbe. r>Már elhallgatni is milyen érdem volna, r>De vallani mindent: volt életem dolga. r>r>Tetsző, hazug-szűz dalt dalolni még tudnék, r>Erkölcsös hazugok kegyébe bejutnék, r>De akarok szólni, de akarom látni: r>Mer ma is hazudni álerkölcsöt bárki? r>r>Akarom, hogy végre valaki meg merje r>Mondani: nem a szív a csók fejedelme r>S nem a csók a tető s nem a csók a minden, r>Mint kötelezteténk hazudni azt rimben. r>r>Itt állok s Lutherként mondom: engem Isten r>Úgy tartson fiának s bajban úgy segítsen, r>Hogy minden titoknak ez a megoldása r>S hogy igaz lelkemnek ez a vallomása. r>r>Hajh, igen, emlékszem: mindig az a fűző, r>Omló, habos szoknya, vérünket fölűző, r>Parfümös kis nadrág, finom batiszt-játék, r>De mindig az a cél, mindig az a szándék. r>r>Mindig az a játék s mindig véres torna r>S mindig mintha kiki egy-egy Isten volna. r>Ezt a nagy szándékot nagy okok okolják r>S még a tagadók is mindig szándékolják. r>r>Kik által s miképpen lettem, aki lettem? r>Nem tudom, de tudom, hogy kellett szeretnem r>S a nagy csatatéren, lehettem bár olcsó r>Nem voltam sem barbár, sem furcsa utolsó. r>r>S tudtam nagyszerűen; költősen szeretni, r>Valaki számára egyetlenegy lenni, r>Úgy-úgy elborulni részeg szerelemben, r>Hogy bolond álmokban sem lehetne szebben. r>r>De a harctér: Harctér és az élet: Élet r>S az asszony-test néha sokkal-sokkal mélyebb, r>Mélyebb az Életnél, mélyebb a Halálnál r>Mélyebb az álmodnál, mellyel vágyva hálnál. r>r>Nem tudom, hogy mikor jön életem vége, r>Mikor derül ki majd minden semmisége, r>De nyugodtan halok: én nem csupán voltam r>S érdemes harctéren esek el majd holtan. r>
