Idő 
Értékelés 
Értékelés Be nagyra-nőttél, r>Be szépre-nőttél bennem, r>Én kidacolt, drága szerelmem. r>r>Elfojtanálak, r>Ha enyhe volna multam, r>De bűnöztem, de nem tanultam. r>r>Sorsom fokára r>Szerelmes ibisz-pelyhek r>Most már fészket-kérőn cipelnek. r>r>Be jó dacolni, r>Be jó a cifra bánat, r>Be jó bolondulni utánad.
Azért szeretlek Anna, mert nagy emlék, r>A tünde múlt örök hárfája vagy, r>Mert fölzokog egy szép, bús végtelenség, r>Ha visszazendül távozó szavad. r>r>Azért szeretlek Anna, mert veled kerestem r>A májuséj kárpitján csillagot, r>Mely őszök őszén és dermedt telekben r>Fiatal lánggal ott tovább ragyog. r>r>És tündököl egy messzi szerelemre, r>Mely győztesen zeng sors és sír felett r>S elmúlt kezek búcsúzásán merengve r>A szűz magasban fénye megremeg!r>
Jön búsan az éjjel, orcája borong, r>Hűsen lebeg a nyúgoti szellet, r>A fülmile csattog, a lyányka bolyong r>Susogó bokrai mellett. r>Ó merre leányka? homályos az ég, r>Nézd, csak maga fénylik csillaga még r>Tisztán a szerelemnek. r>r>Fenn ha a szerelemnek csillaga még, r>E lészen a lyányka vezére, r>S bár légyen örökre homályos az ég, r>Nem száll remegés kebelére. r>A fülmile csattog, az estveli szél r>Szárnyain lebeg és zúg a falevél, r>S ébred tüze képzeletemnek. r>r>Búsabb lesz az éjjel, orcája borong, r>Hűsebb a nyúgoti szellet, r>A fülmile csattog, a lyányka bolyong r>Susogó bokrai mellett. r>Ó lyányka! sötétbe borúlt a határ, r>Nézz széllyel, az égen csillaga már r>Elhúny a szerelemnek. r>r>Hagyd légyen örökre sötét a határ, r>Nem remeg a lyány kebelében, r>S húny a szerelemnek csillaga bár, r>Felserken az hajnal ölében. r>A fülmile csattog, az estveli szél r>Szárnyain lebeg és zúg a falevél, r>S lángol tüze képzeletemnek. r>
Kedvesem, gyönyörüségem, r>Könyörülj már rajtam, kérlek; r>Én kimondhatatlanom, hogy r>Nem tudok eltelni véled! r>r>Nézlek, bámullak, csodállak; r>Szemeim kéjtelve úsznak r>Bájaid fényözönében, r>Amíg végre belefúlnak. r>r>Mert hiszen ki tudna nézni r>Hosszasan a fényes napra? r>Megvakulok így hát én is r>Egy pár percre, pillanatra. r>r>Szépségednek örvényétől r>Elkapatva, fuldokolva r>El-elmerülök, azonban r>Fölvet a hab, félig halva. r>r>Azután eszemre térek, r>Az hogy elnyom enyhe álom. r>Haj de ott is megjelensz te, r>S nyugtom abban sem találom. r>r>Fölébredve, rád pillantva, r>Bájaid megint gyötörnek; r>Alig bírom már a terhét r>Ennyi isteni gyönyörnek. r>r>Mert, én édesem, szerelmem, r>Ami sok, az mégis csak sok; r>Ha a mennyország szakad rám, r>Az alatt én leroskadok. r>r>Karjaid közé fonódom... r>Arcodon ég a hivó pir; r>Fürteidnek denevére - r>Szívom ajkad, mint a vampir... r>r>És ölellek, és csókollak, r>Besohajtlak, belehellek; r>S nem elég! Ugyan mondd, édes, r>Hova legyek én már veled?r>
Felhőkről lesöpörve r>kertek közt vagyunk a tenger alatt. r>Lángoló fehér ablakok r>melyekből csalogányok parádéznak a Napba. r>r>A síkság városaiból jöttünk-e r>vagy démonok Hold-tavaitól? r>r>Egész tested: szárny. r>Félig látott Világok lánya; r>együtt röpülünk hússziklákhoz r>hajdani szeretők hamvai alatt. r>r>Itt nincs rend, r>nincs évszak, nincs nyomor; r>csak vágyaink vannak r>föltárva a ködben. r>Itt szellemek születnek újra minden pillanatban r>a te arcod pókhálójában. r>r>Hajad összevegyült kis gyerekekkel r>kik holdsugárban nevetnek; r>lepkék szállnak le ajkadra pihenni r>szavaid ruházzák a táncoló csillagokat, r>mik könnyedén hullanak a földre. r>r>Te olyan monumentálissá lettél r>és én olyan álmossá. r>Víz csorog le fénylő melleiden. r>Egy perc múlva te árnyék leszel r>és én álmomban tűzláng r>r>Találkozunk majd, r>folyosók kinyílnak, r>bever az eső, r>kutyák égető harapásai lesznek rajtunk. r>És sodródunk a tér minden Holdjainak r>csodás érintéseivel r>a majdani szeretők, r>vérüket egybevegyítve r>a szív titkos sikátoraiban.r>
