Idő 
Értékelés 
Értékelés Tekints meg, óh, Uram, mert gyötrelemben vagyok, az r>én belső részeim elepedtek, elfordult az én szívem én r>bennem: mert ellened rugódoztam: ott kinn fegyver pusztít, r>otthon halál vagyon." r>Jeremiás siralmai I. 20. r>r>Ott kinn a fegyver pusztít s dúlva dúl, r>Süketült szívvel meglesem, r>Hova szaladjak szemet behunyva, r>Halálról más halálra borulva r>Gonoszul és fegyveresen: r>Ott kinn a fegyver pusztít s dúlva dúl. r>r>Tátongó puszták strucc-madaraként r>Rosszalkodok, futok, csalok: r>Elfordult az én szivem énbennem r>S úgy kell magammal is verekednem, r>Miként egy följáró halott, r>Tátongó puszták strucc-madaraként. r>r>Magam utálván mást is gyilkolok r>S mások lándzsáját keresem, r>Ki elvesztette magát és utját, r>Szememet vér-patakok befutják r>S én rohanok fegyveresen: r>Magam utálván mást is gyilkolok. r>r>Fölöttem az Ég oly igézetes, r>Oly változatlan a világ, r>Mint fegyvernek s halálnak előtte, r>Mint mikor még nem hulltak belsőmbe r>Epesztő dög-matériák: r>Fölöttem az Ég oly igézetes. r>r>Tekints meg engem, tekints meg, Uram, r>Ejtesd el bolond fegyverem r>S ha mindenek ellen vad düh kínoz, r>Fektess le szépen halottaimhoz, r>S arcomat hozzád emelem, r>Tekints meg engem, tekints meg, Uram.r>
Mikor elhagytak, r>Mikor a lelkem roskadozva vittem, r>Csöndesen és váratlanul r>Átölelt az Isten. r>r>Nem harsonával, r>Hanem jött néma, igaz öleléssel, r>Nem jött szép, tüzes nappalon r>De háborus éjjel. r>r>És megvakultak r>Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom, r>De őt, a fényest, nagyszerűt, r>Mindörökre látom. r>
Istenem, Istenem, ó, r>Istenem, Istenem, ó, r>legaranylóbb hajad Neked van, semmi kétség! r>r>Mekkora tág szem, r>mekkora tág szem, r>mosolyogva, kitárva mekkora kékség! r>r>Érzem, szeretlek, r>nagyon szeretlek, r>látom, elefántcsont-ujjad csókokat int már, r>r>Istenem, Istenem, ó, r>Istenem, Istenem, ó, r>az erdőn oly egyedül vagyok immár, r>r>az erdőn, a világon, r>az egész világon r>nincs közelemben senki se, nézd, r>r>bátran lejöhetsz most, r>hozzám lejöhetsz most, r>ó, milyen ujjongó szerelem vad vágya emészt! r>r>Lihegve kivánom, r>csókolni kivánom r>csillagfogú szád forró pirosát, r>r>ölelni kivánom, r>szorítni kivánom r>láthatatlan tested drága husát. r>r>Soha még szerelem, r>senkit még szerelem r>nem szállt meg úgy, ahogy engem elővett, r>r>levetem ruhámat, r>valamennyi ruhámat, r>meztelenül táncolni, tetszeni vágyom előtted, r>r>Istenem, Istenem, ó, r>Istenem, Istenem, ó, r>arcomat homokkal s könnyel mosom - r>r>Ugye öledbe veszel? r>Ugye enyém leszel? r>Isten, én gyönyörűm, én aranyosom!
Hajnali harmatban, r>Selyemfüves réten, r>Ezer virág friss illatát r>Kalapomba mértem. r>r>Rozmaringos hintón r>Repültem idáig, r>Kék nefelejcs, tuipános, r>Takaros házig. r>Van ennek a háznak r>Olyan virágszála, r>Kinek harmat rózsavíztől r>Kivirul orcája.r>
" - Ó Uramisten, ne légy Te a Jóság! r>Ne légy más, mint az Igazságos Úr. r>Több kalászt adj, de azért el ne vedd a r>Rózsát. r>r>Vagy ne maradj vén Kozmosz-palotádba, r>Gyere ki, nézd meg - szolgád mit csinál? r>Ronggyá nem mosná élet-subád ember r>Átka. r>r>S Neked könnyű vón a tövist letörni. r>Tanulhatnál még tőlem is, Uram - r>Én töröm s nem lesz vacsorám, csak - föld: egy r>Ölnyi. r>r>A telked azért mégis tisztitom csak. r>És már egy nagy sajgó gerinc vagyok - r>Sokat görnyedtem, ne kivánd, hogy eztán r>Rontsak. r>r>Azért ameddig csak birom, csinálom, r>Bár kezemen csalánmart hólyag ül. r>S ha vihar jönne, mint a korhadó fa, r>Állom. r>r>De add kölcsönbe legalább subádat: r>Téged nem ér el átok és eső, r>Szép úr-kastélyod van és nagyon gyors a r>Lábad. r>r>Ugysem fizetsz meg munkámért eléggé - r>Testemnek ágyam is hideg, a Föld r>S aranyszavad átváltozott rossz, kongó r>Érccé. r>r>S munkámban, Uram, érek annyit, mint Te r>Nagy passziódban; és a lelkem is r>Részed lesz nemsokára s a legszebb fényt r>Hintve: r>r>A szemed lesz, hogy mindent láss meg itten. r>Bizony mondom, még nincsen is szemed, r>Most nem látsz. Lennél immár igazságos, r>Isten!" r>r>Fáradt baromként reszket lelke, teste, r>Félmunkát végző társak röhögik r>S feszül, mert tudja - reá korábban jön r>Este. r>r>Nagy, roskadt lelke igéket emel még r>S kilógatja fakult, sápadt szivét, r>Mint akasztott ember szederjes, szürke r>Nyelvét. r>
