Idő 
Értékelés 
Értékelés Az élet a zsibárusok világa, r>Egy hangos vásár, melynek vége nincs. r>Nincs semmi tán, melynek ne volna ára, r>Megvehető akármi ritka kincs. r>Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak r>Kufár lélekkel hasznot, üzletet; r>Itt alkusznak, amott már áll a vásár, r>A jelszó mindig: eladok, veszek!... r>r>Raktárra hordják mindenik portékát, r>Eladó minden, hogyha van vevő: r>Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság, r>Rajongás, hit, eszmény és szerető. r>Aki bolond, holmiját olcsón adja, r>Az okos mindig többet nyer vele, r>A jelszó: egymást túl kell licitálni, r>Ádáz versennyel egymást verve le! r>r>A szív az üzlet leghitványabb tárgya r>S eladják mégis minden szent hevét. r>Akad vevő rá, egymást licitálja, r>Hogy a holmit atomként szedje szét. r>Folyik a vásár harsogó zsivajban, r>Az egyik kinál, másik meg veszen, r>Csak néhol egy-egy végképen kiárult, r>Kifosztott lélek zokog csendesen. r>r>Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben, r>Bolondok bizton, balgák szerfelett, r>Eddig az ő példájukat követtem, r>Ezután én is másképpen teszek, r>Lelkem, szívem kitárom a piacra, r>Túladok én is minden kincsemen... r>...De nincs erőm ily nyomorulttá válni, r>Óh, nincs erőm, én édes Istenem!... r>
Sötét folyó, r>honnan fakadsz? r>Sötét folyó, r>meddig szaladsz? r>Sötét folyó, r>hová szakadsz? r>r>Sötét falú, r>vízparti kép. r>Senki se szól, r>semmi se lép, r>alvó falú, r>alszik a nép. r>r>Sötét falú, r>felejts, aludj, r>te csak aludj! r>Virraszt a víz, r>aludj, aludj. r>r>Ó, életem, r>honnan fakadsz? r>Ó, életem r>meddig szaladsz? r>Jaj, életünk, r>hova szaladsz? r>r>Nagy hallgatás, r>mély, mint a sír. r>Halk csobogás, r>bús, mint a sír. r>Most messziről r>Valaki sir. r>r>Valaki sír, r>ágyán forog. r>Mindenki sir r>és hánytorog. r>Mindenki sir, r>Zokog, zokog. r>r>Sötét sirás r>honnan fakadsz? r>Nehéz sirás r>miért fakadsz? r>Szakadó könny r>meddig szakadsz? r>r>1932r>
... Élni való minden élet, r>Csak magadnak hű maradj r>Veszteség nem érhet téged, r>Hogyha az lész, ami vagyr>
Édes átok: r>Utolsó napig és hajszálig r>Gyermek-szemmel r>Nézni a világot. r>r>Újra-újra r>Megborzaszt az emberi rosszság, r>Szepegéssel r>Borzalomba fúlva. r>r>Kérded, kérded: r>Mért nem vagyunk mind tiszták és jók? r>S jön a válasz r>S a választ nem érted. r>r>Jön a válasz r>S úgy hallgatod, mint riadt gyermek r>S reszketsz, mint fa, r>Félig-zöld és száraz. r>r>S szólsz: bús kincsem, r>Te, szakadatlan, vén gyermekség, r>Úgy imádlak: r>Egyebem úgysincsen.r>
Ahogy nőnek az árnyak, r>Ahogy fogynak az esték, r>Úgy fáj jobban és jobban r>Az eljátszott öregség. r>r>Ez az én két vén szemem r>Habár sok szépet látott, r>Mosolygós öreg úrként r>Nem látja a világot. r>r>Nem fogok bocsánattal, r>Víg arccal tündökölni r>S fiatal vétkek fölött r>Pálcát tréfásan törni. r>r>Emlékezni se fogok r>Kedvesen zsörtölődve, r>Ősz hajjal, piros arccal r>A régi jó időkre. r>r>Heves, ál ifjúsággal, r>Óh, ezerszer jaj nékem, r>Megöltem jövő magam, r>Az én szép öregségem. r>r>Ahogy nőnek az árnyak, r>Ahogy fogynak az esték, r>Úgy fáj jobban és jobban r>Az eljátszott öregség.r>
