Idő 
Értékelés 
Értékelés Őrjöngök, Rád ha néznek, r>Szeretne ütni két kemény ököl, r>Hogy útálom ízét a sárga méznek, r>Agyamban hogy csak arcod tündököl, r>Hogy megvetem szelét az élet-vésznek r>S haraggal bámulok az égre föl r>S ha sírni kéne, könnyeim is késnek r>S belőlem minden jóérzést kiöl. r>Szerelem ez? vagy, haj nem is tudom csak, r>Csak azt tudom, hogy megbolondulok, r>Bronzajkaim, mint gyáva koldusok, r>Csókmorzsáért könyörgenek - agyoncsap, r>Érzem, szaladj, rohanj kezem elől! r>Ihaj! ha egyszer öklöm öldököl, r>Ideráncigállak, nézd kevélyen, büszkén r>Hogy zúz sebet e gyáva két ököl r>S csókolj bolondul holtak füstös üszkén. r>Akarom kezeimbe sodorni hajad, r>Akarom megizelni telér ajakad, r>De mondd nekem, ki eddig nem is hittem, r>Karodban él az ifju Életisten!r>
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel, r>lángoló karral, lángoló lábbal r>rohantál az éjszakába, kigyújtva az eget, r>gyalog és kocsikon, a találka helyére, r>sokkal előbb, mint ő jöhetett volna. r>Mégis jobb volt ott. Égni, egyedül is, r>mint eleven fáklya. Ott valami érzett r>belőle, igéret, az a jó jövendő, r>mely majd eljön oda, s a semmiség, üresség, r>minden, mi körülvett, az idegen világ is, r>ő volt már. Ott volt már az ő távolléte.r>
Psyche bíbor kebeléből r>Repülj le felém, r>Eged fényes aetheréből r>Csöpögtesd belém, r>Óh, Szerelem! malasztaid r>Mennyből eredt balzsamait. r>r>Hol van lelkem rokonfele? r>Jer, jelentsd ki már! r>Repülj kebelembe vele, r>Szívem alig vár; r>Repdez, mint Noé galambja, r>De enyhelyét nem láthatja. r>r>Bennem mélyen metszve lelem r>Szép ideálját, r>Pygmalionként ölelem r>Kedves bálványát, r>De meg nem lelkesíthetem, r>Csak tűnő képét kergetem. r>r>Hozd el, hozd Zephyr-szárnyakon r>Már valahára, r>Ki ágyamhoz mécset gyújtson r>Psyche módjára; r>S ha majd a szent forrást issza, r>Ismét add ölembe vissza. r>
Te harmatnál és dérnél kevesebb, r>mit nap emészt, holtabb, mint a halott, r>ki egykor élt. Nem hagytál soha ott, r>mert nem jöttél, el sem vesztettelek, r>mert nem bírtalak; nem hirdetheted, r>hogy egész vagy, nem őrzi hát tagod r>a föld, hol lábad nyomot nem hagyott, r>mert hol test nincs, ott lélek sem lehet. r>Délibáb vagy benső pusztám fölött, r>bolyongtál csak, míg meg nem alkotott r>hősége elmém hullámainak. r>Mert ha hiányod búsít, rájövök, r>hagy csak magamból egy részt gyászolok, r>ki nulla lettem mínuszod miatt.r>
Drága kincsem, galambocskám, r>Csikóbőrös kulacsocskám! r>Érted halok, érted élek, r>Száz leányért nem cseréllek. r>r>Megvídító orcácskádat, r>Csókra termett kerek szádat r>Ha a számhoz szoríthatom, r>Zsuzsiét nem csókolgatom. r>r>Óh, hogy kótog a kebeled, r>Melyben szívemet viseled! r>Óh, milyen szép az ajakad r>S arany láncra méltó nyakad! r>r>Karcsú derekadon a váll r>Halhéj nélkűl is szépen áll; r>Nem úgy ám, mint a Mancié, r>Vagy a majd megmondám kié. r>r>Szép a hajad szép szála is, r>Ha kis csikó hordozta is, r>Nem akasztott ember haja, r>Mint a Trézi rőt vuklija. r>r>Édes a te danolásod, r>Jérce-forma kotyogásod: r>Kittykottyod innepi ének r>Bús szívemnek, szegénykének. r>r>Ha bánatim közlöm véled, r>Egy szódra lelkem megéled; r>Ha jókedvem csucsorodik, r>Általad megszaporodik. r>r>Mikor hideg szelek vagynak, r>Elveszed mérgét a fagynak; r>És mikor a hév nyár lankaszt, r>Nékem te megfrissíted azt. r>r>Óh, ha téged nem láthatlak, r>Be óhajtlak, be siratlak! r>S ha képed kezembe akad, r>Szememből örömkönny fakad. r>r>Téged hordozlak útamban, r>Téged ölellek ágyamban; r>És valahányszor felkelek, r>Szerelmedről énekelek. r>r>Együtt be sokszor feküdtünk, r>Bár soha meg nem esküdtünk! r>Az éjjel is, csak megintsem, r>Együtt hálunk úgye, kincsem? r>r>Óh, ha szívünk szerelmének r>Kis zálogi születnének r>S ott űlnének hosszú sorral r>A kuckóban, tele borral! r>r>Bárcsak a feleségemmel r>Téged cserélhetnélek fel, r>Hogy fiakat, leányokat r>Szűlnél, apró kulacsokat: r>r>Zsanám meg kulaccsá válna, r>Borral mindég színig állna. r>Az ő bőre úgyis csikó, r>Beléférne négy-öt akó. r>r>De jaj, engem ide-tova r>Elvisz a Szent Mihály lova, r>Szerelmed megemészt végre, r>És te maradsz özvegységre. r>r>Keserves sors! adjatok bort! r>Lakjuk el előre a tort; r>Ami menne más kutyába, r>Jobb, megy a magunk torkába. r>r>Akadtam még egy bankóra, r>Kit szántam szemborítóra: r>De vakságtól ki már nem fél, r>Minek annak a szemfedél? r>r>Kincsem, violám, rubintom! r>Itt az utólsó forintom: r>Érted adom ezt is, tubám! r>Csak szádhoz érhessen a szám. r>r>Óh, csókollak, óh, ölellek! r>Míg moccanok, míg lehellek: r>Tested tegyék hólttestemhez r>És ezt az írást fejemhez: r>r>"Útas, köszönj rám egy pint bort: r>Itt látsz nyúgodni egy jámbort, r>Kedves élete-párjával, r>Csikóbőrös kulaccsával!"r>
