Idő 
Értékelés 
Értékelés "Megint panasz, hát már megint panasz! r>És akiről szól, mindig csak pap az. r>Tart a panasz estétől hajnalig, r>Az ember még csak nem is alhatik!" r>Igy szólt az úristen nagy bosszusan. r>"Már megtekintem, ott alant mi van." r>Felkelt az ágyról, gyertyát gyújtatott, r>Felöltözék és útra kelt legott. r>Amint elérte volna a kaput, r>Szent Péter mint a bunda úgy aludt: r>Mert tennap egy új vendég érkezék, r>S ily alkalomkor lakmát tart az ég. r>Mivel mostanság úgy áll a világ, r>Hogy új lakó a mennyben ritkaság. r>Ilyenkor aztán Péter bácsinak r>Kezében a kancsók jól forganak. r>"Keljen már kend fel, Péter! hallja kend?" r>Így szólt az úr, amidőn odament, r>Hosszan cibálván üstökét, fülét. r>"Kelj föl, hogy a mennykő üssön beléd!" r>Fölébredt végre s nyitja a kaput, r>S az úr egy hulló csillagon lefut, r>S a földre ép oda ereszkedett, r>Ahonnan a panasz fölérkezett. r>Egy ifjú ember mondá a panaszt; r>S az isten ekkép szólítá meg azt, r>S megszólítása hangzott nyájasan: r>"Beszélj, no, mondd, mi a bajod, fiam?" r>"Hej, jó atyám, de nagy az én bajom! r>Kapaszkodjék csak föl az ablakon, r>S kit ott a pap ágyában látni fog, r>A menyecskének férje én vagyok." r>Az úr nagy halkkal fölkapaszkodott, r>S nagy istentelenséget láthatott: r>Mert amint aztán leereszkedék, r>Igen furcsán csóválá meg fejét, r>Ily szavakban törvén ki sóhaja: r>"Biz e, fiam, kuruc-historia! r>Segítnék rajta édes-örömest; r>De már késő, mert minden megesett. r>Hanem vigasztalásul mondhatom, r>Hogy e papot pokolba juttatom, r>Bár eddig is már a pokol fele, r>Sőt több felénél, pappal van tele."r>
Pétere is ennen-magamnak, r>Kakas-szó szólhat már ezerszer, r>Dédelgetett énem, vén Mester, r>Zsidótalan és szegény rabbi, r>Soha-soha meg nem tagadlak. r>r>Soha-soha nem állok rabnak r>Őrjöngő népek közepébe. r>Nem állhat az, kinek a vágya r>A népek és az Isten népe r>S a minden vágyak legszebb vágya: r>r>Ez a világ legyen világja, r>Ékes, vidám, aki, jaj, ésszel r>Embernek mert jönni s meréssel r>Szántja, gondolja el e Bolygót. r>r>Nem mondom én, hogy tegnap jól vót r>S mindig úgy lesz, hogy egy-két ember r>Érdemlődik, kit szerelemmel r>Vesz körül a krisztusi dőre. r>r>De már ezért az egy párért is r>És magunkért, rabbiságunkért, r>Előre az igazságunkért: r>Csalatni, csalódni, előre. r>
Az Istenhez gyönge szódat emeled: r>Teveled lesz akkor az Isten. r>r>Elvesztetted szegény, kóbor magadat: r>Ha szabad: segítsen az Isten. r>r>Perc-barátok kedve már elköltözött: r>Búk között itt lesz tán az Isten. r>r>E szép élet nem sok örömet hozott: r>Gondozott azonban az Isten. r>r>Az Istenhez gyönge szódat emeled: r>Teveled lesz akkor az Isten.r>
Én véreim, búsak, szegények, r>Tudom én azt, hogy kell az ének, r>Kell a zsoltár, kell a fohász, r>Kell a hit, de ne higyjetek r>Soha a papok istenének. r>r>Tőle jött minden kénes átkunk, r>Sok meg nem hallott imádságunk, r>Földi poklunk, ős kárhozás, r>Szolga-voltunk, szegény sorunk r>És hogy mi még mindég csak - várunk. r>r>Ne dőljünk a szent Kába-kőre, r>Várjon égi csodát a dőre. r>Nekünk az élet a malaszt, r>A mi üdvünk a változás, r>A mi imánk: mindig előre. r>r>Én véreim, búsak, szegények, r>Tudom én azt, hogy kell az ének, r>Kell a zsoltár, kell a fohász, r>Kell a hit, de ne higyjetek r>Soha a papok istenének. r>
Zsibbadt sokáig olvasatlanul r>(Inni, vadászni sokkal könnyebb r>Magyar kastélyban), s végül kidobták r>Bűnöknek bűnösét: a könyvet. r>r>Jó könyv volt: elmés, szép Voltaire-kötet, r>Nagy rombolások szent harctevője. r>(Egykoron volt még a magyar úrnak r>Tisztessége és agyvelője). r>r>Ma már a kastély unja a betűt, r>Retteg a könyvtől, s hunn trágyadombok r>Várják Voltaire-től egészen máig, r>Aki könyvekben nagyot mondott. r>r>S a trágyadombnál elment valaki, r>Egy szennyes zubbony, egy éhes elme, r>S isten bárányát, Voltaire ó könyvét r>A trágyadombról fölemelte. r>r>Belenézett, és megdördült az ég, r>Dühtől gyúltak föl bús, izzadt orcák. r>Hajh, fázni fog még e könyvtől, tűztől, r>A papos, úri Magyarország. r>
