Idő 
Értékelés 
Értékelés Halljátok csak, mik nem történtenek velem! r>Mulattató lesz tán; mert tárgya szerelem. r>r>Hétköznap-életem fásító gondjait r>Lerázni, a minap kedves sétálni vitt. r>Bolygék a főváros lármás utcáiban, r>(Mert csak tolongás, zaj között vagyok vigan. r>A természet nyugodt magányos rejtekén r>Magamba szállok, és elkomorodom én. r>De utcákon, holott, mint a champagnei bor r>Az élet, a sürgő világ pezsegve forr; r>Utcákon a lélek percenként újat lát, r>S nem fonja komolyan az eszmék fonalát. r>Itt enyelegve lejt virágos kocsiján r>A víg szórakozás, a szép könnyelmü lyány.) r>r>Jártam föl és alá. A tiszta égi bolt r>Magasról küldte le a napsugár-mosolyt; r>De a forróságon koronként enyhite r>Szelid, lágy fúvalom nyájas lehelete. r>Tarkán hullámozott mindenfelé a nép, r>Gyönyörködött szemem száz- meg százfélekép. r>Előttem itt pompás úrhintó roboga, r>Amott nyikorgott rosz napszámos-talyiga. r>............................................... r>
Téged keresnek szemeim, r>Csak tégedet, szerelmem! r>S mindenkit látnak szemeim, r>Épen csak tégedet nem! r>Ne látnám többé a napot, eget, r>Csak láthatnálak, lelkem, tégedet! r>r>Oh istenem, te nélküled r>Milyen rideg az élet! r>Inkább lennék fáradt madár, r>Mely sivatagba téved, r>Hol nincs számára hűs lomb, hűs patak, r>Csak forró föveny, forró sugarak.r>
Éjjel, r>Mikor a fáradt harcosok őrt állnak az épülő kapu előtt, r>A leggyötörtebb tompán a földre puffan, r>Szive kifuttatja a vágányokat r>S a fények szédítő pályaudvaráról r>Kirobog a mennyei páncélvonat. r>r>A páncélvonat megdördül haraggal, r>De csak a pávák hallják s kitárják rá farkukat kénytelen r>S a fiatalok vérébe zuhog r>Ütegeiből a szerelem. r>r>Mert küzdeni kell a halálban is: r>A fáradt élet nem bír minden harcokat - r>Mikor még friss eleven voltam, r>Mért nem akkor zúdultál szivemből r>Jobbharcú, mennyei páncélvonat! r>
Izzik a tűzhely, ajtaja hajtva, r>szökkenve sziszegnek a szikraszilánkok r>álmokat űzve nézek a tűzbe: élnek a lángok r>sírnak a lángok. r>r>Élni ha fáj és sírni ha fáj r>(van kivülök még, ó, ami fájna!) r>vigaszt eregetve, szemünkbe meredve r>itt van a kályha, r>ízzik a kályha. r>r>Fáj neki égni, s kínja be régi! r>méla varázsban ég a parázsa, r>de mégsem akarja, hogy betakarja r>lassu hunyása, r>hamvadása. r>r>Döbben a lelkünk tűz kihunyásán, r>jégölü sír, amit ágynak a tél vet - r>- Hintve virággal, szent olajággal r>ha nincs is az élet, r>kincs ez az élet. r>r>Szikraszilánkként szökni szeretnék, r>láng-szeretettel életet áldok, r>s jövőt kibetűzve nézek a tűzbe: r>élnek a lángok, r>sírnak a lángok. - r>r>Szatmár 1925. decemberr>
