Idő 
Értékelés 
Értékelés Az aranynapban zöld rácsok mögött r>Az apró halmokon százszín virágok, r>Élt három évet, egy napot, ötöt, r>Ezt hirdetik a bádog fölirások. r>r>Itt csupa apró szentek alszanak, r>E csöndes és virágos óvodában, r>E liliomok és rózsák alatt r>A fiatal és mosolygó halál van. r>r>A dombokra galambok szállanak, r>A rácsok hívogatón intenek r>És egy öreg szomorúfűz alatt r>Vidám bújócskát játszik két gyerek. r>
Vas-öltönyben előttem áll r>A szomorú, néma halál. r>Hideg csókja r>Nem izgatja r>Sóhajtó kebelem. r>r>Dörrenés s nem él az élet, r>Futó ábránd, a multé lett. r>Nem marasztja, r>Már eladta r>Hevítő szerelem. r>r>Előttem áll s torkon ragad! r>- Életmentő hát nem akad? - r>Tovább nem vár, r>S én? - megyek már r>Siratva életem. r>
Megy a juhász szamáron, r>Földig ér a lába; r>Nagy a legény, de nagyobb r>Boldogtalansága. r>r>Gyepes hanton furulyált, r>Legelészett nyája. r>Egyszercsak azt hallja, hogy r>Haldoklik babája. r>r>Fölpattan a szamárra, r>Hazafelé vágtat; r>De már későn érkezett, r>Csak holttestet láthat. r>r>Elkeseredésében r>Mi telhetett tőle? r>Nagyot ütött botjával r>A szamár fejére. r>
A tengerbe most hanyatlik a Nap, r>Most fut leggyorsabban a vonatunk, r>Most jön a legtöbb, nagy emlékezés: r>Megáldalak. r>r>Áldjon meg az Isten r>Minden jóságodért, r>Sok hallgatásodért r>És gonoszságodért. r>Sok rossz, bántó szódért r>Áldassál melegen, r>Sok hidegségedért r>Hevülj a szívemen, r>Úgy is vége most már, r>Úgy is ezer bajom, r>Oktalanság árán r>Kész a ravatalom. r>Hát én megáldalak, r>De amíg áldalak, r>Csókolj, de ne nagyon. r>Áldva, csöndben, békén, r>Emlékkel és csókkal r>Akarlak elhagyni, r>Meleg után fagyni, r>Egyedül maradni, r>Egyedül érezni, r>Egyedül meghalni, r>Áldjon meg az Isten. r>r>A tengerbe most hanyatlik a Nap, r>Most fut leggyorsabban a vonatunk, r>Most jön a legtöbb, nagy emlékezés: r>Megáldalak.
Az emberhez száll himnuszom ma, r>Hittel hadd harsogom dalom, r>Nagy ismeretlenek helyében, r>Dacos fejem meghajtva mélyen, r>Szelíden és örök reményben r>Ez ismerőst magasztalom. r>r>Tudjátok-e, hogy mi az ember? r>A por s a végtelen fia, r>Istent teremtő földi szellem, r>Kemény pöröly vasvégzet ellen, r>Ezer fönséges küzdelemben r>Viaskodó harmónia! r>r>Nézzétek: izzad tar mezőkön, r>Sarcol a rögből életet, r>Nap égeti és tüske marja, r>Tépázza ég és föld viharja r>S a jövendő útján haladva r>Csókolják fény és fellegek! r>r>Nézzétek: napba törtetően r>Mint épít büszke kupolát, r>Egekbe lendül lelke, karja, r>Kőhomloka, ércakaratja r>Győzelmesen lendül magasba r>És mélységekbe száll tovább! r>r>Ember! Hittel hiszek tebenned, r>Ember! Forrón szeretlek én. r>Te nyomorúságos, hatalmas, r>Te végzetes, te forradalmas, r>Te halálban is diadalmas r>Utód az Isten örökén! r>
