Idő 
Értékelés 
Értékelés Nyár-éjszakán a grófi szérün r>Reccsen a deszka-palánk r>S asztag-városban pirosan r>Mordul az égre a láng. r>r>Éjféli hajnal, szörnyű fény ez, r>Nincs párja, napja, neve. r>Fut, reszket a riadt mezőn r>Az égő élet heve. r>r>Koldus, rossz álmú zsellér ébred, r>Lompos, bús kutya csahol. r>Az egész táj vad fájdalom r>S a gróf mulat valahol. r>r>Szenes kalászok énekelnek r>Gonosz, csúfos éneket: r>Korgó gyomrú magyar paraszt, r>Hát mi vagyok én neked? r>r>Mért fáj neked az égő élet? r>Nincs benne részed soha. r>Ne sírj, grófodnak lesz azért r>Leánya, pénze, bora. r>r>Ne félj, a tél meg fog gyötörni, r>Mint máskor, hogyha akar. r>Élethez, szemhez nincs közöd, r>Grófi föld ez és magyar. r>r>S mégis, amikor jön a reggel r>S pernyét fújnak a szelek, r>A grófi szérün ott zokog r>Egy egész koldus-sereg. r>r>Siratják a semmit, a másét, r>- A gróf tán épp agarász - r>Érzik titkon, hogy az övék r>E bús élet s a kalász. r>
Téged keresve útján, harcán, r>Milyen bátor, erős szivem volt, r>Milyen muzsikás, milyen harsány. r>r>Milyen beteg most, milyen vásott: r>Dobbanását nem tartja más, csak r>Te nagy, szerelmes akarásod. r>r>Ha még egyszer vadul fölzengne, r>Himnusza a kíné s a kéjé, r>Himnusza a himnuszod lenne. r>r>Himnusz, hogy mégis rád találtam, r>Nagy vétkekkel, nagy kerülőkkel, r>De élve és nem a halálban. r>r>S mindent megér, ha csak egy óra r>Dalolta el dalát melletted r>S nem nyílhat a szám átok-szóra. r>r>Beteg szívvel, istenes ember, r>Vallok neked, ím, kicsi párom, r>Áhitatos, bús szerelemmel: r>r>Ne hallgasd rossz, beteg zenéjét, r>Jó a szivem, mert benne vagy te r>S sziveink az órákat éljék.r>
Megvonom szépen büszke vállam r>És lehull rólam minden, ami volt r>S feléd sikolt r>Minden nagy megujhodottságom. r>r>Minden asszonyom visszahoztad r>És te vagy a szép, fényes ráadás r>S az áradás r>Kicsap a virágos rétekre. r>r>Kis csillagom, be jól szeretlek, r>Be megszerettem érted a Jövőt, r>Nagyra-törőt, r>Úgy szeretem most már magunkat. r>r>Úgy szeretem, hogy benned élek r>S hogy te bennem vagy, úgy szeretem: r>Óh, szerelem, r>Be virágos vagy s véghetetlen. r>r>Óh, szerelem, voltam és multam, r>Óh, szerelem, óh, jövendő idők, r>Kényszeritők, r>Hálát bókol ős ifjuságom.r>
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, r>Elrévedezni némely szavadon, r>Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog r>És rajta túl derengő csillagok. r>r>Én nem tudom, mi ez, de édes ez, r>Egy pillantásod hogyha megkeres, r>Mint napsugár ha villan a tetőn, r>Holott borongón már az este jön. r>r>Én nem tudom, mi ez, de érezem, r>Hogy megszépült megint az életem, r>Szavaid selyme szíven símogat, r>Mint márciusi szél a sírokat! r>r>Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, r>Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. r>Ha balgaság, ha tévedés, legyen, r>Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!r>
Ti szent Idáliának r>Kacér szemű leányi! r>Ti minket istenítő r>Nyilakkal öldököltök. r>Mikor levert erőnkön r>Feláll királyi széktek, r>Reánk bodor kacajjal r>Nehéz bilincset üttök. r>Ti mézitalt ajánltok, r>Ha maszlagot kevertek; r>Ha nyűgbe vertek is ti, r>Lágy bársony az s virágszál. r>r>Óh, kellemek szülötti! r>Ez a ti martaléktok r>Gyönyörködik s örömmel r>Hever bilincsetekben.r>
