Idő 
Értékelés 
Értékelés Fekszem hanyatt a föld sötétzöld szőnyegén, r>És merengve nézem a sötétkék eget; r>Száll reám aranyos, ezüstös csillagfény r>És koszorú gyanánt övezi fejemet. r>Megfürösztém lelkem e sugárözönben, r>Lemosott magáról minden földi szennyet, r>S most ujjászületve a magasba röppen, r>S keresi a mennyet; r>r>Alszik az egész föld; mély és csendes álma, r>Egyetlen halk dongás érinti fülemet, r>Tán mellém valami kis bogárka szálla, r>Vagy távoli folyam harsogása lehet, r>Vagy még távoliabb felhők mennydörgése, r>Mely, míg hozzám ér, ily parányivá törpül, r>Vagy talán lelkemnek himnusz-éneklése r>Le a csillagkörbül. r>r>Szállj, lelkem, oh szállj az égitestek között, r>És pillants keresztül rejtelmök fátyolán, r>Melyet az istenség titkos ujja szövött... r>Bölcsességből-e vagy csak szeszélyből talán? r>Nézd meg, lelkem, mi van ott a csillagokon, r>És nézd meg, mi vagyon a csillagok felett, r>Azután röpűlj le hozzám gyors szárnyadon, r>Hadd beszéljek veled; r>r>Hadd kérdjem: mit láttál? van-e ott is élet? r>S ha van, ily gyötrelmes, ily bús, mint a földi? r>Áll-e az a kemény, szigorú itélet, r>Amely jutalmat oszt és boszúját tölti?... r>De mi közöm ehhez! egyet szeretnék én, r>Csak egyet megtudni, arról hozz hírt nekem: r>Vannak-e ott szívek és a szívek mélyén r>Lángol-e szerelem? r>r>Ha ott is szeretnek, ah ugy vágyok oda, r>S hogy feljussak, forrón imádkozni fogok, r>De ha a szerelem föl nem kísér oda, r>Ugy isten hozzátok, ragyogó csillagok! r>Ugy szebb a föld minden búbánata mellett, r>S enyésszem el, ha a sírba fognak tenni!... r>A szerelem mindent pótol, s a szerelmet r>Nem pótolja semmi. r>
Mint elátkozott királyfi r>Túl az Óperencián, r>Él magában falujában r>Pató Pál úr mogorván. r>Be más lenne itt az élet. r>Ha egy ifjú feleség... r>Közbevágott Pató Pál úr: r>"Ej, ráérünk arra még!" r>r>Roskadófélben van a ház, r>Hámlik le a vakolat, r>S a szél egy darab födéllel r>Már tudj' isten hol szalad; r>Javítsuk ki, mert maholnap r>Pallásról néz be az ég... r>Közbevágott Pató Pál úr: r>"Ej, ráérünk arra még!" r>r>Puszta a kert, e helyett a r>Szántóföld szépen virít, r>Termi bőven a pipacsnak r>Mindenféle nemeit. r>Mit henyél az a sok béres? r>Mit henyélnek az ekék? r>Közbevágott Pató Pál úr: r>"Ej, ráérünk arra még!" r>r>Hát a mente, hát a nadrág, r>Úgy megritkult, olyan ó, r>Hogy szunyoghálónak is már r>Csak szükségből volna jó; r>Híni kell csak a szabót, a r>Posztó meg van véve rég... r>Közbevágott Pató Pál úr: r>"Ej, ráérünk arra még!" r>r>Életét így tengi által; r>Bár apái nékie r>Mindent oly bőven hagyának, r>Soha sincsen semmije. r>De ez nem az ő hibája; r>Ő magyarnak születék, r>S hazájában ősi jelszó: r>"Ej, ráérünk arra még!" r>
Messze, messze, messze, r>Honnan a madár jő r>Tavasz kezdetével, r>Messze, messze, messze, r>Hova a madár megy r>Hűvös, ködös ősszel. r>r>Messze tengerparton r>Áll a szent sír, a zöld r>Tenger sárga partján; r>Vadbokor fölötte, r>Rá sötét fátyolként r>Árnyékot boritván. r>r>E vadbokron kívül r>Nem gyászolja senki r>A dicső halottat, r>Ki a zajos élet r>Lejártával itt most r>Század óta hallgat. r>r>Végső volt honában, r>Ki a szabadságért r>Hősi kardot ránta, r>Hogy lett volna híve r>A sors, ha hazája r>Sem volt hű iránta? r>r>Számüzé magát, hogy r>Gyáva nemzetét ne r>Lássa; mert ha látná: r>Megátkozná, míg a r>Messzeségből néma r>Fájdalommal néz rá. r>r>Itten nézte a hős r>A szülőföldéről r>Ballagó felhőket, r>Melyeken az estfény, r>(Vagy talán honának r>Szégyenpírja?) égett. r>r>Itten űlt a parton, r>S hallgatá a csendes r>Tenger mormogását, r>S gondolá, hogy hallja r>Fölriadt népének r>Távoli zugását. r>r>S várta, várta, várta, r>Mikor jön már a hír, r>Hogy szabad hazája? r>S addig várt, addig várt, r>Míg a halál jött e r>Hír helyett hozzája. r>r>S otthon már nevét is r>Alig ismerik; csak r>Egy emlékszik rája, r>Egyedűl csak egy... a r>Költő, a szabadság r>Ez örök-lámpája.
Hegedűszó, furulyaszó, cimbalom... r>Van-e még, kit a búbánat terhe nyom? r>Akinél van, igazítsa el a bút, r>Nehogy neki mutassuk meg, hol az út. r>r>A búbánat gonosz vendég, rosz madár, r>A kebelbe életet, vért lopni jár. r>A búbánat szívet rágó ürgefi: r>Borral lehet, borral kell kiönteni. r>r>A bor éleszt, a bor éget, mint a csók - r>Csókot, lyányka, hosszut, édest, lángolót! r>Csókod lángja, mint a napfény, mennyei, r>Mely az élőfán a lombot neveli. r>r>Lombon fakad, lombon fejlik a virág, r>Lomb ne'kül, virág ne'kül mit ér az ág? r>Hogyha pusztán s szárazon a törzsök áll, r>Hamar éri a sodró vész, a halál... r>r>Hah halál, te nagy kérdésjel, melyre még, r>Nem felele sem idő, sem bölcseség, r>Mivel áldasz, mivel versz a sír után? r>Van-e ott is élet és bor és leány? r>r>Mit törődöm, mit tünődöm még sokat! r>Élek most, és ölelem, mi élvet ad; r>S mi ad élvet, hogyha nem bor és leány? r>Éljen a lyány, éljen a bor... húzd, cigány! r>
Elhagytam én a várost, r>Azt a holt életet, r>Hol a halál is élet, r>Jósorsom a természet r>Vidám ölébe tett. r>r>Vidám vagy, oh természet! r>El is csodálkozál, r>Midőn körödbe léptem, r>Hogy oly mogorva képem, r>Hogy rajta oly köd áll. r>r>De ép azért jövék, hogy r>Elűzzem a ködöt. r>Amely már olyan régen r>Borong komor-sötéten r>Halvány arcom fölött. r>r>Azért jövék, hogy szívem, r>Mit a bú s a harag r>Oly feketére feste, r>E gyászruhát levesse, r>S mosolygjon újolag. r>r>Gyógyulj meg, én szivem, ha r>Még gyógyulnod lehet!... r>Szép harmatos füvekkel, r>Lágy rózsalevelekkel r>Kötöm be sebedet.
