Idő 
Értékelés 
Értékelés Vad óceánnak mély hullámain r>Vergődöm én és küzdöm a szelekkel, r>S ah, képed minden este, minden reggel r>Felém leng a két hajnal szárnyain. r>r>Szelíd Remény, jobb kor szebb napjain r>Mosolygva jöttél lángoló szemekkel, r>De most borongasz barna fellegekkel, r>Mint búcsuzó hölgy férje karjain. r>r>Idv néked igy, ha mindent elvesztettem, r>Ha tengerhabként duzzad bánatom, r>Ne légyek elhagyatva, légy mellettem. r>r>Ím újra vészek árján hányatom, r>Süvöltve röppen a vihar felettem, r>S remegve száll rád végpillantatom. r>
Jaj, milyen szánandó lehetek így, r>sírásra görbült szájjal, r>magamra húzva az est köpenyegét, r>lelógó karokkal a rózsafa mellett. r>Dehát egyedül vagyok, r>felhő-kígyók kúsztak a csillagokra, r>senki se láthat. r>r>A csend-falon kísértet-újjak motoszkálnak, r>nehéz illatok kapaszkodnak vállaimra. r>Először csöndesen nyöszörgök, r>aztán hangosabban sírok, r>aztán az egyedüllét iszonyú félelmében r>felszökök és rekedten kiabálok: r>r>- Emberek, halló, emberek! r>Idegyertek, itt állok a kertben, r>ember vagyok, kétkezű, kétlábú, mint ti, r>pirosszívű, vonagló életű, r>azonfelül költő, aki szépeket akar írni r>s felétek tárja karjait. r>Gyertek ide, vegyetek körül, lármázzatok, r>kérjetek verseket, tegyétek a lapokba, r>adjatok sok pénzt, jó meleg ételt, r>kínáljatok borral és szerelemmel, r>csókoljatok meg, szeressetek!! r>Hiszen tudom, hogy nem egyedül vagyok r>a földön, él még valaki. r>Jó emberek, ne hagyjatok elesni r>gyöngén, reszkető ínnal, r>átokkal piros, fiatal ajkamon - r>Emberek! Emberek! r>r>Kiáltásomra fülledt sötét a válasz, r>senki sem felel. r>Messziről ropogós muzsika olvadt foszlányai r>folynak csiklandozva fülembe r>s kétségbeesésemet végighengereli r>a táncdobogás hömpölygő, zavaros gurulása. r>Lakodalom van valahol az ezredik házban, r>a nagy ucca végén. Oda mentek, r>mindenki oda ment, az egész világ. r>r>Engem itt feledtek.r>
Lentről vad lárma csap föl hozzám, r>Ki ide föl egyedül jöttem r>S fölutamat megöntözötten r>Mutatja elhullott vérem. r>r>Magas váramból meg-megkérdem: r>Kik azok a lármásak lent itt? r>Ezek azok a dalos senkik, r>Kiket megöltek a példák? r>r>Víg tüdejük hallom, hogy mély, tág: r>Vert úton, ügyesen loholnak, r>Mi volt tegnap és mi lesz holnap, r>Nyugodtan bízzák ők másra. r>r>Óh, életem szent indulása, r>Magam is bús szemet meresztek: r>Óh, bár maradtam volna veszteg, r>Mint kölyköket bátoritsak. r>r>Mert általam él és van itt csak r>E gyülevész had. Az én vérem, r>Mely pirosan csillog az éjben, r>Úszítja, vezeti őket. r>r>Föntről nézem a törtetőket, r>Kik fölzendültek váram alján r>S vitáznak váram viadalmán r>Mea culpa, mea culpa.r>
Száritson ki szemükből a Nap, r>Kik egyszer is megnéztek. r>Ne hagyjon az én suta arcom r>Senkinek se szánó emléket. r>r>Sors-intézőm a Semmi legyen; r>Szem- és fültömő Semmi, r>Adassék meg nekem vád nélkül r>S észrevevő vágy nélkül menni. r>r>Hangomat a Semmi igya föl, r>Mint az álmokat issza r>S az én gyönge, panaszos hangom r>Ne jajgasson senkinek vissza. r>r>Távozzak el én mindenkitől r>Megsemmisülve, szökve, r>Szemekből, fülekből távozzak r>Emlékek nélkül és örökre. r>r>Egy suhanás se árulja el, r>Mit lelkem úgyis titkolt: r>Valaki elment élet nélkül, r>Valaki elment, aki itt volt. r>r>Felejtsem el én is magamat, r>Nagyboldogan felejtsem, r>Önmagamból és a világból r>Szédülve, zuhantva leejtsem. r>r>Akkor se legyek majd senkié, r>De ne is legyek árva, r>Nézzek szép, hideg mosolygással r>Az én hívó, örök arámra. r>r>Nem voltam másé, se magamé, r>Arám: a hideg Semmi, r>Nincs jogom, hogy emléket hagyjak r>És, jaj, nincs jogom emlékezni. r>r>Feledt kérdésként, választalan r>Bukjam csöndbe omoltan: r>Ha nem voltam, ne vágyjak lenni r>S maradjak titok, hogyha voltam.r>
Hamar-követje a tavasznak, r>Hímes pillangó, idvez légy! r>Még nincs rózsa; s te a kopasznak r>Mégis csókolására mégy? r>r>Miért szállsz ama puszpángokra? r>Hiszen nem a víg kikelet r>Adott még új kantust azokra; r>Átzőldellik ők a telet. r>r>Menj inkább a setét rögökbe, r>Állhatatlan selyemmadár! r>És súgd az ő dugúlt fülökbe, r>Hogy élet és tavasz van már. r>r>Lát'd, még a főldben szunyókálnak r>A Flóra gyenge szűzei, r>S a napra félve kandikálnak r>A csirák nedves szemei. r>r>Nézd csak, az orgonák tövébe r>Mely kellő szagok lengenek; r>Menj, fuss a szellők ellenébe, r>Tán a violák fejlenek. r>r>Eredj s egy hosszú csókkal szídd ki r>Zefir elől illatjait r>És szárnyad zörgésével hídd ki r>A napra kisded húgait... r>r>Mit? violákról violákra r>Osztod, te csélcsap, csókodat? r>Be boldog vagy, hogy egy virágra r>Nem kötöd indúlatodat! r>r>De én csak egy rózsát szerettem; r>Ah! csak egy bírta szívemet, r>S miólta már ezt elvesztettem, r>Örök tél dúlja létemet. r>r>Az én lelkem is hajdanában, r>Mint te, vídám s eleven volt, r>Míg ifjúságom tavaszában r>A virágzó Lilla bájolt: r>r>De most lomha s hernyó módjára r>Mászkál a fanyar bánaton r>És a mások múlatságára r>Magának verskoporsót fon. r>r>Ah! szárnyad eszembe juttatja r>Psychét s az ő bánatjait, r>És a Psyche gyötrő bánatja r>Tulajdon lelkem kínjait. r>r>Ő is Ámor aranyvárában r>Egykor édes nektárral élt r>És a gráciák rózsásában r>Kedvet s örök tavaszt remélt: r>r>De egy bűbájos hang neszére r>E víg scénák eltűntenek, r>S az ő halálos gyötrésére r>Ég, föld, mind felesküdtenek. r>r>Óh, mikor lesz, hogy bús kínjában r>Letőltöm hernyó-éltemet r>És szemfedelem púpájában r>Kialszom szenvedésemet? r>r>Mikor lesz, hogy lelkem, letévén r>A testnek gyarló kérgeit r>S angyali pillangóvá lévén, r>Lássa Olympus kertjeit, r>r>Hol őtet egyik vígasságból r>Másikba új szárnyak vigyék, r>Hogy a szférákban nőtt rózsákból r>Örök ifjúságot igyék?r>
