Idő 
Értékelés 
Értékelés Ni, miként menekül r>A híres Úr: az Élet, r>Űzi, veri, kergeti, r>Mint egy tolvaj cselédet, r>Egy nálánál is főbb Úr. r>(És vele menekülnek r>Millió unokácskák, r>Kicsi kis élet-szemek, r>Látom sírva tipegni r>Közöttük az én kis r>Életemet.) r>r>Tapodja a villámló, r>Szűz és végtelen havat, r>Szalad az Élet, szalad, r>Nyomában bogárló, r>Véres, bolond láb-nyomok. r>r>Ni, piros-havas homok r>S egy szörnyű Üldöző. r>Ni, hogy szalad az Élet r>Neki a hónak, fagynak, r>Hogy szaladnak r>Utána a piciny életek r>S a darabnyi halálok. r>r>Óh, én magamból kiszállok r>S úgy nézem ezt a hajszát, r>Mint Rembrandt nézte rajzát r>S a borút, mit ecsettel r>Holt színnek rakott rája, r>A borút, mely ma ragyog. r>r>(Tudom: valaki vagyok, r>Ám sok hazug széppel, r>Babonás okkal, állal, r>Nagyon is sokat szórakoztam r>A Halállal, r>Pedig a Halál nem döntő, r>A Halál is fél és szalad, r>Életem és halálom r>A futó rajkó-hadak r>Két kis, szegény testvér-senkije.) r>r>A nagyszerű, szent havat, r>Lelkem-testem bús, kesely r>Sorsát, útját követik, r>Rikítják, mint a szabad r>Sűrűség vadászai r>A vadat r>Üldözvén, vér-lábnyomok. r>Itt van egy nagy Üldöző, r>Ezek az ő nyomai r>S ő százszor több Úr, mint a Halál. r>r>A Halál: apró vérfolt, r>Egy rosszul járó óra, r>Ezerfelé ugrándozik, r>Ezerfelé mutat, int r>Ezer bolond mutatója. r>Téli bolond, pojáca r>És mindig csak semmiség: r>Ráver az életünkre r>És mégse más, mint egy r>Kis látogatókártya. r>És mégis és ezerszer r>Minden futásnak futtán r>Az Élet havas utján r>(Életem bolygó utján) r>Ott kisért ez apró szolga, r>Ez a semmi: a Halál. r>r>Lehet: Élet se volna, r>Hahogyha nincs Halál, r>Holott ott van mögöttük r>Titokzatos Uruk, r>Valami ős és vad, szörnyű r>Szabálytalan Szabály, r>Egy nagyon nagy Üldöző. r>r>A Halál bogárosan, r>Szeszélyes vér-nyomokban r>Követi az Életet r>Egy nála nagyobb Úrnak r>Úri nagy parancsából. r>r>De a Halál csak festék r>Haván a gyáva Életnek. r>(Az én kis életemnek is, r>Mert, ni, hogy szaladnak, r>Mint lázbeteg arcán a rózsák, r>Kinek porokat adnak.) r>r>Óh, Halál, én szeretlek r>(Százszor, sokszor vallottam) r>És mégse vagy más, r>Mint véres kisérője, r>Csöppekre hullott mása, r>Ártatlan kisérője, r>A menekülő Életnek, r>r>(Az én Élettel menekülő r>Fehér, árva és fagyos r>Üldözött életemnek is), r>Kik után jön űzve, szünetlen r>A nagy Üldöző: az Ismeretlen.r>
Fájdalmas betegség, r>Örökös, barna cikkázása r>A Halál-villámoknak, r>Ki szereted a jaj-muzsikát, r>Az átkozódó Jóbokat, r>A sebes Lázárokat, r>Fájdalmas, hosszú betegség, r>Te vagy az Élet. r>Mert te vagy az Élet r>Hű várnagya, ki jól vigyáz r>A portyázó vár-úr r>Kikapós, léha asszonyára. r>Hajh, fájás nélkül r>Az volna az Élet, r>Ami a fáradt kurtizánnak r>A legszebb ifjú r>Szerelmi, szent dühe: r>Semmi. r>És én jajgatva is, r>Egeket káromolva néha, r>Mardosva, tépve, r>Sujtva a Halál-villámoktól, r>Érzem benned az Életet, r>Érzem, hogy te vagy az Érzés, r>Akit azért kaptam, r>Hogy az Életet soha-soha r>Érezni el ne üttessem, r>Míg élek. r>Óh, Élet hű várnagya, r>Fájdalmas betegség, r>Köszönöm, hogy rámlakatoltad r>Élet-uramnak r>Szemérem -övét.r>
Bibor-palásban jött Keletről r>A rímek ősi hajnalán. r>Jött boros kedvvel, paripásan, r>Zeneszerszámmal, dalosan r>És mellém ült le ős Kaján. r>r>Duhaj legény, fülembe nótáz, r>Iszunk, iszunk s én hallgatom. r>Piros hajnalok hosszú sorban r>Suhannak el és részegen r>Kopognak be az ablakon. r>r>Szent Kelet vesztett boldogsága, r>Ez a gyalázatos jelen r>És a kicifrált köd-jövendő r>Táncol egy boros asztalon r>S ős Kaján birkózik velem. r>r>Én rossz zsaketben bóbiskálok, r>Az ős Kaján vállán bibor. r>Feszület, két gyertya, komorság. r>Nagy torna ez, bús, végtelen r>S az asztalon ömlik a bor. r>r>Ó-Babylon ideje óta r>Az ős Kaján harcol velem. r>Ott járhatott egy céda ősöm r>S nekem azóta cimborám, r>Apám, császárom, istenem. r>r>Korhely Apolló, gúnyos arcú, r>Palástja csusszan, lova vár, r>De áll a bál és zúg a torna. r>Bujdosik, egyre bujdosik r>Véres asztalon a pohár. r>r>Nagyságos úr, kegyes pajtásom, r>Bocsáss már, nehéz a fejem. r>Sok volt, sok volt immár a jóból, r>Sok volt a bűn, az éj, a vágy, r>Apám, sok volt a szerelem. r>r>Nyögve kinálom törött lantom, r>Törött szivem, de ő kacag. r>Robogva jár, kel, fut az Élet r>Énekes, véres és boros, r>Szent korcsma-ablakunk alatt. r>r>Uram, kelj mással viadalra, r>Nekem az öröm nem öröm. r>Fejfájás a mámor s a hírnév. r>Cudar álmokban elkopott r>A büszke oroszlán-köröm. r>r>Uram, az én rögöm magyar rög, r>Meddő, kisajtolt. Mit akar r>A te nagy mámor-biztatásod? r>Mit ér bor- és vér-áldomás? r>Mit ér az ember, ha magyar? r>r>Uram, én szegény, kósza szolga, r>Elhasznált, nagy bolond vagyok, r>Miért igyak most már rogyásig? r>Pénzem nincs, hitem elinalt, r>Erőm elfogyott, meghalok. r>r>»Uram, van egy anyám: szent asszony. r>Van egy Lédám: áldott legyen. r>Van egy pár álom-villanásom, r>Egy-két hivem. S lelkem alatt r>Egy nagy mocsár: a förtelem. r>r>Volna talán egy-két nótám is, r>Egy-két buja, új, nagy dalom, r>De, íme, el akarok esni r>Asztal alatt, mámor alatt r>Ezen az ős viadalon r>r>Uram, bocsásd el bús szolgádat, r>Nincs semmi már, csak: a Bizony, r>Az ős Bizony, a biztos romlás, r>Ne igézz, ne bánts, ne itass. r>Uram, én többet nem iszom. r>r>Van csömöröm, nagy irtózásom r>S egy beteg, fonnyadt derekam. r>Utolszor meghajlok előtted, r>Földhöz vágom a poharam. r>Uram, én megadom magam. r>r>S már látom, mint kap paripára, r>Vállamra üt, nagyot nevet r>S viszik tovább a táltosával r>Pogány dalok, víg hajnalok, r>Boszorkányos, forró szelek. r>r>Száll Keletről tovább Nyugatra, r>Új, pogány tornákra szalad r>S én feszülettel, tört pohárral, r>Hült testtel, dermedt-vidoran r>Elnyúlok az asztal alatt.r>
Virágosak bár ma is a mezők, r>Elmaradtak a híg gerjedezők r>S csak a gyűlölők dühe gyűlt meg. r>r>Lelkendezők hangos hadja szaladt r>Utánam a nevető Nap alatt, r>Jó voltam nekik: dicses és bátor. r>r>S mégis és mégis ma vagyok: Magam: r>Olcsó szegődtek hadja odavan r>S gyönyörüen és sokan üldöznek. r>r>Ez a királyi: a számüzetés, r>Ez a királyi: büszke megvetés, r>Mikor eliszkol az olcsó gárda. r>r>Szeretem, hogy így majdnem egyedül, r>Bolond szivem még egyre hegedül r>S megsokasodtak vad üldözőim. r>r>Igy jár az ember, aki valaki, r>Igy kell bátoran, szépen vallani: r>Egy ál-barátnál száz dühödt inkább. r>r>Életem: vallás, gőg és szerelem r>S az üvöltőket jobban szeretem r>Hizelkedő s divatra jötteknél. r>r>Barátok múltak s én megmaradok, r>Régi hibám és mégis csak adok: r>Van miből és az üldözés: áldás. r>r>Királyi, dús és mindig ugyanaz, r>Megmaradtál s megmaradsz, vén kamasz: r>Barát sem kell s nem ijjeszt ellenség. r>r>Amit adtam: örökség s nem divat r>S addig is, mig a Halál elhivat, r>Magam vagyok: adó, jó s virágos.r>
Az emberi nemen óh mely méltó jussal r>Sírhat az érzékeny szív Heráklitussal! r>Óh mely méltán lehet keserű könnyeknek r>Forrásivá válni a síró szemeknek. r>Méltán nem engednek véget a nyögésnek r>Sok bajai ezen nemes teremtésnek, r>Melyek számosabbak a fövenyeknél is, r>Többek a mezőben lévő fűveknél is. r>Könnyebb számbavenni a tenger cseppjeit, r>Könnyebb a zőldellő fáknak leveleit, r>Mint ezen kérdésre adni feleletet, r>Keserűvé amik teszik az életet. r>Nem szóllok hát róllok, ezzel, hogy bánatom r>Nagyobb, hogy mint szólni tudnék, megmutatom. r>A kisebb fájdalmak nyögnek és jajgatnak, r>A nagyobbak némák, bámúlva hallgatnak. r>Ti temető helyek gyászos sírhalmai, r>Ti holtaknak bennek heverő csontjai, r>Ti gyászos oszlopok, melyeket a hűség r>Emelt, kiken írva van a keserűség, r>Légyetek helyettem bőlcs prédikátorok, r>Légyetek ékesen szóló orátorok. r>Mondjátok meg, hogy tireátok csorgának r>Könnyhullatásai sok édesanyának! r>Mutassátok meg az itt általmenőknek, r>Rajtatok oly fűvek mely számosan nőnek, r>Melyeket kóstolnak sok árvák anyjaik r>Szemeikből áradt könnyhulltásaik, r>Melyeket sok özvegy jajos párázatja r>Megnedvesít, mikor hív férjét siratja. r>Ne tagadjátok el, hogy bizony nagyon sok, r>Akikkel az égnek vagytok már adósok. r>Akiket az égnek mind vissza kell adni, r>Mikor az utólsó nap fel fog virradni. r>Te a többek között, óh síralom halma, r>Melybe temetve van sok árvák oltalma, r>Te szólj s add tudtára az itt útazónak, r>Tartsa az életét hogy változandónak. r>Javai, amiket csak azok tartanak, r>Míg élünk, bennünket sokszor megrontanak. r>Melyek, míg életünk van legjobb korába, r>Megjelennek nálunk egy nem várt órába. r>De ha egy kevéssé hanyatlik életünk, r>Örömünk közűl csak egyet sem lelhetünk, r>S azok, amelyekbe találtuk kedvünket, r>Már akkor elhagyják megúnt életünket, r>Mint az oly madarak, amelyek nyárára r>Hozzánk jőnek, de elmennek nemsokára, r>Elhagyják főldünket, messzire repűlnek, r>Mihelyest az idők egy kevéssé hűlnek. r>Minden gyönyörűség így szalad előlünk, r>A jókedv, az öröm így tűnik el tőlünk. r>Szóljad, gyászos halom, ez igazságokat, r>Megtanítván rájok az itt útazókat. r>Vagy mivel te nem tudsz szólni e táblának, r>Amely állíttatott egy édesanyának, r>Amely emeltetett az emlékezetnek r>Kezei által a buzgó szeretetnek, r>Légy hív őrzője, hogy ebből megtessék a', r>Hogy ez élet csak a szerencse játéka. r>Tartsd meg, hogy tudják meg, akik itt elmennek, r>E sírba hogy kinek tetemi pihennek. r>- - - - - - - - az, ki ide tétetett, r>Óh mely sok jó vele sírba temettetett. r>Nemes - - - - - - hűséges atyának r>És - - - - - - - szerelmes anyának r>Hív gondviselése között neveltetett, r>A nemeslelkűség útán vezettetett. r>Ezek hűségeket, mivel mentek porba, r>Maga köszöni már az égi táborba. r>A szeretet őtet - - - - - - - - hozta, r>Hogy - - - - - - - - - - - - áldozta r>És páros életek, míg az Úrnak tetszék, r>A megért gabonát - - - - - - metszék, r>Mert az ezt követő jajos esztendőbe r>Esküdt férje ment a gyászos temetőbe. r>Így vált el egymástól két szív, mely lett eggyé, r>Mikor - - - - - - - lőn síralmas özveggyé. r>Fél esztendő vala, amíg gyászosságba r>Élt, már most férjével van a mennyországba. r>Ilyen a szív, amely igazán szerető, r>Társától sokáig messze nem lehet ő. r>Amíg az élőknek seregében éle, r>- - - nyarakat, teleket szemléle. r>Számos esztendők, de óh bizony azoknak, r>Kik halálán sírnak, nem látszanak soknak. r>Szerelmes magzati, titeket végtére r>Hív hideg karjai megölelésére. r>Rebegő nyelvének haldokló szózati r>Titeket szólítnak, kedves magzatjai. r>Jertek, ez egy-két szót, melyet szól hozzátok, r>Kegyes szívetekre híven felírjátok, r>- - - - - - tudom, hogy veled a bánat r>Engem, hív anyádat, keservesen szánat, r>Tudom, hogy jó szíved érettem hidegszik, r>Hogy a koporsóba testemet szegezik. r>De szűnjék bánatod; e siralmas eset r>Mert a bőlcs Istennek tetszéséből esett. r>A hatalmas Isten minden veszedelem r>Ellen légyen neked őriző védelem. r>Szerelmes - - - kedves férjed párja, r>Szakad szemeidből gyöngykönnyeid árja, r>Hogy árvává lettél, de bízzál, az egek r>Szomorú szívedhez nem lesznek hidegek, r>Mivel áldott férjnek bízálak kezére, r>Én érettem a' lesz életed vezére. r>Híven ápolgassad kis unokáimat, r>Így újíthatod meg elmúlt napjaimat. r>- - - - - - - - forró hűségedért r>Adják meg az egek a megérdemlett bért. r>Bánatos árváim - - - most már r>A veszély rajtatok második ízbe jár, r>Mert könnyes szemekkel, ím, megholt atyátok r>Mellé temetitek szerelmes anyátok. r>Már minden óltalom eldűlt mellőletek, r>Ím! védelem nélkül maradt életetek, r>De bízzatok, bizony a siralmas árva r>Előtt a jó egek nincsenek bézárva. r>Úgy légyen intézve ifjú életetek, r>Hogy mi, megholt szülék, éljünk tibennetek. r>Menj el már, útazó, de forgasd eszedbe, r>Amit utóljára mondok, életedbe. r>Hogy nyomorúságos, kétséges az élet, r>Hogy bajra született, aki emberré lett.r>
