Idő 
Értékelés 
Értékelés Ember ember ellen csatázik, r>Mi egyesítsen, nincsen eszme, r>Rommá dőlt a Messiás háza, r>Tanítása, erkölcse veszve... r>Oh, de hogy állattá süllyedjen, r>Kinek lelke volt, nem lehet!... r>Hatalmas Ég, új Messiást küldj: r>Beteg a világ, nagy beteg!... r>
Hahogy haragszol, nem az anyádért, r>Nem hét gulyára szóló tanyádért, r>Hanem haragszol romlott hazádért, r>Grófok és papok uraságáért. r>r>Nem gyermekidért fájtak a dolgok, r>Nem tenmagadért nem voltál boldog, r>Hanem megnyíltak gyászos mennyboltok, r>Hanem haragra sok másért volt ok. r>r>Jaj, hogy nem lehetsz te most az élen, r>Bátran, durcásan, hősen, kevélyen, r>Minden magyarnak bús szívén, mélyen r>S rólad az ellen aggva beszéljen. r>r>Be kár teérted s be kár miattunk. r>Amit gyüjtöttünk, őriztünk, adtunk, r>Amit nagy-gyáván másokra hagytunk, r>Most az lett a mi vádoló fattyunk. r>r>Ha te még hinnél, ha te még szólnál, r>Piros neveknél pirosabb volnál, r>Pirosabb lennél a piros bornál r>S véresebb lennél véres bibornál. r>r>Hogyha lehetne, be ütnél széjjel, r>Be hajnalodnék a magyar éjjel, r>Rímmel és karddal, szóval, fekéllyel r>Égetnél, dúlnál mindent víg kéjjel. r>r>Te volnál akkor életnek sója, r>Úri bűnöknek nagy bosszulója, r>Magyar deákok nagy pártolója, r>Mindeneknek hős ostorozója. r>r>Jaj, hogy haragszol s hiába minden, r>Vér fogyatkozik szítt ereidben, r>Magyar dühödre elég düh nincsen: r>Fajtáddal együtt verjen az Isten.r>
Új Kisértet jár, harsog a hír, r>Ki jött nem éjfélkor, de nappal, r>Dacosan viselt, vörös és szép, r>De még az Úristen előtt sem r>Levehető sisakkal. r>r>Jelenéseit én hallgatom, r>Szóbeszédjét sok, henye főnek, r>De már tudom, hogy kiről van szó: r>Nagy jöttéről és ittlétéről r>Az én szent keritőmnek. r>r>Hogy szeressék, ezt tán tiltja is, r>Mert ő nem számít úri szemre, r>De nagy szeretettel átadja r>Magát és Kisértet-mivoltát r>Bármilyen küzdelemre. r>r>Sokszor találkoztam vele már, r>Vitáztam vele, verekedtem, r>De ha elhagytam talán százszor, r>Ezerszer tértem vissza hozzá r>S mindig szerelmesebben. r>r>Ez a nagy, nappali Kisértet, r>Ki szemet lefog, agyat kábít, r>Ráborul minden tisztes szívre r>S érezteti: hatalmasabb, több, r>Mint itt akárki másik. r>r>Ki csak percnyi becsülettel él, r>Éli ezt a silány világot, r>Beismeri búsan, miként én: r>Kisértetet, kisérendőbbet, r>Soha, sohase látott. r>r>Mindent elvesztünk, én már tudom, r>E tétova, szomorú földön, r>De mezét ez új Kisértetnek, r>Vörös mezét vígan és újból, r>Újból magamra öltöm. r>r>Ezt az egyetlen Kisértetét r>Nem tudom könnyen elhessentni: r>Magyar vagyok s keserű sorssal, r>De édes daccal harsogom, hogy r>Ez: van s nincs itt más semmi. r>r>Semmi, mint ez új Kisértetünk, r>Melytől rengve fél gyönge elme. r>Félnek obsitosi a Multnak r>S akit kisér fiatal útján r>Az aggottak félelme. r>r>Hajh, megutáltam az életet, r>Lelkem csatákban összelőtten, r>De lelkem és e bús magyar föld r>Új Kisértetét várva várja r>S itt piroslik előttem. r>r>Az én Istenem sújtsa le azt, r>Ki e hitet kétli, gátolná r>S akit az új Kisértet kisért, r>Kapja meg a csodát, megváltást, r>Istenem hozza hozzá.r>
Minden semmirevalónak, r>Gácsnak, svábnak és zsidónak: r>Grádics adatott: r>Itt alant már csak egyedül r>Maradok... r>r>Sürög a vad, magyar élet, r>Még a némák is beszélnek r>S uccám ellepik r>S bárki taknyost egy bősz iram r>Fölrepit. r>r>Seregesen senkik jönnek, r>Megrabolnak, elköszönnek r>Gúnnyal, szabadon, r>Mi bennem gyült, mindenkié. r>A vagyon. r>r>Mind a szépet, amit hoztam r>S ami új, nagy, átkozottan r>Sok, pazar ige: r>Úri, léha nullák raja r>Söpri be. r>r>Álmagyarok s jöttment népség r>S címeres, ronda cselédség r>S nagyúri nagyok: r>Ez időben, itt, valaki: r>Én vagyok. r>r>Új igéim tán nem hatnak, r>Rossz frigyesim elhagyhatnak r>S nőhet a fülem, r>De nem lesz itt semmi, soha r>Nélkülem.r>
Szeretek élni, de sok-sok alvás r>Kurtítsa ezt nekem: r>Én az Életet bő tagadással, r>De nagyon-nagyon szeretem. r>r>Szeretem a bomlott, cifra álmok r>Éjszakáit nagyon r>S a mámor-asztalt, hol a cselekvés r>Ázott vérnyomait hagyom. r>r>Élet, aléltság, zsibbadtság és tett r>És állandó pörük: r>Egyformák immár elszánt magamban, r>Hivek, rokonok, gyönyörük. r>r>Élni, élni élet-tagadással, r>Most már igy élek én: r>Lássuk, vajjon én-e vagy a Végzet, r>Melyikünk a külömb legény? r>r>Nem bánthat most már semmi s várom r>A beteljesitőt, r>Ki törvényt mond suhantva fölöttünk, r>A mindig ifjú, bölcs Időt. r>r>Odaadom magam a napoknak r>Szépen, szándéktalan, r>Élek, mert szép s mert élek. S az Isten r>Bús-büszkén megcsókol, ha van.r>
