Idő 
Értékelés 
Értékelés Annyit sem ér az élet, r>Mint egy eltört fazék, mit a konyhából r>Kidobtak, s melynek oldaláról r>Vén koldús nyalja a rászáradt ételt! r>
Hajnalodik s végre: az én hajómon, r>Az igazin, szállok virág-fedetten. r>Nem ismerek a vén, elszánt kalózra, r>Hurrák, vágyak pompás legénye lettem r>S boldog hajóm fátyollal lobogózva r>Olyan, mint kék fátylas ég-darab. r>Tűz-szememen bekacag a Nap: r>Sohse látott csodábbat e hajónál, r>Sohse látott hajóst még hajnalibbat. r>Tengereket zudít elénk a vágyunk, r>Még Oceánunk is az enyém. r>Karunk ölelő ritmusára ringat, r>Himnuszt kürtöl a babonás hajó-kürt r>S zeng a csók a hajó fedelén. r>Árbócom: a váró diadal, r>Bódító és szűz-lyány adta csók r>S üldözőim a kalóz-hajók, r>Kikkel rabolva, hajh, annyit bolyongtam r>Olcsó siker- s csók-portékára lesve. r>r>Hát mégis hasztalan hajszolt az Este, r>Nem az ő ölébe jött vagyok, r>Hajnalok küldöttek, hajnalok r>S mégis eljött értem a hajóm. r>r>Óh, volt hajók, be elárnyultatok már, r>r>Óh, volt prédák, be nincs ízetek. r>Szabadabb vagyok minden szabadoknál, r>Olyan teljesen nem magamé. r>Szemem melyik volt hajót vágyja vissza? r>Gyötrelmes, kérdő, kinzó ifjuságnak r>Zöld lobogóju, éhes kis hajóját? r>Vihar-hajómat, mely az ósdi nóták r>Kopott, kis bárdjait hagyta el? r>Avagy a száz-szoknya lobogót r>Lengető, unt, céda csók-hajót? r>Névnek, hírnek, mámornak, bölcseségnek r>Csúnya kalóz-hajóit talán? r>Ím, itt van a szívemen a lyány, r>Itt van a szívemben a tenger-élet, r>Felörvendem, fölélem s boldog órák: r>Most vagyok Én és büszkén viszem r>Szent és ifjuságos, bolond viharokba r>Az egyetlen ölelnivalót: r>r>S Életem új, legsorsosabb hajóját.r>
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, r>akarsz-e mindíg, mindíg játszani, r>akarsz-e együtt a sötétbe menni, r>gyerekszívvel fontosnak látszani, r>nagykomolyan az asztalfőre ülni, r>borból-vízből mértékkel tölteni, r>gyöngyöt dobálni, semminek örülni, r>sóhajtva rossz ruhákat ölteni? r>Akarsz-e játszani, mindent, mi élet, r>havas telet és hosszú-hosszú őszt, r>lehet-e némán teát inni véled, r>rubinteát és sárga páragőzt? r>Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, r>hallgatni hosszan, néha-néha félni, r>hogy a körúton járkál a november, r>ez az utcaseprő, szegény, beteg ember, r>ki fütyörész az ablakunk alatt? r>Akarsz-e játszani kígyót, madarat, r>hosszú utazást, vonatot, hajót, r>karácsonyt, álmot, mindenféle jót? r>Akarsz-e játszani boldog szeretőt, r>színlelni sírást, cifra temetőt? r>Akarsz-e élni, élni mindörökkön, r>játékban élni, mely valóra vált? r>Virágok közt feküdni lenn a földön, r>s akarsz, akarsz-e játszani halált? r>
Hatalmasnak indult. r>Életében osztozkodó fatársai r>ámuló irigységgel méregették: Újra nagyobb vagy. r>Koronád, amellyel Meseországot akarod betakarni r>és átölelve megvédeni, r>ma újra izmosabb lett, r>fejlődik, ég felé bomlik, tavaszba-tartan [d?]. r>r>És büszkén állt a fa. r>Lábánál színtobzódásban millió vadvirág feslett, r>patak cserregett oda-oda dörgölődve r>egy-egy benyúló gyökér-bogához. r>Méhek, madarak zsondítón hangversenyeztek fülébe r>és nagyon érezte, hogy szép és erős. r>r>Egyszer azután jelentés jött. r>Halkszavú, kékcsillagos, tücsökzenés esten r>lobogóhajú tündér érkezett és megállt r>a fa törzsének támaszkodva a patak partján. r>Mély-kék szeme riadtan foszforeszkált. r>Át akart menni, r>de zúgott, tarajlott a vad hegyi ár, r>s nem mert a kicsi tündér [...?] r>Olyan könyörgőn tudott a fára nézni. r>r>S az reccsenve kidőlt. r>Végigterült boldog-ájultan a víz fölött, r>hogy két kicsi láb folytathassa útját. r>r>1927.r>
Látod, már ezt is unom r>nélküled. r>Páholyt veszek neked r>az életemben. Ülj bele mellém. r>Kék szemem hasadékain r>nézz ki te is az arénára: r>Folyik a vérengzés, r>búg a szelek torka. r>Ezer levelet habzsol az ősz, r>ezer virág hal meg, r>ezer éneklő vértanú. Hallod őket? r>S amott azúrkék trónusán r>látod a Császárt? r>Szája körül kemény mosoly, r>ujját leszegi: r>Nincs kegyelem! r>r>1927r>
