Idő 
Értékelés 
Értékelés Már a gyenge kökörcs fel-felemelgeti r>A nyálkás avarok leple alól fejét r>És pelyhes koszorúját r>Lassanként nyitogatja ki. r>r>Jer, lágy szél, jer! öleld és nyalogasd körűl r>A felkölt gyereket, jer, nehogy a fogas r>Fény megverje szemével r>Vonj enyhébb levegőt reá. r>r>Már sok kis madarak messze kerűlgetik r>A füstös levegőt, melyben az emberek r>Szomszédsága miatt nem r>Legbátrabb telelés vala. r>r>A kedves szabadért megvetik a gyanús r>Kézzel szórt eledelt, melynek alá fogó r>Lépet rejte az álnok r>Embernek ravaszabb fia.
Óh, meddig kell még a nyers szél r>Dérdúrságát szenvednünk! r>Engedd már óh makrancos tél, r>Zúzos lárvád elvetnünk! r>Vidd el rólunk vad honjába r>A mord éjszak tunya seregét: r>Hadd láthassuk pompájába r>A vidító kikelet egét! r>r>A gémbergő természetnek r>Engedj egy kis tágúlást; r>A sok béburkolt életnek r>Lágy szellőtől újúlást. r>A madár hadd csimpalykódzon r>A bimbózó csere tetején; r>Egy kis fűszál hadd nyújtódzon, r>S egy szem harmat legyen a helyén r>r>Akkor mink is megfrissűlvén r>A tavasz jóvoltából, r>S új lélekkel felperdűlvén r>A sut rekkent zugjából, r>A zsendűlő természetbe r>Víg énekkel ki-kiszaladunk: r>S egy-két verset tiszteletbe, r>Csak halj meg tél, neked is adunk.
Halkkal ingó lanyha pára! r>Szálldogáló harmatok! r>Kis furuglyám lágy szavára r>Tiszta hangot adjatok; r>Lengd be véle gyenge szellet r>Sík mezőnk határait, r>A juhász a nyájja mellett r>Hadd fülelje sorjait. r>r>Míg az estve bíborozza r>A lement nap hajnalát, r>Míg az éjj becsillagozza r>Szétterítve fátyolát: r>Addig a menny főldre hinti r>Balzsamának harmatit, r>S új erővel áldva inti r>Új örömre állatit. r>r>A mocsáros nép kuruttyol, r>Prüccsög a sok kis bogár, r>Réce hápog, fürj palattyol, r>Hangicsál egy kis madár. r>Jó napunkat felcserélő r>Édes esti hajnalom! r>Téged áld e tenger élő, r>Téged áld e kis dalom. r>r>Harmatoddal részegűlve r>A virággal tarka rét, r>Hímje nővel egyesűlve r>Néked ontja fűszerét. r>A nap éles fénnye súllyán r>Minthogy úntig szenvedett r>A kaszás, a szűre ujján r>Alva tisztel tégedet. r>r>Óh, palolj rá, csendes este, r>Nyugtató lehelletet, r>Hogy törődött vére, teste r>Újra nyerjen életet. r>Szállj le rám is sátorozva, r>Szenderítő nyúgalom; r>Közbe-közbe szunnyadozva r>Csendesedj le, kis dalom.
Nézd, a napnak derülő sugára r>Mint ébreszti a természetet, r>Mint önt új bájt a virág fodrára, r>S mint zendíti a zöld ligetet. r>r>Nézd, új öröm s újult életerő r>Száll hegyekre, száll most völgyekre, r>Csak az örök homályban heverő r>Bagoly siet bús rejtekekre. r>r>Nem mosolyog néki a szép reggel, r>Sem az élet harmóniája: r>Kedvesb néki a szomorú éjjel, r>Mint az egek dicső pompája. r>r>Igy van minden! változhatlan renddel r>Ki van szabva éltünk pályája; r>Egyik rokon a félistenekkel: r>A másiknak por a hazája. r>r>A rablelkek örök setétségben r>Bolyongnak a denevérekkel: r>Nem nézhetnek a dicső napfénybe r>Örök éjhez szokott szemekkel. r>r>A nagy lélek önként az aetherben r>Héjáztatja szabad szárnyait, r>Nem tartja itt fojtva porkötélben r>Az égi tűz nemes lángjait. r>r>Nem tébolyog gót épületeken r>Az éjjeli vak madarakkal: r>Feljebb evez a nagy Álpeseken r>A nap felé uszó sasokkal.
Hova szívem, lelkem r>Mindig, mindenhonnan vissza-visszavágyott, r>Ujra láttam végre születésem földét, r>A szép Kiskunságot! r>Bejártam a rónát, r>Melyet átölel a Tisza-Duna karja, r>S ölében, mint kedves mosolygó gyermekét, r>Az anya, úgy tartja. r>r>Itt vagyok megint a r>Nagyvárosi élet örökös zajában, r>Oh de képzeletem most is odalenn az r>Alföld rónáján van; r>Testi szemeimet r>Behunyom, és lelkem szemeivel nézek, r>S előttem lebegnek szépen gyönyörűn az r>Alföldi vidékek. r>r>Forró nyárközép van, r>Kapaszkodik a nap fölfelé; sugára r>Mint a lángeső, oly égető özönnel r>Ömlik a pusztára... r>Puszta van körűlem, r>Széles hosszu puszta, el is látok messze, r>Egész odáig, hol a lehajló ég a r>Földdel olvad össze. r>r>Gazdag legelőkön r>Visz az út keresztül; ott hever a gőböly, r>Rekkenő a hőség, azért nem fogyaszt most r>A kövér mezőböl. r>Cserény oldalánál r>Szundikál a gulyás leterített subán, r>Kutyái is lomhák, nem is pillantanak r>Az útazó után. r>r>Itten a lapályon r>Egy ér nyúlik végig, meg se' mozdul habja, r>Csak akkor loccsan, ha egy-egy halászmadár r>Szárnyával megcsapja; r>Szép fövény az alja, r>Egészen lelátni sárga fenekére, r>A lusta piócák s a futó bogarak r>Tarka seregére. r>r>Szélén a sötétzöld r>Káka közt egy-egy gém nyakát nyujtogatja, r>Közbe hosszu orrát üti víz alá a r>Gólyafiak anyja, r>Nagyot nyel, és aztán r>Fölemeli fejét s körülnéz kényesen, r>A vízparton pedig töméntelen bíbic r>Jajgat keservesen. r>r>Amott egy nagy ágas r>Áll szomorún, egykor kútágas lehetett, r>Mellette a gödör, hanem már beomlott, r>Be is gyepesedett; r>Elmerengve nézi r>Ez a kútágas a távol délibábot, r>Nem tudom, mit nézhet rajta? hisz affélét r>Már eleget látott. r>r>Ott van a délibáb r>A láthatár szélén... nem kapott egyebet, r>Egy ütöttkopott vén csárdát emelt föl, azt r>Tartja a föld felett. r>Emerre meg gyérül r>A legelő, végre a nyoma is elvész, r>Sárga homokdombok emelkednek, miket r>Épít s dönt a szélvész. r>r>Nagy sokára egy-egy r>Tanya tünedez fel, boglyák és kazalok, r>Rajtok varju károg, itt-ott egy mogorva r>Komondor csavarog, r>Tenger szántóföldek r>Terjednek szerteszét, rajtok áldott búza, r>Lefelé hajlanak, kalászaikat a r>Nehéz mag lehúzza. r>r>A zöld búza között r>Piros pipacsok és kék virágok nyilnak, r>Imitt-amott sötét-vörös tüskerózsa, r>Mint egy vérző csillag. r>Közeleg az este, r>Megaranyasodnak a fehér fellegek, r>Szép felhők! mindenik ugy megy el fölöttünk, r>Mint egy tündérrege. r>r>Végre ott a város, r>Közepén a templom, nagy komoly tornyával, r>Szanaszét a város végén a szélmalmok r>Széles vitorlákkal. r>Ugy szeretek állni r>A szélmalmok előtt! elnézem ezeket, r>Amint vitorlájok hányja, egyre hányja r>A cigánykereket.
