Idő 
Értékelés 
Értékelés Felhők szaladnak. Házikónk r>habfüggönyét szél lengeti, r>zizegteti halk-hűvösen r>az ócska könyvek lapjait. r>r>Hűs hallgatás és hű mosoly. r>Fehér ruhákba öltöztünk. r>A tiszta szív derűs dalát r>csobogja künt a lassu víz. r>r>Október, csend és szerelem, r>halvány, borús táj, életünk - r>Mikor zengek már rólatok r>el-nem-mulandó éneket?
Szeretem a reggelt, r>Mikor a jegenyék sudarára r>Legelébb esik a r>Születő nap arany sugára r>S kiderűl a vidék, r>Szine, illata, hangja föléled: r>Tova még, tova még! r>Enyim a nap, enyém az élet... r>r>Ah, az est! r>Bágyad akkor elme, test; r>Hazaszáll a megtört lélek; r>Nő a lombárny... félek, félek. r>Mit hozál ma, vándor szellem, r>Hogy holnapra fölemeljen?... r>Boldog, ha visszanéz a mára r>Öntudatod nyájas sugára! -
A szép kikelet r>Üzi a telet, r>S zúzos förgetegét, r>Bolyongó fellegét, r>Lágy lehelleti r>Messze kergeti. r>r>Amit szemem lát r>Hosszas bánatját r>Szeleknek ereszti, r>Víg kedvét éleszti, r>S újult színre kél, r>Hogy elmúlt a tél. r>r>Még a madarkák r>Félénkek s némák. r>De majd nemsokára, r>A tavasz szavára, r>Előállanak, r>S dalt indítanak. r>r>Ah, a szép Cenci r>Ide jő ma ki. r>Ha a zöld ligetet r>Az elkeseredett r>Bús fülemile r>Jajjal tölti be. r>r>Oh vajha akkor r>Valamely bokor r>Mellé rejtezhetném, r>S kényemre nézhetném, r>Szép tekinteti r>Mint kedvelteti: r>r>S ha a pajkos szél r>Lopva neki kél, r>S sebes repületi r>Leplét félreveti, r>Szemérmes szemmel r>Miként pirúl el. r>r>Oh szép kikelet! r>Verd el a telet, r>S ha Cenci ide jő: r>Olvadni késztető r>Leheleteddel r>Szívét lágyítsd el. r>r>1787
A Kraszna völgyén, hol a faluk r>Így tavasszal bokréták, r>Csináltunk rövid sétát r>Boszorkányos, bolond kocsival: r>Szép és különös volt az ut. r>r>Varsolcot, e vidám falut r>Átgázoltuk vidáman r>S hozzám illően bátran: r>Be szép az Élet és a vidék r>Szívnek és szemnek hogyha fut.
Rengő csoda Tenger! r>Fonjad körül bánó dalaiddal r>Élet után vágyó lelkemet. r>Tépd ki szívem kérges rejtekéből r>Tompa dalok árnyékéletét. r>Mert gyáva az ember. r>Nem mérkőzik titkos hatalmaddal: - r>Ha rám borul a sötét - eltemet. r>Pártos harcon elsorvaszt, elöl; r>S csak fenyeget, de nem jő a Vég. r>
