Idő 
Értékelés 
Értékelés Künt őszi szélben hull a lomb remegve, r>s nehéz cseppek verődnek ablakodhoz, r>s te nyűtt levélkéket böngészve gondolsz r>egyetlen órán teljes életedre. r>r>Sok édes semmit tékozolva hordoz r>a múltad; ajtód nem nyílt, bárki verte, r>de jobb is így a tűznél, szenderegve r>mélázni, míg künt nyirkos szél sikoltoz. r>r>Így nézek én is gondjaimra itt benn. r>Szivemhez ó mesék tündére járul r>körül köd ül, gomolyog mind telibben. r>r>Suhogás zizzen, omlik egy ruhárul, r>padlómon lenge lábak lépte libben, r>s szememre két lágy, hűs kezecske zárul.
Partra szállottam. Levonom vitorlám. r>A szelek mérgét nemesen kiálltam. r>Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben r>Izzada orcám. r>r>Béke már részem: lekötöm hajómat, r>Semmi tündérkép soha fel nem oldja. r>Oh te, elzárt hely, te fogadd öledbe r>A heves ifjút! r>r>Bár nem oly gazdag mezeim határa, r>Mint Tarentum vagy gyönyörű Larissa, r>S nem ragyog szentelt ligetek homályin r>Tíburi forrás: r>r>Van kies szőlőm, van arany kalásszal r>Biztató földem: szeretett Szabadság r>Lakja hajlékom. Kegyes istenimtől r>Kérjek-e többet? r>r>Vessen a végzet, valamerre tetszik, r>Csak nehéz szükség ne zavarja kedvem: r>Mindenütt boldog megelégedéssel r>Nézek az égre! r>r>Csak te légy vélem, te szelíd Camoena! r>Itt is áldást hint kezed életemre, r>S a vadon tájék kiderült virány lesz r>Gyenge dalodra. r>r>Essem a Grönland örökös havára, r>Essem a forró szerecsen homokra: r>Ott meleg kebled fedez, ó Camoena, r>Itt hüves ernyőd. r>r>[1799 körül]r>
Felhágsz, éltem napja, eged délpontjára, r>Ragyogva omlik rám fényed hév sugára. r>S ah, tudom! valamint felért szép delére, r>Szintolly gyorsan leszáll nyugovóhelyére r>Hanyatló pályád! r>r>Nem volt ekkorig is felhőtlen futásod, r>De hamar felderűlt rövid elhunyásod. r>Csak azért rejtezél néha fellegekben, r>Hogy fátyolod alól annál kedvesebben r>Mosolygjon orcád. r>r>Nem adtál szüntelen tüskétlen rózsákat, r>Nem lengettél mindég lágy Etéziákat: r>De adtál víg elmét, erőt, barátságot, r>Angyali érzéssel tölt édes órákot r>Cypris ölében. r>r>Mit várjak ezután, nem látom előre. r>Könnyes szemmel nézek a multra s jövőre: r>Annak örömeit sírva emlegetem, r>Ennek komor képét előre rettegem r>Setét ködében. r>r>[1807-1808 körül]r>
Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, r>Remény, csalódás, küzdelem, bukás, r>Sírig tartó nagy versenyfutás. r>Keresni a mindig a jót, a szépet, r>S meg nem találni, - ez az élet. r>
Virágzásom idejében r>Akármerre kerültem, r>A természet nagy kertjében r>Minden nyitott körűltem; r>Minden újult, éledett, r>Minden örvendeztetett. r>r>Héj de már hogy meghervadtam, r>Ha lehajtom fejemet, r>Azt súgja a főld alattam, r>Hogy maholnap eltemet. r>Sorsom így ha képzelem, r>Elgyalít a félelem. r>r>De ha nézem a temérdek r>Csillagokkal tölt eget r>És tanácsot tőlle kérdek; r>Ő magához integet, r>Hol kinyílva tölthetem r>Újra munkás életem. r>r>Lelkem azt örülve látja r>És repülne hirtelen; r>Csak az fáj, hogy test barátja r>Tőlle válni kénytelen; r>Ő a világi sok bajt r>Únva nyúgalmat óhajt.r>
