Idő 
Értékelés 
Értékelés Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, r>Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, r>De látod amottan a téli világot? r>Már hó takará el a bérci tetőt. r>Még ifju szivemben a lángsugarú nyár r>S még benne virít az egész kikelet, r>De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, r>A tél dere már megüté fejemet. r>r>Elhull a virág, eliramlik az élet... r>Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide! r>Ki most fejedet kebelemre tevéd le, r>Holnap nem omolsz-e sirom fölibe? r>Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre r>Könnyezve borítasz-e szemfödelet? r>S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme, r>Hogy elhagyod érte az én nevemet? r>r>Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, r>Fejfámra sötét lobogóul akaszd, r>Én feljövök érte a síri világból r>Az éj közepén, s oda leviszem azt, r>Letörleni véle könyűimet érted, r>Ki könnyeden elfeledéd hivedet, r>S e szív sebeit bekötözni, ki téged r>Még akkor is, ott is, örökre szeret! r>
Ha férfi vagy, légy férfi, r>S ne hitvány gyönge báb, r>Mit kény és kedv szerint lök r>A sors idébb-odább. r>Félénk eb a sors, csak csahol; r>A bátraktól szalad, r>Kik szembeszállanak vele... r>Azért ne hagyd magad! r>r>Ha férfi vagy, légy férfi, r>S ne szád hirdesse ezt, r>Minden Demosthenesnél r>Szebben beszél a tett. r>Építs vagy ronts, mint a vihar, r>S hallgass, ha műved kész, r>Mint a vihar, ha megtevé r>Munkáját, elenyész. r>r>Ha férfi vagy, légy férfi, r>Legyen elved, hited, r>És ezt kimondd, ha mindjárt r>Véreddel fizeted. r>Százszorta inkább éltedet r>Tagadd meg, mint magad; r>Hadd vesszen el az élet, ha r>A becsület marad. r>r>Ha férfi vagy, légy férfi, r>Függetlenségedet r>A nagyvilág kincséért r>Árúba ne ereszd. r>Vesd meg, kik egy jobb falatért r>Eladják magokat. r>"Koldusbot és függetlenség!" r>Ez légyen jelszavad. r>r>Ha férfi vagy, légy férfi, r>Erős, bátor, szilárd. r>Akkor, hidd, hogy sem ember r>Sem sors könnyen nem árt. r>Légy tölgyfa, mit a fergeteg r>Ki képes dönteni, r>De méltóságos derekát r>Meg nem görbítheti. r>
Miljom átok! bort a billikomba, r>Részegítő, lánghullámu bort! r>Mely keservet és bút martalékul r>A felejtés örvényébe hord. r>r>Bort öblébe váltig a kehelynek. r>Bort elémbe szakadatlanúl! r>Idenézzen a puszták homokja, r>És ha nem tud inni, megtanúl. r>r>Kedvben ég e csont velője máris, r>És eremben a kéj habja forr; r>Üdv neked, te mámorok homálya! r>Üdv neked, te mámor anyja, bor! r>r>Hah, e kancsó a mesés világnak r>Feneketlen hordaja talán? r>Bort belé! mert nem szivelhetem, ha r>Puszta szájjal ásitoz reám; r>r>Bort belé! hogy felköszöntsön ajkam - r>Éljen a nemes keblű barát, r>Ki, midőn a vész harangja zúgott, r>Szent hűséggel nyujtá jobb karát; r>r>Éljen a világ dicső folyása... r>És az élet... és a szép világ... r>S az igazság védpalástja, mely az r>Üldözöttnek menedéket ád; r>r>Éljen a sziv biztató vezére, r>A varázsdalt pengető remény; r>Éljen a menny, a pokol és minden, r>Minden éljen... oh csak vesszek én!r>
Hej nekem hát vigasztalást mi sem ad? r>Bánatomban le kell innom magamat. r>Az irgalmát, ide avval a borral! r>A bú vagy én, de egyikünk belehal. r>r>Úgysem tetszik ez a világ énnekem; r>Sok már, amit életemben szenvedtem, r>Nagyon is sok e parányi életre! r>Annyi baj közt kinek volna még kedve? r>r>Nem vagyok én gyökeres fa, virágzó, r>Hanem vagyok letörött ág, fonnyadó; r>Nem vagyok én az örömnek rózsája, r>De vagyok a szomorúság gyászfája. r>r>Én előttem ilyen élet nem élet, r>Hol az ember de semmit sem remélhet. r>Volna bár e pohár borban halálom, r>Hogy lehetne bajaimtól megválnom! r>
Tizenkettőt ütött az óra, r>Fölébredék a harangszóra, r>És ím sötét szobámban egy r>Fehér alak r>Föl- és lemegy... r>Te vagy, te vagy, kit annyit vártalak, r>Te vagy, boldogságom fájának r>Idő előtt lehullt gyümölcse! r>Jer, karjaim kitárva állnak, r>S kész ajkam, hogy csókját ajkadra hintse, r>Jer, elröpűlt kedves galambom!... r>De szólt a lyányka halk, fájdalmas hangon: r>"Megállj, megállj! előbb megkeresem r>Elvesztett életem; r>Lásd, élet nélkül ott a sírban r>Fekünni olyan szomorú dolog: r>Ott oly sötét és oly hideg van... r>Én újra élni akarok; r>Megkeresem r>Elvesztett életem. r>Nincs nálad? r>Add vissza, kérlek, hogyha megtaláltad." - r>Oh nincs az nálam, r>Meg nem találtam, r>Meg nem találtam drága életed! r>De hogyha az enyém kell: íme vedd!... r>S átadni akarám r>Tulajdon éltem, r>De már a látomány r>Eltűnt az éjben. r>
