Idő 
Értékelés 
Értékelés Ez a pompázás (Tél se fagyasztja) r>Nem rövid Nyárnak hirtelen fattya, r>Nem belehalás sáros Őszbe: r>Halálig csak az tud pompázni r>S virít, virít, r>Ki az Istennek viselőse. r>r>Ez a kongatás (még nincsen vége) r>Véres és üszkös gyönyörüsége r>Dacomnak, mely még néha lobban r>S fülemnek, mely tűzharangot hall: r>Bim-bum, bim-bum, r>Rángassuk hát: ki tudja jobban? r>r>S e harsány élet (nagy volt az ára) r>Nem juthat pulyák híg kacajára, r>Ha tán hajrája nem is érdem, r>Ha tán csak örömtelen gleccser, r>Hajrá, hajrá, r>Díszben, zajban, üszökben, vérben.r>
Eső után a buja gombák r>S mint Florencban a májusi virágok, r>Úgy születnek szent garmadával r>Mostanában az új és új világok. r>r>A Bibliának egy világa r>Milyen lassu, tétova kézzel készült r>S ma egy-egy új világ mily készen r>Ugrik ki terhes, tüzes emberészbül. r>r>Bethlehem híres csillagának r>Híre maradt csak, se hamva, sem üszke, r>De ezernyi fényes csillagra r>Az ember-agy lobogóját kitűzte. r>r>Az Élet egy elgondolása, r>Egy dal, melytől egy csúf óránk megszépült, r>Teremtés volt a lelkeinkben, r>Újra-újra egy-egy új világ épült. r>r>Repülő, lármás gépmadárnak r>Istenkisértő, bátor, büszke szárnya r>Vallja: Emberé a teremtés r>S Isten csak egy megócskult koronája. r>r>S mert halhatunk bármelyik percben r>S célunk mégis az örökkévalóság, r>Minden igaz ember ezért hős r>S az emberszívben van a legtöbb jóság. r>r>Tömjénbűzös, gaz korszakokban, r>Mikor öltek, raboltak Krisztus-hitben: r>Akkor is az Emberben maradt meg r>Egyedül és legtisztábban az Isten. r>r>S az emberszívben mind tisztábbak, r>Boldogabbak, kedvesebbek a lángok r>S miket teremt a vágyó ember, r>Egyre szebbek az új és új világok. r>r>Egyre erősebb a nagy Szándék, r>Hogy az Istent ne szavakban vitassák, r>De adassék meg az Embernek r>Itt a Földön minden szépség, igazság. r>r>Egyre többen hisszük és valljuk: r>Kenyér jár nekünk a ránk-dobált kőért r>S nem-magunkért mind többen küzdünk: r>A leendőkért, az ékes Jövőért. r>r>Érezzük növekvő lelkünkben r>A Lehetetlent legyőző hatalmat r>S hogy egykor eggyé egyesülnek r>Az új világok, az új birodalmak. r>r>Egy lesz majd millió világból, r>De ez az egy minden örömmel teljes r>S ez a szegény Siralom-Völgye r>Mindenkinek kedves, jó lakóhely lesz. r>r>Kik most élünk, mink is örüljünk, r>Bár utódinknak fog Mennyország jutni, r>Ez a miénk sziveink által, r>Bennünk ragyog, él, mert mi gondoltuk ki. r>r>* r>r>Karácsony van, Krisztusok járnak, r>Nagy hadakban és nagyranőtt Krisztusok, r>Zengjen a dalod, szent Forrongás r>S te nagy Egy-Világ, zengjen a himnuszod.r>
Gyermekded kost, fehér gerléket, r>Elsőfű-bárányt, vért és velőt r>Áldoztam már négyéves koromban r>Száz-arcú Hágár előtt. r>r>Ég a tűz Hágár szent oltárán r>S én tisztulóan lesem, lesem, r>Szinte harminc éve várom én már, r>Jön-e a szerelmesem? r>r>Tisztátalan valék, vagy tiszta, r>Nem tudom s azt se, mit akarok. r>Csak azt tudom, hogy Asszony az oltár r>S asszony nélkül meghalok. r>r>Ló-sóskás parlagon ébredt föl r>Egykor e bűnös, ős szerelem: r>Róza, a szomszédék kis Rózája r>Bujósdit játszott velem. r>r>Nem hallottam akkor Hágárról, r>Csupán a vérem rítt, kacagott r>S hiába jött azóta Kant, Spencer, r>Mégis a régi vagyok. r>r>Leköpöm és csókolom őket, r>Ők: a semmiség és a világ r>S nekik viszem az Élet-vásárból r>A legszebb vásárfiát. r>r>Kiknek bőrét nem érinthettem, r>Szeréna, Zsóka; Trud és Irén, r>Irma s az Ég tudja, kik még: álltam r>Gőgösen mindük szivén. r>r>S ha vásárolnom kellett csókot, r>Behúnytam a szemem és szivem: r>Ennyi szelíd, bús erőt nem vett még r>Perditákon senki sem. r>r>Úgy csókolok én, mint egy isten: r>Friné és Genovéva rokon, r>Mikor én csókolok. Nem a némbert, r>Én magamat csókolom. r>r>De szeretem őket mindegyig, r>Magdalénát és szűz Máriát, r>Szeretem e nemem-ölő tábort r>S a csókos komédiát. r>r>Párisban ezerszer elnéztem r>A kicsi, bérmáló szűzeket: r>Hosszú ruhában, fehéren, maflán r>Mentek, mint a betegek. r>r>S ezek kútfői a Jövőnek, r>Kiknek koszorut én most fonok. r>Ím, ezek lyányai szent Hágárnak: r>A jövendő asszonyok. r>r>Szeretem, ahogy megszületnek, r>A csecsemőt, süldőt, vént, nagyot, r>Szeretek én mindenkit, ki asszony: r>Igaz, bús férfi vagyok. r>r>Hágár tüzébe bedobálom r>Mindenem, amim van, örömest r>S ha koldus vagyok, majd jön érettem r>Egy irgalmas, őszi est. r>r>Hágár tüzébe bámulok majd r>S tarka, szép asszony-ravatalok: r>Vér, emlékek buknak a szent tűzbe r>És csókot hány egy halott.r>
Élt és írt élet, szerelem s dalok, r>Mámorotoktól lassan ballagok. r>r>Be sokat adtam oda értetek r>S nekem be kurta kézzel mértetek. r>r>Vagyonom vékony, koldus szemfedők: r>Kis áltatás és még kevesebb gőg. r>r>S ha ez se lesz, mi lesz hát majd velem? r>Kap obsitot nóta és szerelem? r>r>Életemet, túl a silány derűn, r>Nem fogom-e meginni keserűn? r>r>Óh, szerelem s kevéske kis mivem, r>Életetek, félek, hogy semmi sem. r>r>S az életem, félek, hogy megunom r>Hazugság-fogytán és fele-uton. r>r>Obsitom sem lesz bölcs emlékezés, r>Áltatás és gőg elfogy e kevés. r>r>Futó homok lepi be a nyomom r>S az asszonyom sem az én asszonyom.r>
