Idő 
Értékelés 
Értékelés Én hittem-e egykor r>Átoknak az éltet? r>Én bolygtam a földön, r>Mint éji kisértet? r>Elégeti arcom r>A szégyeni láng! - r>Mily édes az élet, r>Mily szép a világ! r>r>Vad ifjukoromnak r>Szélvésze kitombolt, r>Kék, tiszta szemével r>Mosolyg le a mennybolt, r>Mint gyermekeikre r>Az édesanyák - r>Mily édes az élet, r>Mily szép a világ! r>r>Minden napom egy bút r>Gyomlál ki szivembül, r>Kert újolag e szív, r>Mely széltire zöldül, r>És benne virít a r>Sok tarka virág... r>Mily édes az élet, r>Mily szép a világ! r>r>A bizodalom, kit r>Oly rútul elűzék, r>Két karral ujonnan r>Lelkemre füződék, r>Mint távoli utról r>Jött régi barát... r>Mily édes az élet, r>Mily szép a világ! r>r>Jertek közelembe, r>Jó régi barátok, r>Nem néz a gyanúnak. r>Kancsal szeme rátok, r>Elvertem az ördög r>Ez atyjafiát... r>Mily édes az élet, r>Mily szép a világ! r>r>Hát még ha eszembe r>Jut ifju virágom, r>A barna leány, e r>Szép hajnali álom, r>Kit én ugy imádok, r>S ki engem imád - r>Mily édes az élet, r>Mily szép a világ! r>
Halljuk, miket mond a lekötött kalóz: r>Tündér változatok műhelye a világ, r>Mint a poézis bájalakja: r>Ámde csak egy az igaz, nagy és jó, r>r>Melynek mosolygó jelcime lett a szép, r>Hogy mint a szerelem játszi gyönyör kezén r>Folytassa titkon a teremtés r>Műve örök folyamát gyönyörrel. r>r>Ennek teremtő ihlete alkotá r>Hellász rózsakorán a vidor életet, r>Midőn mosolygó égieknek r>Innepein lebegett az ének, r>r>A szépet érző emberek ajkain, r>Szívből szívbe gyönyört zengve s vidám erényt, r>Midőn a nyájas áldozóknak r>Nyájas örömbe' jelent meg a menny; r>r>Oh, a poézis rózsaszin ujjai r>Fonják azt az öröm gyenge virágiból: r>Örömre intve csalta össze r>A vadonok ridegült lakóit. - r>r>Most a halandó, mint ama büszke lyány, r>Villámfénybe vonult isten ölén enyész: r>A szent poézis néma hattyú, r>S hallgat örökre hideg vizekben. r>r>Szűnj meg te is hát zárt fület és kebelt r>A szép ifju világ bájira inteni: r>Halottas ének zúg felette, r>Mint mikor Afrika sámielje r>r>A port az éggel összezavarva dúl, r>Forró porvihara fojtja az életet. - r>Oh, a halandó lyányka szíve r>Emberi szép kebelén viruljon, r>r>Mint a mosolygó Hellenisé, midőn r>A félisteneket szülte szerelmiben, r>Gyönyörre nyílt szív nyíladozza r>A szeretet csuda két virágit: r>r>A szent poézist és a dicső erényt, r>Melyek hajdan öröm ünnepivé kenék r>A nagy görög nép boldog éltét, r>S létrehozák örök ideálit. r>r>[1832 körül]r>
Minden vágyam ezüst patkó r>Fekete lovaimra verve, r>Magyarságomnak borzasztó, r>Utált és átkozott szerelme r>Szikrát ver a köves uton r>S legfeketébb paripámra verve. r>r>Nem tudom, hogy meddig érek, r>Mert szörnyű ellenem a hajsza, r>Néha lovakat cserélek, r>De leghűbben vágtatok rajta, r>A legfeketébb paripán: r>Gyertek, fiúk, ez a legszebb hajsza. r>r>Verd csak, patkó, verd a szikrát, r>Rajta, rajta, új lelkek népe. r>Szép nép: az új hitü szittyák r>S mit akarnak: a szépek szépe. r>Szikrázzék patkónk az uton, r>Rajta, rajta, új lelkek új népe.r>
Nagy hitvallás a nem-akarás - r>Tán próféta vagyok én. r>De jöhet azért akárki más. r>r>Ha akarnánk, hát ne akarjunk r>(Tán próféta vagyok én) r>Minden gőgöt földbe takarjunk. r>r>A férget el miért tapossam - r>(Tán próféta vagyok én) r>Ugyis elpusztul hamarossan. r>r>Legyen már ez a hitvallásunk r>(Tán próféta vagyok én) r>S a szeretet lesz áldomásunk. r>r>Az Isten szava most újra szól r>(Tán próféta vagyok én) r>Minket hí, emberek, valahol. r>r>A szív jól van csinálva itt benn r>(Tán próféta vagyok én) r>Éljünk! éljünk ebben a hitben. r>r>Gőg, akarás sokakat vitt el r>(Tán próféta vagyok én) r>S minek a fegyver, küzdjünk hittel. r>r>A hit a lélek állomása r>(Tán próféta vagyok én) r>S ez a szeretet hitvallása. r>r>A háború s minden borzalom r>(Tán próféta vagyok én) r>Feküdjék végre ravatalon. r>r>Majd így fogunk nagy nyugtot lelni r>(Tán próféta vagyok én) r>S egymást boldogan megölelni. r>r>Ápoljuk hát a szeretetet r>(Tán próféta vagyok én) r>E dús növényt, mit Isten vetett. r>r>A szeretet az örök élet r>(Tán próféta vagyok én) r>Az akarás mar, kínoz, éget. r>r>Sorsok voltak az akarások r>(Tán próféta vagyok én) r>De elpusztultak, jöttek mások. r>r>S károg fölöttünk Sorsunk, varjunk r>(Tán próféta vagyok én) r>Éljünk, csak éljünk. Ne akarjunk. r>
Mért vagyok én még a világon, ha már r>Átéltem minden szenvedéseket? r>Végeztem pályám... mert hiszen az ember, r>Hogy szenvedjen, csak azért született. r>Mért vagyok én még a világon, hisz már r>Láttam mindent, mi látható van itt; r>Látám a jónak örökös bukását r>S a rosznak örök diadalmait. r>r>Hallottam már az éhezők nyögését r>S dorbézolási kurjantásokat, r>Hallottam már a csalogányt dalolni r>És csörömpölni a rabláncokat. r>Tudom, hogy így volt ezredév előtt s hogy r>Ezred multán is ekkép lenni fog... r>Mindent tudok, mindent hallottam, láttam, r>Hát mért élek még? mért meg nem halok? r>r>Vagy tán valólag a világ nem ilyen? r>Ily szomorúnak én látom csupán? r>Én látom így csak, keresztülnézvén a r>Kétségbesésnek sötét fátyolán? r>Mindegy... elég, hogy én kétségbeestem, r>Elég, hogy én elkárhozott vagyok, r>Hogy engem éles, égő körmeikkel r>Tépnek, szaggatnak a rosz angyalok! r>r>Szakadj meg, szívem! hagyj el engem, élet! r>Fogadj öledbe, mély öledbe, föld! r>Borúlj reám, sír! és te, fergeteg, jőj, r>Hogy rólam a sírhalmot elsöpörd! r>Söpörd el s szórd ki összeporlott csontom, r>S szórd el csontommal hírem-nevemet... r>Ne tudja senki se, hogy egykor ilyen r>Megátkozott teremtmény létezett! r>
