Idő 
Értékelés 
Értékelés Fiúk örömbe töltsük r>Szűkön szabott időnket. r>Szeressük, ami furcsa. r>Nevessük, ami bangó. r>Hát a töméntelen bajt r>Hová tegyük nyakunkról? r>Biz azt, fiúk, borozva r>Fecseljük el naponként.r>
Majd elmulnak ezek a remegések, r>Lesz az Életnek cukros bora, r>Majd zúgni fog kis templomban az ének, r>Havas karácsony s Úr-vacsora r>És rigmusos gyermekek jönnek. r>r>S tán árka lesz ennek a vád-özönnek, r>Győztesre szárad ázott szárnyam r>S eljön, hogy majd csak azt kivánjam, r>Ami beteljesedhetik r>S hogy újból és fentujjongva akarjak. r>r>Majd galambok lesznek a lomha varjak, r>Finom nő-testek, remegősek r>Várják vágyón, hogy lepleiktől r>Szabadítsam meg őket r>És nagyon sokan szeretnek ismét r>S én sokakat fogok nagyon szeretni. r>r>Szent szántásba akkor fogom majd vetni r>Lelkem Kánaán-magvait, r>Melyek ma még, jaj jaj, rohadnak. r>Dicső leszek s örülni fogok r>Mindennek és magamnak r>S a földnek, melybe áldott, bő markom r>Hitet, jövendőt, örömet hintett: r>r>De ha nem igy lesz, az is mindegy.r>
Drága, halott nézések a szememben, r>Meleg simogatások a hajamon, r>Amiktől, hajh, nem kell már megremegnem, r>Karomban odaszikkadt ölelések r>S vén lábomban el nem szaladt nagy útak r>Lyányok után, kik régen elszaladtak, r>Ajkamon száraz és gazdátlan csókok r>S fülemben a várt s be nem sugott igék r>S orromban sok-sok virágos tavasznak r>Parfümje, mely már semmire se kábít. r>r>Én istenem, élhet-e még sokáig, r>Aki nem nyúl már a friss élet után r>S bús vízióknak burjánjában gázol r>S fél az igazi harmatos, nagy réttől r>S retteg a való, nyers, leves virágtól r>S ajkán már nem tűr csókot, csak gúnymosolyt, r>Halott életnek ezt a sírvirágját, r>Aki befogja szemét, hogy ne nézzen r>S százféle csuklyát ölt, hogy meg ne lássák r>S kinek a szive néha szörnyűt rebben?r>
Ez a pompázás (Tél se fagyasztja) r>Nem rövid Nyárnak hirtelen fattya, r>Nem belehalás sáros Őszbe: r>Halálig csak az tud pompázni r>S virít, virít, r>Ki az Istennek viselőse. r>r>Ez a kongatás (még nincsen vége) r>Véres és üszkös gyönyörüsége r>Dacomnak, mely még néha lobban r>S fülemnek, mely tűzharangot hall: r>Bim-bum, bim-bum, r>Rángassuk hát: ki tudja jobban? r>r>S e harsány élet (nagy volt az ára) r>Nem juthat pulyák híg kacajára, r>Ha tán hajrája nem is érdem, r>Ha tán csak örömtelen gleccser, r>Hajrá, hajrá, r>Díszben, zajban, üszökben, vérben.r>
Eső után a buja gombák r>S mint Florencban a májusi virágok, r>Úgy születnek szent garmadával r>Mostanában az új és új világok. r>r>A Bibliának egy világa r>Milyen lassu, tétova kézzel készült r>S ma egy-egy új világ mily készen r>Ugrik ki terhes, tüzes emberészbül. r>r>Bethlehem híres csillagának r>Híre maradt csak, se hamva, sem üszke, r>De ezernyi fényes csillagra r>Az ember-agy lobogóját kitűzte. r>r>Az Élet egy elgondolása, r>Egy dal, melytől egy csúf óránk megszépült, r>Teremtés volt a lelkeinkben, r>Újra-újra egy-egy új világ épült. r>r>Repülő, lármás gépmadárnak r>Istenkisértő, bátor, büszke szárnya r>Vallja: Emberé a teremtés r>S Isten csak egy megócskult koronája. r>r>S mert halhatunk bármelyik percben r>S célunk mégis az örökkévalóság, r>Minden igaz ember ezért hős r>S az emberszívben van a legtöbb jóság. r>r>Tömjénbűzös, gaz korszakokban, r>Mikor öltek, raboltak Krisztus-hitben: r>Akkor is az Emberben maradt meg r>Egyedül és legtisztábban az Isten. r>r>S az emberszívben mind tisztábbak, r>Boldogabbak, kedvesebbek a lángok r>S miket teremt a vágyó ember, r>Egyre szebbek az új és új világok. r>r>Egyre erősebb a nagy Szándék, r>Hogy az Istent ne szavakban vitassák, r>De adassék meg az Embernek r>Itt a Földön minden szépség, igazság. r>r>Egyre többen hisszük és valljuk: r>Kenyér jár nekünk a ránk-dobált kőért r>S nem-magunkért mind többen küzdünk: r>A leendőkért, az ékes Jövőért. r>r>Érezzük növekvő lelkünkben r>A Lehetetlent legyőző hatalmat r>S hogy egykor eggyé egyesülnek r>Az új világok, az új birodalmak. r>r>Egy lesz majd millió világból, r>De ez az egy minden örömmel teljes r>S ez a szegény Siralom-Völgye r>Mindenkinek kedves, jó lakóhely lesz. r>r>Kik most élünk, mink is örüljünk, r>Bár utódinknak fog Mennyország jutni, r>Ez a miénk sziveink által, r>Bennünk ragyog, él, mert mi gondoltuk ki. r>r>* r>r>Karácsony van, Krisztusok járnak, r>Nagy hadakban és nagyranőtt Krisztusok, r>Zengjen a dalod, szent Forrongás r>S te nagy Egy-Világ, zengjen a himnuszod.r>
