Idő 
Értékelés 
Értékelés Ne kínozz, Lilla! újabb ostromokkal; r>Ne hányd oly hasgató pillantatokkal r>Felém villám szemed. r>Az verte szívemet halálos sebbe; r>Ne szórj, ne szórj újabb dzsidákat ebbe, r>Kíméld meg éltemet. r>r>Nem látod-é? nem-é? miként zsibongnak r>Az ámorok, miként rajmódra dongnak r>Kökény szemed körűl? r>Ki kis nyilát belőle rám ereszti, r>Ki ellobbant szövétnekét gerjeszti, r>Ki vesztemen örűl. r>r>Pillantatod szárnyára egy felűle, r>Szívem titkos várába bérepűle r>És ott helyet fogott. r>Zászlót ütött reményem fő tornyába; r>Mindent letiprott már parányi lába - r>Halld csak, - mint tombol ott.
Szokásos hivással hadd hivjam Múzsámat, r>Szegény, bús testemet, mely vívott csatákat, r>Mely ma is annyi bajt és Sátán-dalt érlel r>A benne lakozó Múzsa kegyelmével. r>r>Múzsám: Szilágyságban határzott vén testem, r>Ki miatt tömérdek bűnbe s dalba estem r>S kinek ereszkedett inakkal sincs másod, r>Dalold le utolsó, nagy dal-tartozásod. r>r>Sorsomnak, titkomnak hetedik lakatja r>Lehullhat: nem vagyok gyermekeknek atyja. r>Fiaim, lányaim paripák taposták r>S a nagy csatatéren vérfolyók elmosták. r>r>Dalolj nekem, Múzsám, ne a hét vezérről, r>Dalolj nekem, Múzsám, a nagy csatatérről, r>Hol, ahogy először ember nézett Napba, r>Embernek sorsáról jegyződött bús mappa. r>r>Melynél szörnyűbb téren Atilla se harcolt, r>Melyet női testen gyémánt-Végzet karcolt, r>Ninivék, Xerxesek, fajták, birodalmak r>Hol vígan sülyedvén víg halállal haltak. r>r>Nagy énekmondásnak tudom, mi az ára, r>Én is készültem a hunn trilógiára, r>De mikor Árpádék s talántán hunn atyjuk r>Mind csak addig voltak, míg megszakadt magvuk. r>r>Valami hős harcos én sohase voltam, r>De a nagy harctéren sokat kóboroltam, r>Sok-sok gyermekemet ölte meg a hőség, r>Meddő táborozás, meddő vakmerőség. r>r>Csókkal, csókfélével birom én és birtam, r>Ám zsoldos nem valék, hamar untam, sírtam. r>S ha vannak multamban bármely semmiségek, r>Ezek a sirások, ezek voltak szépek. r>r>Nekem a szerelem nem volt víg ajándék, r>Lovagi birkózás, tréfás kopja-játék, r>De volt ravatalos, halálos-víg torna, r>Játék a halállal, titkos élet-forma. r>r>Akárhol s bárkiért vágyódásba estem, r>Vér áztatta nyomom Párisban vagy Pesten, r>Mindig önnön-vérem és soha a másé, r>Soha a levésé, mindig a mulásé. r>r>De voltam bárkinél tisztább és fehérebb, r>Voltam engedelmes gyermeke a vérnek, r>Becsületes hímként csaptam nő-zavarnak r>S becsületes voltam embernek, magyarnak. r>r>E félszeg országban, hol ezer év óta r>Hímnek is az derék csak, ki pátrióta, r>Fölzokogó, csukló tréfa-zokkal mondom: r>A nagy csatatéren erre is volt gondom. r>r>Gazdagok ringyóit én el nem szerettem, r>Koldusok mátkáit soha el nem vettem, r>Küzdöttem, csókoltam szomorú rogyásig, r>De csak ha biztatott az a némber másik. r>r>Nem voltam villámos, förgeteges csókja r>Senki szép asszonynak s durva hóditója. r>Diadal-sarcokat már csak akkor szedtem, r>Ha karomba-hullót, megadót szerettem. r>r>Áldott, kedves mégis az alkalom vétke, r>Mikor legelőször kényszeritett térdre r>Asszony-ember előtt kicsi, kölyök-korban r>És áldott a vigasz, mit leltem a borban. r>r>Szent bor: asszony ellen talált drága méreg, r>Már más mámorokkal, hajh, összecseréllek: r>Hírrel és mákonnyal, ezerféle jóval r>S ki tudja, tán holnap, egy Browning-golyóval. r>r>Addig is büszkélkedj, Múzsám, drága testem, r>Mint a Názárethi, latrok közt, kereszten. r>Pál apostol mondta s te híven megtartod: r>Hitedet megőrzéd s megharcoltad harcod. r>r>Mérges nyilak belém nemegyszer repültek, r>Sebeim tüzeltek, sebeim heggültek r>S ha újra kezdhetném friss komédiásként, r>Ma is igaz volnék, ma se tennék másként. r>r>Csak hazudni kéne, mennyi minden jönne r>Magyar eredménnyel, sikerrel özönbe. r>Már elhallgatni is milyen érdem volna, r>De vallani mindent: volt életem dolga. r>r>Tetsző, hazug-szűz dalt dalolni még tudnék, r>Erkölcsös hazugok kegyébe bejutnék, r>De akarok szólni, de akarom látni: r>Mer ma is hazudni álerkölcsöt bárki? r>r>Akarom, hogy végre valaki meg merje r>Mondani: nem a szív a csók fejedelme r>S nem a csók a tető s nem a csók a minden, r>Mint kötelezteténk hazudni azt rimben. r>r>Itt állok s Lutherként mondom: engem Isten r>Úgy tartson fiának s bajban úgy segítsen, r>Hogy minden titoknak ez a megoldása r>S hogy igaz lelkemnek ez a vallomása. r>r>Hajh, igen, emlékszem: mindig az a fűző, r>Omló, habos szoknya, vérünket fölűző, r>Parfümös kis nadrág, finom batiszt-játék, r>De mindig az a cél, mindig az a szándék. r>r>Mindig az a játék s mindig véres torna r>S mindig mintha kiki egy-egy Isten volna. r>Ezt a nagy szándékot nagy okok okolják r>S még a tagadók is mindig szándékolják. r>r>Kik által s miképpen lettem, aki lettem? r>Nem tudom, de tudom, hogy kellett szeretnem r>S a nagy csatatéren, lehettem bár olcsó r>Nem voltam sem barbár, sem furcsa utolsó. r>r>S tudtam nagyszerűen; költősen szeretni, r>Valaki számára egyetlenegy lenni, r>Úgy-úgy elborulni részeg szerelemben, r>Hogy bolond álmokban sem lehetne szebben. r>r>De a harctér: Harctér és az élet: Élet r>S az asszony-test néha sokkal-sokkal mélyebb, r>Mélyebb az Életnél, mélyebb a Halálnál r>Mélyebb az álmodnál, mellyel vágyva hálnál. r>r>Nem tudom, hogy mikor jön életem vége, r>Mikor derül ki majd minden semmisége, r>De nyugodtan halok: én nem csupán voltam r>S érdemes harctéren esek el majd holtan. r>
Hajnalsugár csókolta bimbó, r>Egészen gyermek, kis leány. r>Ki-kipirul szép, gyermekarca, r>Majd gyorsan ismét halovány. r>Ragyogó szeme vágyva fürkész, r>Majd ábrándozva megpihen: r>- Mennyi báj kedves gyermekarcán, r>Mennyi vágy fénylő szemiben! r>r>Elnézem ezt az édes arcot, r>Elnézem némán, hosszasan. r>Szívemben kínos emlék ébred, r>Amely a multon átrohan... r>- Ilyen volt ? is: rózsabimbó, r>Ilyen volt ? is: szép leány, r>Ki öntudatlan bűbájával r>Rabjául tartott oldalán... r>r>Elnézem ezt az édes arcot, r>Valósággá lett lelkemet r>És, míg a mult ismét kitárul, r>A szívem úgy sejt, úgy remeg: r>- Ha olyan lesz, ha elragadja r>Magával őt is a világ!... r>Óh, látom sorsod - jó előre - r>Szegény, korán hervadt virág. r>r>A teremtés legszebb gyöngyéről r>Úgy rendelték az istenek, r>Hogy egektől kölcsönzött báját r>Ne léha ajkról hallja meg. r>Egy férfinak nemes szerelme r>Legyen az égi, tiszta út, r>Amelyen az asszonyi szépség r>Fenséges öntudatra jut!
Egész szerelmem annyi volt csak: r>Hogy láttalak, szemedbe néztem, r>Egy mosolygásod volt csak minden, r>De nekem elég volt egészen. r>r>És én úgy őrzöm e mosolygást, r>Miként a napsugárt a tenger, r>Elrejtve mélyen, szomorúan r>És - végtelen nagy szerelemmel.
A fejüket a tenyerükbe véve r>úgy nézik egymást, r>mint akik nem látták már ezer éve, r>dajkálva lassan, elringatva gyöngéd, r>szép mozdulattal r>testük csodásan-égő drágagyöngyét, r>majd szájukat a csókhoz igazítják, r>keresve átkozott-zárt életüknek r>a nyitját, r>de tétováznak még, várnak sokáig, r>eltávolodnak, úgy tekintenek föl r>a messze mámor ködbe fúlt fokáig r>boldogtalan szemük széjjelmeresztett, r>nagy csillagával, hogy magukra öltsék r>a könnyű vágyat, mint nehéz keresztet, r>és szájuk és szemük és benn a lelkük r>reszket.
