Idő 
Értékelés 
Értékelés Pharao, Élet, örök Nagyúr! r>Egy rabszolgád fohászkodik hozzád - r>Bocsáss, ha szava átokba fúl. r>r>Örök piramis-bábelt rakunk, r>Csókokkal tapasztjuk, aggyal vakoljuk, r>S italod vérünk, mámorunk. r>r>Jaj, érte csak én káromollak, r>Bús proletárod, - ó nyomorult Élet! r>Mások vígan vasárnapoznak. r>r>De nem bánom, víg vígan fusson, r>Én erős karral kicsikarom tőled r>Csakazértis az ősi jussom. r>r>Élet, Élet nyögve kivánlak r>És öblös mellel hymnusodat zengem, r>Futottam már, de most kivárlak. r>r>Jöttem hozzád - most még bilinccsel: r>Ó, hogyha néha riadok is tőled - r>Nagyuram, Élet ne taszíts el! r>
Megpendítem hónapok multával r>Még egyszer szerelmi lantomat; r>Még ez egyszer, egyszer és utószor, r>Mert ezentúl hangot ő nem ad. r>r>Nem pazarlom én többé leányra r>Dalaimat, érzeményimet. r>Érzéketlen bábak a leányok, r>Szívet és dalt nem érdemlenek. r>r>Nem beszél vak indulat belőlem; r>Csendes elmém, higgadt szózata. r>Megszűnt már a vész, mely nem viszonzott r>Szerelmem kínjából támada. r>r>Tiszta szemmel nézek a jövőbe, r>Nem lebeg rajt szenvedély köde. r>Mely előlem annyi szép virányt, de r>Annyi puszta tájt is elföde. r>r>Tiszta szemmel nézek a jövőbe, r>Jaj de mit lát, mit lát ott szemem? r>Azt, hogy nincs már semmi szépet látnom... r>Nincs barátság, nincs ott szerelem! r>r>Egyedűl, e roppant nagy világtól r>Elhagyatva, szeretetlenűl, r>Máriusként, aki számüzötten r>Egy országnak omladékin űl! r>r>Nem lehet, hogy én még nem szeressek, r>És hogy engem ne szeressenek! r>Bármily hideg a világ: szívem még r>Nem fagyott meg, szívem még meleg. r>r>Lesz leány még, kell leánynak lenni, r>Aki éreztesse majd velem, r>Hogy áldás az átkos élet, melyben r>Van egy percnyi boldog szerelem! r>
Ez már aztán az élet! r>Az egész éven át r>Föl és alá kószálom r>A két magyar hazát. r>r>Vándorlok Magyarország r>Dicső térségein r>S testvére, a szép Erdély r>Regényes bércein. r>r>Rónákról nézek távol r>Hegyek tetőire, r>És hegytetőkről nézek r>Távol rónákra le. r>r>Füvetlen fátlan puszta r>S vad erdős rengeteg r>Szép panorámaképen r>Előttem ellebeg. r>r>Ott városok harangja, r>Itt mezei kolomp, r>Amaz drámákat és ez r>Tündérregéket mond. r>r>Itt egy sötét nagy kastély r>Taszít magátul el, r>Ott egy fejér kis kunyhó r>Barátként üdvezel. r>r>Előre, csak előre, r>Nagy messze még a cél; r>Tovább, tovább mindegyre, r>Gyorsan miként a szél. r>r>Mi kéj, így kóborolni r>Hegyen és völgyön túl, r>Mi kéj! mint dagad keblem! r>S erszényem mint lapúl! r>
Kürtét vadász zendíti meg, r>Fellázad minden út; r>Reng bérc és völgy és rengeteg, r>Az őz riadva fut. r>Én védtelent nem üldöznék; r>Szelíd vagyok, s ha számban ég r>Kék füsttel a pipa, r>Tőlem, kis őz, pihensz mindég r>Ernyőd sátoriba. r>r>Mért lángol a busúlt vitéz? r>Harcot nem szeretek. r>Ott vér miatt pirúl a kéz, r>Dúlván mint fergeteg. r>Düh gyúljon ádáz lelkeken; r>De nékem égjen csöndesen r>Kék füsttel a pipa; r>Mást hordhat véres telkeken r>Tajtékzó paripa. r>r>Viraszt a bölcs, gondol sokat, r>S itt, s ott, s mindenfelé, r>Eget, földet míg hányogat, r>Csak a hibát lelé. r>Jámbor, miért epedsz mindég? r>Jőj, gyújts reá; ha vígan ég r>Kék füsttel a pipa, r>Derűl előtted föld és ég, r>S nem lesz sehol hiba. r>r>S te kit gyötör vad szerelem, r>Szenvedsz igád alatt, r>S gyötrelmeden kél gyötrelem, r>Forrván baloldalad, r>Vidúlj! örök bú nem tenyész; r>Im így tanít s enyhítni kész r>Kék füsttel a pipa. r>Kín s kény, miként füst kél s enyész, r>Más lép nyomaiba. r>r>Sovárg, eped, szaguld, csapong r>Az ember untalan, r>Bár kedv és szándék, tett és gond r>Lesűlyed nyomtalan. r>Sok jót, dicsőt föld gyomra zár; r>Leomla sok királyi vár, r>S kék füsttel a pipa r>Bolyongó vándor ajkán már r>Ott ég romaiba. r>r>Pest, 1826. novemberr>
Savanyun, csonkán, nagy mezők fölött, r>Talán tizedszer ílyképp, megrabolt, r>Balog utasként ballag át a Hold. r>r>Arcán vén kópék fáradt mosolya r>S alant szörnyedt, bús sóhajba vesző r>Kínjaival mered föl a mező. r>r>Forradásos mező, fukar, kopár, r>Rothasztó testét gúnyos, halk, hideg r>Fényével a Hold öntözgeti meg. r>r>S fagyos fényben e nagy hulla terül, r>De messze szélén félénk vándorul r>Egy lyány csókos férfiára borul. r>r>Mintha sohse járt volna itt Halál, r>Az Élet, ez az eltörött derék, r>Kígyós örömmel üti föl fejét. r>r>S mert Földre nézni csókért küldetett, r>A Hold ujjongva, bízón kiragyog r>S száz halál-bűnért küld bocsánatot.r>
