Idő 
Értékelés 
Értékelés Szép, ősi szó, mámoros messze illat, r>Távoli akkord, fájó és örök, r>Beárnyékozod borús álmainkat: r>Égi követ liliomok között. r>A végzet voltál vesztett ifjúságom r>Szent tavaszában: élet és halál, r>Bús életem és gyönyörű halálom r>És elhagyál! r>r>Emlékezem reád vigíliákon, r>Könyvek és könnyek és borok között, r>Ha elkerül a béke és az álom r>S az elmúlás rút váza rám zörög. r>Emlékezem és nem fáj már az élet, r>Emlékezem és nem fáj a halál: r>Szelíd arkangyal, nyilad erre téved r>És eltalál!r>
Töredék r>r>r>1 r>r>Mi légyen egy sohajtás s lágy tekintet, r>Mi egy olvadó szív forró csók hevén, r>S reád epedvén hogy ha lyányod intett, r>Ez álom, e merengés, s vágy, s remény? r>S szelíd keserv és boldog könnyeinket r>Cythere hív ölében zengem én, r>Fűzz, ó Camoena, szárnyat énekemnek, r>Cypris virági nálad is teremnek. r>r>2 r>r>Vigan, mint Eos, s mint az estpirúlat, r>Mosolygó csendben száll olykor dalom, r>Fellengve majd, miként sas, égben múlat, r>Ismét borongva jő, mint sírhalom: r>De szép alakján sem vad láng nem gyúlad, r>Körítve tőled égi nyúgalom, r>Sem csüggedésre nem dől, s gyötrelmében r>Eped, mint égi lyány, keggyel szemében. r>r>3 r>r>Ne múzsa, lantod reszkető hurjára r>Ne jőjön semmi durva, semmi rút, r>Szennyetlen áll a gráciák oltára, r>Hol nyitva minden szépnek van az út. r>A tiszta költő fűzhet csak hajára r>Örökre hervadatlan koszorút, r>Melyet remegvén szűz kezek fonának r>Ékességül pirúló homlokának. r>r>4 r>r>Még Chronus élt, s Olympnak boltozatja r>Víg istenek sorával volt tele, r>És Heliósnak fénylett arculatja, r>S bájjal fogadta el Thetis kebele. r>Oltártok állt, ó Chronus nagy magzatja, r>S szép keblü Héra, s tisztelt Cybele, r>S mosolyga még, a szent italt kelyhébe r>Habozva töltvén, rózsaszájjal Hébe. r>r>5 r>r>E szép koron rengett elő Cythére r>Vén óceánnak kék hullámain, r>Aranyhaj, melyhez csapkodó hab ére, r>Sötétesen simúlt el vállain, r>Epedt szemérem ült tekintetére, r>Félénk mosolygás lengett ajkain, r>S lebegve száll a partra kellemében, r>S öröm tenyész körűlte, mint keblében. r>r>6 r>r>Szép, mint pályája kezdetén Auróra, r>Keggyel teljes, mint Luna jön elő, r>Nyílt szívvel minden szépre, minden jóra, r>Az égbe gráciák közt hág fel ő. r>Minden tekintet száll a lankadóra, r>Mindent utána vonz egy bájerő, r>De tisztán áll a Charis istennéje, r>S csak némán leng a kívánság feléje. r>r>7 r>r>Mind boldogok, kik itt az égben vannak. r>Mond s földre szálla kísérőivel r>A földlakónak, a boldogtalannak r>Nyugtot szerezni lágy érzésivel: r>S itt, kik felé remegnek és rohannak, r>Oltárán változólag fogja fel, r>Dereng azokban egy szelíd indúlat, r>S e vad csoport emésztő lángra gyúlad. r>r>8 r>r>Azok felett, mint hajnal csillagzatja, r>Jelen meg a derűlő szeretet, r>Ezekre villámként csap lángozatja, r>És öszvezúz reményt és életet. r>Ott a jövendőt rózsa közt mutatja, r>Útadba szór itt csak tövíseket, r>Mert tiszta hely a gráciának honja, r>S elvész, kitől segédét félrevonja. r>
I r>r>Szemedből mindent megtanultam. r>Előttem nincs többé titok. r>Higyjétek, hogy megbolondultam: r>Azt mondom, én mindent tudok. r>r>Öröklét, elmulás, istenség r>Rejtélyeit mind ismerem. r>Mind, mind együtt van, semmi kétség. r>Egyetlen szóban: szerelem. r>r>Halljátok hát, jegyezzétek meg: r>Az öröklét egy pillanat, r>Az, melyet egy pár szép szemfénynek r>Üdvözitő kegyelme ad. r>r>Örök időknek minden üdve r>E pillanatban benne van. r>És hogy ez így van fönn eldöntve, r>Bölcsen van az, jóságosan. r>r>Hosszú, unalmas halhatlanság, r>Minek viselnők terhedet? r>Ha ez az egy perc, oh boldogság! r>Egyszerre mindent kifizet? r>r>Az elmulás, halál? - Csalódás. r>Ki szeretett, szeretve volt, r>Megőrzi létét egy mosolygás, r>Mint csillagot az égi bolt. r>r>E nagy világ egy, de kicsinyben r>Külön, mérhetlen millió. r>A szerelem, az itt a minden, r>A többi csak hozzávaló. r>r>A méret itten nem határoz. r>Nap, leányszem, kisebb, nagyobb; r>Ott, honnan szerelem sugároz, r>Maga a mindenség ragyog. r>r>Oh, én világom üdvössége! r>Hát ugy-e ez mind szép dolog; r>De tudod-e, hogy mit sem ér e, r>Csak ha te is helyben hagyod? r>r>Ha, kinek végtelen hatalmad, r>Én szép felségem, édesem, r>Kizárólagos szabadalmat r>E találmányra adsz nekem? r>r>II r>r>Tudom, hogy el vagyok kárhozva, r>Mert már az égben nem hiszek; r>És ami hitem elrabolta, r>A föld, a föld is elveszett. r>r>Mert már nekem a bibliából r>Akárki mit mond, hiteget, r>Azt olvasom két szemsugárból: r>Nincs más menyország, nem lehet! r>r>Most már tudom, együtt van itten r>Mind, ami édes, ami jó. r>Az öröklétből szemeidben r>A rekapituláció. r>r>Hogy is lehetne hát menyország r>Az, ami pláne végtelen! r>Nincs e világon több valóság, r>Csupán csak egy, a szerelem. r>r>- Oh, mennyei gyönyörüségem, r>S ha ezt nekem te nem hiszed, r>Nem igaz-e, hogy üdvösségem r>Az égen-földön elveszett?!
"Szép tavasz időd r>időm időnk midőn r>bőven terem a szerelem r>szép szerelem vivát" r>r>(vigadozó kis madarak r>csaponganak a lebegnek a r>jókedvűen énekelnek a r>szállnak a virulásban) r>r>jönnek-mennek a párok r>keringenek merengenek r>de valamennyi kettő r>egyedül van lelket se lát r>r>(ilyen égboltot s napot r>sose láttam és sose láttál r>sosem suttogott ennyi ajk r>ugyanannyiféle igent) r>r>fa nem számolja levelét r>csak a zöld levél önmagát r>de ezrével csillogva is r>jelentésük csodásan egy r>r>(titkon félénken szeretve r>apró röpke lenge szálló r>virulásban vigadó r>boldog lényükről dalolnak) r>r>"szép tavasz időd r>időm időnk midőn r>bőven terem a szerelem r>szép szerelem vivát"r>
De nem a vágy indítja el. r>Megteremti r>a maga idejét, éghajlatát, r>forr r>akár a hajók felszikrázó r>nyomdokvize, r>érzékeny tengert szétzaklató r>titkos sűrűség. r>r>A vágy nem tudja r>hogy járjuk be azt r>a keserves, közös akarást, r>a legszentebb utat, r>r>ez a két r>semmi test r>működik r>általunk, r>ezek az idegen, duzzadó, drága r>hajlatok, ezek a redők, vájatok, r>a múlékony r>vénülő felszínel r>rejtett r>szóváltása, ez az, r>amiből felidézhető r>a másikunkban r>a Rozetta-kő - r>r>Szerelmem, sose hallom r>a céltalan, nyers utcazajt, r>nem szívom be a dohos r>kínt, amely az űr nagy pléhkádjaiból r>a városunkra árad, r>de őrízem, talizmánt romlás ellen, r>a húsod emlékezetét, r>az ujjaid, mohó csípőd, r>kiolthatatlan lámpád, alvó szájad.
