Idő 
Értékelés 
Értékelés Gyermekded kost, fehér gerléket, r>Elsőfű-bárányt, vért és velőt r>Áldoztam már négyéves koromban r>Száz-arcú Hágár előtt. r>r>Ég a tűz Hágár szent oltárán r>S én tisztulóan lesem, lesem, r>Szinte harminc éve várom én már, r>Jön-e a szerelmesem? r>r>Tisztátalan valék, vagy tiszta, r>Nem tudom s azt se, mit akarok. r>Csak azt tudom, hogy Asszony az oltár r>S asszony nélkül meghalok. r>r>Ló-sóskás parlagon ébredt föl r>Egykor e bűnös, ős szerelem: r>Róza, a szomszédék kis Rózája r>Bujósdit játszott velem. r>r>Nem hallottam akkor Hágárról, r>Csupán a vérem rítt, kacagott r>S hiába jött azóta Kant, Spencer, r>Mégis a régi vagyok. r>r>Leköpöm és csókolom őket, r>Ők: a semmiség és a világ r>S nekik viszem az Élet-vásárból r>A legszebb vásárfiát. r>r>Kiknek bőrét nem érinthettem, r>Szeréna, Zsóka; Trud és Irén, r>Irma s az Ég tudja, kik még: álltam r>Gőgösen mindük szivén. r>r>S ha vásárolnom kellett csókot, r>Behúnytam a szemem és szivem: r>Ennyi szelíd, bús erőt nem vett még r>Perditákon senki sem. r>r>Úgy csókolok én, mint egy isten: r>Friné és Genovéva rokon, r>Mikor én csókolok. Nem a némbert, r>Én magamat csókolom. r>r>De szeretem őket mindegyig, r>Magdalénát és szűz Máriát, r>Szeretem e nemem-ölő tábort r>S a csókos komédiát. r>r>Párisban ezerszer elnéztem r>A kicsi, bérmáló szűzeket: r>Hosszú ruhában, fehéren, maflán r>Mentek, mint a betegek. r>r>S ezek kútfői a Jövőnek, r>Kiknek koszorut én most fonok. r>Ím, ezek lyányai szent Hágárnak: r>A jövendő asszonyok. r>r>Szeretem, ahogy megszületnek, r>A csecsemőt, süldőt, vént, nagyot, r>Szeretek én mindenkit, ki asszony: r>Igaz, bús férfi vagyok. r>r>Hágár tüzébe bedobálom r>Mindenem, amim van, örömest r>S ha koldus vagyok, majd jön érettem r>Egy irgalmas, őszi est. r>r>Hágár tüzébe bámulok majd r>S tarka, szép asszony-ravatalok: r>Vér, emlékek buknak a szent tűzbe r>És csókot hány egy halott.r>
Élt és írt élet, szerelem s dalok, r>Mámorotoktól lassan ballagok. r>r>Be sokat adtam oda értetek r>S nekem be kurta kézzel mértetek. r>r>Vagyonom vékony, koldus szemfedők: r>Kis áltatás és még kevesebb gőg. r>r>S ha ez se lesz, mi lesz hát majd velem? r>Kap obsitot nóta és szerelem? r>r>Életemet, túl a silány derűn, r>Nem fogom-e meginni keserűn? r>r>Óh, szerelem s kevéske kis mivem, r>Életetek, félek, hogy semmi sem. r>r>S az életem, félek, hogy megunom r>Hazugság-fogytán és fele-uton. r>r>Obsitom sem lesz bölcs emlékezés, r>Áltatás és gőg elfogy e kevés. r>r>Futó homok lepi be a nyomom r>S az asszonyom sem az én asszonyom.r>
1 r>r>Langy, permeteg eső szemerkél, r>új búza pelyhe ütközik. r>Kéményre gólya s a levert tél r>jeges csucsokra költözik. r>Zöld robbanásokkal kitört r>a kikeleti víg erőszak. r>Asztalos műhelye előtt r>remény legyint meg, friss fenyőszag r>r>Mit ír a hírlap? Dúl a banda r>Spanyolhonban és fosztogat; r>Kínában elűzi egy bamba r>tábornok a parasztokat r>kis telkükről. Had fenyeget, r>vérben áznak a tiszta vásznak. r>Kínozzák a szegényeket. r>Hadi uszítók hadonásznak. r>r>Boldog vagyok: gyermek a lelkem; r>Flóra szeret. S lám, álnokul, r>meztelen, szép szerelmünk ellen r>tankkal, vasakkal fölvonul r>az ember alja. Megriaszt r>a buzgóság e söpredékben. r>S csak magunkból nyerek vigaszt, r>erőt az élet érdekében. r>r>2 r>r>Zsoldos a férfi, a nő szajha, r>szivüket el nem érhetem. r>Gonoszságuk is föl van fujva, r>mégis féltem az életem. r>Hisz nincs egyebem e kivül. r>Számol ezzel a gondos elme. r>A megbántott Föld ha kihül, r>ég Flórám és szivem szerelme. r>r>Mert mi teremtünk szép, okos lányt r>és bátor, értelmes fiút, r>ki őriz belőlünk egy foszlányt, r>mint nap fényéből a Tejút, - r>és ha csak pislog már a Nap, r>sarjaink bízóan csacsogva r>jó gépen tovább szállanak r>a művelhető csillagokba. r>
