Idő 
Értékelés 
Értékelés Elkopott remény,
r>Már nem fényezi jövőt.
r>Mi… mi várható?
r> *
r>A sors, forró visszhangként dobban a másik szívében.
r>Érzik egymást éjjel-nappal, folyvást, egész lelkükben.
r>Erdők, hegyek tetején keresztül szólnak egymáshoz…
r>Réteken, mezőkön ragaszkodnak a szív szavához…
r>*
r>Csodámat várom,
r>De ez monotonitás.
r>Nincs új Nap alatt!
r>*
r>Elmúlt a tegnap,
r>A jövő, még csak forrong.
r>Létezik remény?
r>
r>Vecsés, 2013. augusztus 30. – Kustra Ferenc József– íródott, versben és senrjú -ban… + önéletrajzi írásként.
r>
Látvány variációk…
r>
r>A
r>Patak
r>Törtető.
r>Hegyről zúdul,
r>Soha ne áll meg.
r>*
r>A vad, hegyi patak,
r>Csak zúdul, gátlástalanul.
r>Törtető vízhozam!
r>*
r>Törtető a hegyi patak,
r>Csak nézem, hogy zúdul, patak...
r>Törtető a hegyi patak.
r>*
r>A hegyi patakot elnézem, mily’ törtető,
r>Lezúdulása elsöprő… nézni felemelő.
r>
r>Vecsés, 2018. január 18. – Kustra Ferenc József - Készült: apevában, HIAQ –ban, 3 soros-zárttükrös –ben és 10 szavasban.
r>
Majd’ megőrjítesz Izidóra!
r>Így járok minden virradóra!
r>Éjjel, álmodozok,
r>Reggelre… fáradok.
r>Főleg, mert messze vagy… hasóra.
r>
r>Éber álmomban megtestesülsz,
r>Vágyhullámokon velem repülsz.
r>Ölelés-tárgya vagy,
r>Hiányod, roppant nagy.
r>Jó lenne, ha már… csókokat küldsz’?
r>
r>Hogy bírjam csók nélkül Izidóra?
r>Veled ülnék már ágytámlára…
r>Megcsókolnám finom
r>Fagyidat, ó, hammom…
r>Mentsd már meg a lelkem, Dóra!
r>
r>Vecsés, 2019. augusztus 2. – Kustra Ferenc József– Erotikus LIMERIK csokor.
r>
r>
A sorsom nem elég, hogy víz és mély, de köd borítja,
r>A sorsom nem elég, hogy nagy genyó, de köd borítja…
r>A sorsom nem elég, hogy víz és mély, de köd borítja.
r>
r>Küzd a sorsommal a lelkem, de mi lesz a végkimenetel?
r>Küzd a sorsommal a lelkem, de mikor van végkimenetel…
r>Küzd a sorsommal a lelkem, de mi lesz a végkimenetel?
r>
r>Sorsom egy kérges tenyérű megöregedett pojáca,
r>Sorsom mindig rossz volt, de így öregen és mára…
r>Sorsom egy kérges tenyérű megöregedett pojáca.
r>
r>Sorsom az esti és méla-néma csendben is ugyanaz,
r>Sorsom az esti szürkületben is… mi-jót se tartalmaz…
r>Sorsom az esti és méla-néma csendben is ugyanaz.
r>
r>Sorsom estpirkadatán, már jó-szép sincs, de hallik a temetői harang,
r>Sorsom estpirkadatán, göröngyöket rugdosok, zúg a temetői harang…
r>Sorsom estpirkadatán, már jó-szép sincs, de hallik a temetői harang.
r>
r>Téged hívtalak, de sokat, a szám is véres-sebesre kicserepesedett,
r>Téged hívlak, egyfolytában, de válasz semmi, lelkemnek bevégeztetett…
r>Téged hívtalak, de sokat, a szám is véres-sebesre kicserepesedett.
r>
r>Sorsom, nekem mindig csak hazudott, az életem, így vágy tasakom kiüresedett,
r>Sorsom már nem is tud olyat, még hazudni sem, kétségtelenük mára kiöregedett…
r>Sorsom, nekem mindig csak hazudott, az életem, így vágy tasakom kiüresedett.
r>
r>Sorsom esti fénye, már kontúrtalan árnyékot sem vet,
r>Sorsom fénye, hallom a méla-néma csendben, kinevet…
r>Sorsom esti fénye, már kontúrtalan árnyékot sem vet.
r>
r>Vecsés, 2021. január 11. – Kustra Ferenc József – íródott sorsversként: anaforás, 3 soros-zárttükrösben, belső és önrímes versformában. Önéletrajzi írás.
r>
Az őszi viharos időről…
r>
r>Tomboló szelek,
r>Esőfelhőket hoznak.
r>Cudar az idő…
r>*
r>Látszik, vihar jön
r>Erre, agyban lila köd…
r>Gyalogút hosszú!
r>*
r>Szél söpri utcát,
r>A hullott levél röpköd.
r>Betonfal, hideg.
r>*
r>Immár domináns
r>A hideg és metsző szél.
r>Reszkető a táj.
r>*
r>Megkergült a szél,
r>Hulló levelet sodor.
r>Szétfújja avart.
r>*
r>Nagy viharban az
r>Éjszaka sötét, dadog.
r>Nem élvhajhászat.
r>*
r>Zengő vihar jő,
r>Kék ég, nagyon meggyötört.
r>Bús felleg, villám!
r>*
r>Szélvihar, erre
r>Sodor esőfelleget.
r>Zivatar kitör.
r>*
r>Égen fellegek
r>Úsznak. Fent, vihar dühöng.
r>A sorsában él.
r>*
r>Kemény viharral
r>Küzd, erdő-lét hajója.
r>Lombkorona dől.
r>*
r>Felhőt, szétfújja
r>A szél, fodorrá válik.
r>Kutyaszőr borzolt.
r>*
r>Vihar zörget már
r>Az ajtókon. Így kopog.
r>Lélekhúr rezdül…
r>
r>Vecsés, 2017. január 8. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban.
r>
