Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia
r>
r>Rossz felé megy a világ, s nem vagyok egyedül,
r>Lehet még valaha, hogy haza fényre derül?
r>Párok már nem esküdnek, így el nem is válnak,
r>A tömegek érzelem nélkül mivé válnak?
r>Szeretet, egymás egyszerű tisztelete segítene,
r>Ha bármilyen kicsi emberség még itt-ott leledzene...
r>
r>Vecsés, 2013. május 22. - Kustra Ferenc József
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Az impulzus vásárlás magatartás, amikor a vevő, benyomása alapján dönt.
r>Ezért a szolgáltatók, kereskedők mindent meg is tesznek, totál becsapás szintjéig.
r>Az ócska árut is nagyon szépen becsomagolják és az eszetlen vevő máris dönt.
r>Az
r>Impulzus vásárlónak csak egy fontos, a vásárlás ténye, a konkrét vétel szintjéig.
r>
r>Az impulzusvásárlás nem azonos azzal, hogy a kényszeres vásárló örömből dönt.
r>
r>Vecsés, 2021. november 19. – Kustra Ferenc József
r>
(Senrjon)
r>Felhő jön, nem picike,
r>Látom, nagyon jő… vízterhesen.
r>Őszi viharok.
r>*
r>Szél támad, nem játékos,
r>Őrülten forgatja szélkakast.
r>Búsló… látom én.
r>*
r>Már esik… nagy cseppekben.
r>Nincs nálam ernyő, ronggyá ázok.
r>Szélkakas, csak néz…
r>*
r>Fák hajlonganak… nem bók!
r>Sajnálom fákat, szél lombot tép.
r>Útra, fa kidőlt.
r>*
r>Még őszben vagyunk, de lesz
r>Ez rosszabb is… őszöcske után.
r>Van hótaposóm.
r>*
r>Őszi színes levelek,
r>Arcomba csapódnak… oly’ szépek.
r>Bősz fergeteg van.
r>*
r>Falevelek, cserepek,
r>Nagyobbacska gallyak, pont erre…
r>Ezt, hogy megúszni?
r>*
r>Előre megyek lassan,
r>De szélvihar visszafelé fúj.
r>Kapaszkodnék én…
r>*
r>(Anaforás, 10 szavas duó)
r>Szép ez az ősz, hozott fergeteget.
r>Ebben szarvasmarha sem legelget.
r>
r>Szép őszi vihar, irtón elkapott.
r>De én nem érzek haragot.
r>
r>Vecsés, 2019. szeptember 16. Kustra Ferenc József- Írva; senrjon -ban és 10 szavas duóban. (A 10 szavast én fejlesztettem tovább duó –vá, a sedoka elvisége alapján! A kettő ugyanazt láttatja, de más szemszögből…)
r>
Haikuk eredeti Bashó féle stílusban…
r>
r>Melankólia
r>Ücsörög búsan, tájon.
r>Hajnal már deres.
r>*
r>Szellő csak játszik,
r>Esti sötét meg támad…
r>A hajnal deres.
r>*
r>Hold, már megy haza,
r>Napkorong megérkezik.
r>Deres már a táj.
r>*
r>Nap aranyfényű,
r>Süt még, de már hidegen.
r>Deres pirkadat.
r>*
r>Levegő hideg,
r>Deres, csak kóstolónak…
r>Fázós hajnalok.
r>*
r>Meztelen a fa,
r>Ágai csak hajlongnak.
r>Reggelt dér lepi.
r>*
r>Lágyan csendesek
r>Az erdő fái, bokrok.
r>Reggelre deres.
r>*
r>Dermedt a határ
r>És reggel dér az úr!
r>Színváltozatok.
r>*
r>A reggeli dér
r>Kristályos a rét füvén.
r>Vaddisznó séta.
r>*
r>Fúj a hűvös szél,
r>Rét felett, ott hintázik.
r>Dértől, fehéres.
r>*
r>Deresen dermedt
r>A gyep, már nem legelő.
r>Éhező állat!
r>*
r>Dér ütötte ág,
r>A levéllombok helyén.
r>Hideg már eső.
r>*
r>Majd feljön a hold,
r>Gyönyörű, tiszta égben.
r>Hideg, fehér dér.
r>*
r>Álmok tengere
r>Visszahozza napsütést.
r>Deres az udvar.
r>*
r>Reggeli hűvös,
r>Dermesztő! Hideg vadul.
r>Minden dérlepte.
r>*
r>Erdő zöldjére
r>Rőtös- sárga telepszik.
r>Fehér dér befed.
r>*
r>Didergő hideg
r>Ücsörög, erdő mélyén.
r>Deres már minden.
r>*
r>Dérrel takarva
r>Tűri rét, szél rohamát.
r>Régi lábnyomok.
r>*
r>Idő is fázik,
r>Szelet, kabátnak vett fel.
r>Dér fehéríti.
r>*
r>Deres évszakban,
r>Örvény-fényt vet a csillag.
r>Felhőtlen égbolt.
r>*
r>Az ég kékje a
r>Földre zuhant, fák közé.
r>Deres fűcsomók.
r>*
r>Vad rengetegben
r>Az esttel nőnek árnyak.
r>Gallyak deresek.
r>*
r>Nyitott szemű lét.
r>Szőlőfürtöket, dér csíp.
r>Bor lesz belőle.
r>*
r>Az aszúszüret
r>Ideje még nem jött el.
r>Kell dér csípése.
r>
r>Vecsés, 2016. október 7. – Kustra Ferenc József
r>
Úti batyuban van már a nyár, mint kutya tépett rongya,
r>Bár az ég még kék, a nap meg a sugarát csak úgy ontja…
r>Nyomában aranykalász eltűnik, és jő, az őszi színvarázs.
r>Jön, már a várt szüret, rohamléptekkel közeleg a hervadás.
r>
r>Őszi nap már laposan pislog, kimerült, látszik,
r>Szemből még a szemembe süt, de látom, hogy fázik,
r>Bizony már csak nagyon kínlódva süt, és szenved a napsugár,
r>Hullani kezdő falevelek mutatják, messze megy a nyár!
r>
r>Ahogy már ősz van, a tél már tél közeleg, hideget tereget,
r>És előkészíti a jégnek és a mély hónak a terepet.
r>
r>Ősz hiába kezdené már, mi az ő tivornyája,
r>Az égen szűk még neki, rászabott égi kabátja,
r>De messze van még az őt, kicsit siratom… halála.
r>
r>Ne féljetek gyerekek! Amíg én itt vagyok,
r>Tudom, hogy vigyáznak ránk az égi csillagok,
r>Szárnyalj hitünk, szaggasd szét ezt a felleget,
r>Repülj és száguldj, adj magadból eleget.
r>
r>Őszöcske, csináld édesre a fák-bokrok magvát,
r>Fesd édesre, a szőlőt, a szilvát, meg az almát.
r>Tedd te még gyönyörűbbé a sok színes bokrot-fát.
r>
r>Te Ősz! Festői munkáddal érdemben csak dicsekszel,
r>De látszik, a műved csodás, Te nagyon is igyekszel.
r>
r>Sárgult falevelek közt még furakszik a csokor napsugár,
r>Szellő simogatja ág derekát, ami levéltelen már.
r>
r>Aztán ködből hirtelen árnyék bukkan elő, kínból,
r>Látom, hogy egy kivert eb, aki sántán csak araszol.
r>Szegény olyan, mint aki most menekült meg a sírból.
r>
r>Vecsés, 2014. október 21. – Kustra Ferenc József
r>
