Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznap a Balatonon is…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Vízterhesek a vészterhes felhők
r>Jó régen esőt várják erdők, mezők…
r>Vízterhesek a vészterhes felhők.
r>*
r>
r>(Septolet)
r>Most kezd
r>A hőség… ébred,
r>Föléled!
r>
r>Rímeit ölelgeti,
r>Mező füvét sercegteti.
r>Sötét felleg,
r>Megöntözi!
r>*
r>
r>(HIQ)
r>Ha ide
r>Ér Badacsonyból…
r>Jó gyanús!
r>*
r>
r>(3 soros, bokorrímes, önrímes)
r>Mi ülünk a szokásos kispadon, nézzük, ebből mi lesz… máris?
r>Badacsony fölött egyre vészterhesebbek, vízterhesek… máris?
r>Gyanúnk erősödik, esernyőnk van otthon… Irány haza… máris?
r>*
r>
r>(Senrjon)
r>Gyorsan búcsúzunk el a
r>Haragossá váló nagy víztől.
r>Máskor kijövünk!
r>
r>Vecsés, 2019. február 21. – Siófok, 2025. -----Kustra Ferenc József. írtuk: kétszerzősnek, szívünk taváról, alloiostrofikus verses formában. Szerző-, és poétatársam Gránicz Éva közreműködésével.
r>
A szerelmünk parkolópályán…
r>
r>Bántottál lelkemben, ó, Csenge
r>Mért’ vagy ilyen, kérdem esengve.
r>Törsz, zúzol engemet,
r>Hessented legyeket?
r>Miért változtál velem szemben?
r>
r>Nem bántani vágytam, csak élni,
r>De túl sok volt és kezdtem félni.
r>Te raktál rám terhet,
r>Nem volt bennem enyhet.
r>Csak vágytam a békét és ennyi.
r>*
r>
r>Bántottál lelkemben, mért’ tetted?
r>Magad nekem, miért kelletted?
r>Nem tudom, de én is,
r>Ilyet tettem mégis?
r>Nem kellettem… ezt érzékelted?
r>
r>Nem szándékból törtem szívedet,
r>Nem bírtam fullasztó hitedet.
r>Szép volt, amíg az volt,
r>A szív is mást hallott.
r>Nem kértem mást, csak kis szünetet.
r>*
r>
r>Szemedben nem vagyok senki sem?
r>Ne légy ellenség… mert elhiszem.
r>Én biz’ még szeretlek,
r>Gyorsan nem feledlek!
r>Ember porból porrá lesz… hiszem!
r>
r>Nem lettél sosem csak „senki sem”,
r>Bennem kihűlt... régi szerelem.
r>Ellenség nem vagyok,
r>Mások az irányok!
r>Fáj érzés, máshova ment... hiszem.
r>
r>Vecsés, 2024. október 29. -Siófok, 2025. május 21. -Kustra Ferenc József- két szerzősnek írtuk, romantikus LIMERIKBEN. Én a páratlanokat írtam, szerző-, és poéta társam Gránicz Éva a párosokat.
r>
Orcák összeborultak, egymásban érezhetik heves gondolatokat!
r>Orcák összeborultak, meg a testükben a gondos mozgásokat.
r>Orcák összeborultak, füllel meg hallják nászágy nyikorgásokat.
r>Orcák összeborultak, kint meleg nő, ők érzik a hőhullámokat
r>
r>Orcák összeérnek már,
r>szinkronban zeng a forró testük.
r>Izzik a reggel.
r>*
r>
r>Orcák, ha elől egymásba forrtak, szélére kerültek a szerelem-kútnak.
r>Orcák, ha elől egymásba forrtak, vízbe lökve vége a cserépkorsónak.
r>Orcák, ha elől egymásba forrtak, ez egy kihívás az ebédre hívásnak.
r>Orcák, ha elől egymásba forrtak, ez véget vet a nevető ajkaknak.
r>
r>Orcáik összeforrnak,
r>szerelem- kút szélén csók lebeg.
r>Elhallgat a száj.
r>*
r>
r>Kert végében újhagyma ágyások, ők onnan lesik, hogy bizony ők mások.
r>Kert végében újhagyma ágyások, ők el is döntik, hogy kissé nagyon mások
r>
r>Oda les az újhagyma,
r>a kert végében suttog, - bizony
r>mi mások vagyunk!
r>*
r>
r>A fürtös paradicsomok tízesével lengnek, ők egy kis össze bújásban benne lennének.
r>A fürtös paradicsomok tízesével lengnek, rá is jönnek, hogy ők kenyér feltét lesznek.
r>
r>Olvad reggeli napfény,
r>összebújnak akár a remény.
r>Nem leszünk feltét!
r>*
r>
r>Orcák szeretően viselkednek, egymástól el nem mennek!
r>Orcák szeretően viselkednek, egymást nagyon szeretnek!
r>
r>Orcák ölelik egymást,
r>némán, szelíden lelkük együtt.
r>Összeforr szívük.
r>*
r>
r>A szél meg föl támadt, angyalhajat rájuk fújva támadt…
r>A szél meg föl támadt, szemük alatt örömkönny száradt…
r>
r>Olyan vágy szállt reájuk,
r>testük egymásban oldva pihent.
r>Örömkönnyük száll.
r>*
r>
r>Az udvari diófának van egy vékony-vastag csodaága, ez mi szerelem fölvigyázója!
r>Az udvari diófának van egy nagy, szerelmi csodaága, ő az össze borulók megóvója…
r>
r>Omlik ágról a csoda,
r>mit dió rejt, őrzi szerelmet.
r>Összebújós hely.
r>*
r>
r>Éljen a szerelem, nem is baj, ha az angyalok óvnak engem,
r>Éljen csak a szerelem, sokáig, nagyon óvjon még engem!
r>
r>Oly halk a világ, mikor
r>rám néz szemed, megáll a jelen.
r>Csókodban lakok.
r>
r>Vecsés, 2025. május 7. – Siófok, 2025. május 8. - Kustra Ferenc József- írtam: az anaforás leoninusokat. Az anaforás senrjonokat: Gránicz Éva szerző-, és poétatársam írta.
r>
Ha vóna, de nuku…
r>
r>Hűsűl az idő, de szerelem melegítene,
r>Csak nincs nő egy se, aki bőszen fölhevítene!
r>Pedig nem lennék neki hálátlan,
r>Viselkednék, mint aki pártatlan.
r>De a gond, nem tudom hol és merre keressem,
r>Pedig nőért rettenetesen fáj a lelkem.
r>*
r>Nem minden nő tűnik el!
r>Van ki téged őszintén ölel,
r>Szívből, igazán.
r>* *
r>Tudom és érzem, hogy én senkinek nem kellek, reám senki nem vet szemet,
r>Én meg nem szeretem a nő nélküli bús-magányos, csak tengés életet.
r>*
r>Ne fájjon szíved, lelked,
r>Csak vár sorára a szerelem.
r>Talán épp most jő!
r>* *
r>(Bokorrímes)
r>Az udvaromban van egy kút, vajon ugorjak bele?
r>Szerencséje neki, mert vagy negyven éve, már tele…
r>Így a nagy ugrás elmarad, földön a lelkem helye.
r>*
r>Még lángol benned a szó!
r>Itt a helyed, sokan szeretnek.
r>Ne gyötörd magad!
r>* *
r>(Bokorrímes, önrímes)
r>Megint kibabrált velem az élet, pedig csak enyém nőt kérek,
r>Aki szeretne, aki zsíros kenyeret is főzne, mit kérek.
r>Bíz’ ez egy hevenyészett kívánság... amit vágyva, nagyon kérek.
r>*
r>A szívem érted dobban.
r>Nincs ok búra, mindened leszek.
r>Vágyad teljesül.
r>
r>Vecsés, 2025. április 11. – Siófok- 2025. április 17. Kustra Ferenc József- írtam: bús versnek, mert senkinek kellek. A senrjonok: poéta-, és szerzőtársam Gránicz Éva munkája!
r>
Mindenfelől föl... bánat és emberiségi bú tör föl…
r>Ember, beteges bánatba zuhan… rossz sors előzuhan.
r>A fronton hanyagságot előidéző… lövést hallott!
r>
r>(Haiku)
r>Sűrű csend reped,
r>Rossz sors árnya lép elő.
r>Egy lövés dörren.
r>*
r>Bú emelkedik,
r>Emberiség zuhanás.
r>Lövés csendbe hull.
r>
r>A bánatosnak szerelem épp’ nem jut, már nem idézi, már nem akut.
r>Vadászok nézik a varjak harcát, közben képzelik ennek másságát.
r>Sok fekete madár, mint ördög leple, emberi létnek enyészete!
r>
r>(Hiaku)
r>Szerelem immár nincs,
r>Vadász néz varjukat némán.
r>Sötét már az égbolt.
r>*
r>Varjak közt nagy zaj van,
r>A szívekben néma vihar.
r>Nem jön már a holnap.
r>
r>Az emberi fajt, sokszor számtalan kérdés roppantul vegzál… máskor…
r>Máskor a téves döntések rontják helyzetet, tévúton a lelkek…
r>Bármilyen vágyott a nap, még a halál is írat… misézik a pap.
r>
r>(Senrjon)
r>A roppant ködös úton,
r>Kérdések rágják szívet, lelket.
r>Misézik a pap.
r>*
r>Sebekből kinő a hit,
r>Szív vezérel, nem a félelem.
r>Sarjad a remény.
r>
r>Emberiség megváltozására lenne szükség… ó, ezen emberiség?
r>Tele a világ koholt vádakkal, meg persze rosszindulatú májakkal.
r>Kellő szükségek sincsenek érdemben kielégítve, harc meg ízibe…
r>
r>(Kínai, csi-csüe versforma. 4×7 szótag. Rímképlet: a a x a)
r>Változni kell embernek,
r>Hazugság hull, mint pelyhek.
r>S a közöny mégis itt nyom,
r>Éhség, harc: mindez szívnek...
r>*
r>Kővé dermed... szívdobban,
r>Szél visít sárga porban.
r>Remény ül sápadt csendben,
r>Nap sír vértakaróban.
r>
r>Éjjel látni ezüst csodát, Holdat meg a csillagokat, reggel elhullajtókat.
r>Hajnalban éled színesben nap, az még fényesebb, mindenki ébred… kesernyésebb.
r>Van, aki ekkor berúg, van, aki kirúg, van, aki belezúg… tehénke meg múg…
r>
r>(Tíz szavas)
r>Éjjel ezüst Hold, csillag ragyog,
r>Hajnalban a szív fájva dobog.
r>*
r>Éj suttog, a csillag mesél,
r>Hajnal jön, minden másként él.
r>
r>Vecsés, 2025. március 7. - Siófok, 2025. június 21. Kustra Ferenc József -Gránicz Éva- írtuk: kétszerzősnek, alloiostrofikus versformában.
r>
