Színes-őszhárfa hangok…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Ahogy megérkezik az ősz, kezdi és a saját hárfáján játszik,
r>A szerencsétlen nyár, az emésztő hangoktól meg csak lassan mállik…
r>Ahogy megérkezik az ősz, kezdi és a saját hárfáján játszik.
r>*
r>(leoninus duó)
r>Nyárutó arany fátylat sző, s erre ember is és az állat bizony vevő!
r>Üzen az ősz, tán’ Tícián vörössel ámít, meg még százfélével csábít!
r>Zöld növényekből kicsap a sokszínű vörös, kapaszkodva nézd, mert erős.
r>
r>Estére meg vörösben játszik az ég is, úgy csinál, mutatja, hogy ő is még ég is…
r>Az ősz tenyerén hordozza, az újszerű szeleket, egyenként, mint fenegyereket.
r>
r>(Senrjú csokor)
r>Rafinált az ősz,
r>Nyugodtan lopakodik…
r>Fűtési szezon!
r>*
r>Ködágynak csókja,
r>Nemsoká elkap minket…
r>Fűtési szezon!
r>*
r>Ősz tenyerében
r>Hordozza a változást…
r>Fűtési szezon!
r>*
r>Most már szél hárfa
r>Is az új dallamra kap…
r>Fűtési szezon!
r>*
r>Ősz kíméletlen
r>Elmenő nyárral… nem kell…
r>Fűtési szezon!
r>*
r>Ősz most igyekszik,
r>Mert tél kiebrudalja…
r>Fűtési szezon!
r>
r>Vecsés, 2016. október 7. -Kustra Ferenc József
r>
Fagyis ízeket
r>Elmossa viharos szél.
r>Időváltozás.
r>*
r>Éji csend-magány
r>Úralja, fenyves erdőt.
r>Távolban, vihar!
r> *
r>A színes fáknak
r>Levelei suttogók.
r>Vihar, letépi.
r>*
r>Szakadékokba
r>Hullanak falevelek.
r>Vihar sodrása.
r>*
r>Enyhe napokban,
r>Vihar-orkán pusztíthat.
r>Közben, napsütés.
r>*
r>Szellő fésüli
r>A ligetes bokrokat.
r>Vihar, csak lecsap.
r>*
r>Erdő ligete,
r>Rozsdás-aranyló színben.
r>Vihar kopasztja.
r>*
r>Csörtetve tolong
r>A viharrá vadult szél!
r>Ágakat tördel.
r>*
r>Forgószél süvít,
r>Tépi az erdő fáit.
r>Gallyat is letör.
r>*
r>Zúgó a zsivaj,
r>Szélvihar minden letör.
r>Sziszegve fütyül.
r>*
r>Sorsába szőve
r>Fának a kopaszodás.
r>Szélvihar, segít.
r>*
r>Letört lombtömeg,
r>Csúnyán tarkítja tájat.
r>Vihar, elvonult.
r>
r>Vecsés, 2016. október 7. - Kustra Ferenc József – íródott, eredeti Baso féle haiku csokorban.
r>
Forró Aszfaltonr>r>Forró aszfalton,mezítláb!r>Bele írom neved,ott hagyom neked!r>Ha majd egyszer te is arra jársz,r>meglátod nevem, és neved!r>Egy szív, egy sóhaj, sok sok éjjel,r>valaki titokban csak téged szeret!r>Érted él ,érted szenved,szemedbe néznir>nem mer…. elenged, csak szeret!r>Megmarad , az örök eltitkolt szerelemr>sziklafalára írva,csak ennyi, semmi más:szeretlek!r>Szeretni nem merek,szívem csak remeg,élni nem mer,r>sötét utcákon ténfereg!r>Tartod a tükröt, s a szerelem néz vissza,r>és a szomorú sápadt csillagok!r>Sirassák helyetted is a meg nem élt szerelmet,r>és eltemetnek minden bánatot, szomorúságot!
Hétköznapi pszichológia
r>
r>Kit szeret az ember, az, az ő a szívében olyan, mint a fény.
r>Minden fénynek van árnyéka, mi visszaüt-visszavetülhet.
r>Örök-életűnek indult ez, de egy változás bizony kemény
r>És
r>Az nem biztos, hogy legyűrhető! Elengedés teljesülhet...
r>
r>Ha az árnyék száll már, ne vetődj rá! Öröklét nincs, írd át, ez: tény...
r>
r>Vecsés, 2019. október 9. – Kustra Ferenc József
r>
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Ma már délután van, pirkadatkor elmentél, a megállóból intettél.
r>Tudtuk mi, ez a szerelem nem örök, őrködtek a strázsa ördögök.
r>Az ágyad már régen kihűlt, miközben a lelkeddel együtt menekültél.
r>Közben
r>Én meg kóválygok otthon és csak az gaz ördögök vannak velem otthon.
r>
r>Itt van a magányom, az önsajnálatom, csoda? Biz' sokszor hitegettél…
r>
r>Vecsés, 2024. június 10. -Kustra Ferenc József- írtam: a kapcsolatvégről.
r>